Mastodon

Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága

Vannak olyan napok, amik munkában és egyebekben is remekül sülnek el, amikor mindennel hasítasz, jön az ihlet, ütemesen tudsz dolgozni, délután/este pedig valami program még meg is koronázza az addigi erőfeszítéseket; máskor viszont nyűglődés, szenvelgés, nem jön az isteni szikra, borzasztó. Szerencsére tegnap az első változatot éltem meg: kivételesen otthondolgozást nyertem csütörtökre, egész délelőtt készítettem elő háttér-olvasásokkal a délutáni elemző kört, mindezt a Kiserdő egy padján ülve vagy a telepen sétálgatva-jegyzetelve, délután aztán magamat is meglepő hatékonysággal mindezt gépre is vittem, egy pofás dolgozat formájában. Szóval a 17.45-kor bekapkodott uzsonnadinnye (az is remek volt) után teljes megelégedettséggel a szívemben rohanhattam ki a Bozsikba. (Nem egészen teljes elégedettséggel azért: sajnos a nagy jegyzetelés-írás közepette, hiába kezdtem reggel fél 8-kor, futásra nem maradt időm. Majd hétvégén.)

A 42-esről leszállva a stadi fejépülete előtt bevártam egy laza 10 perces olvasással „időeltöltve” Ábel és KisBabar kollegákat (kivégezve ezzel a BVSC meccsen még csak elkezdett Tim Marshall-könyvet), valamit Gyurit és már osonkodtunk is fel a szépen megtelt VIP-terembe, ahol cirka 90-110 kispest-drukker czukroskodott nagy erőkkel, minden kaszt képviseltetve magát. Volt itt ultra és kisultra, még Puskást is látó, “80 éve kijárok de Zsótért nézni kínszenvedés” bácsi, KLTE vezérkar mínusz az esemény exkluzivitását magához méltónak nem találó Fanta, csakblogos vezérkar, klasszikus korzós bútordarabok – tényleg mindenki, aki számít. Rác sajtófőnök kezdésként mindenkit meginvitált egy ásványvíz-fancypogi kombóra (hol van már old spúr Hemy czukk Prince söre és szikkadt gigantpogija az Aldiból „kóstolják meg, remek, eeeeerrrrggggghhhh…Kálmán hozta a KaszásKálmán, okay?“), majd indulhatott a show.

Ahogy ígérték, a klubtól Benedek mellett Kun2 ügyvezető érkezett, igaz, csak online, mert beteg (Jobbulást!), Pinezits edző, Fehér Péter akadémiai igazgató, valamint Lovresz apó, Kálnoki-Kis Dávid, mint csékák és Bocskay Bertalan, mint új NagyGeri/Hidi/Gazdi (értsd: a befutóban lévő saját nevelés). Bevezető székfoglalók nem is voltak, Kun2 mester rögvest belecsapott az interaktív részbe egy „Kérdezzetek” felütéssel. A közösség pedig nem volt rest és kérdezett. Másodiknak pl. Pinokkió Jani lelátói legenda, csak röviden, hogy ugyan hova tűntek a tulajok? Kun2/KunGergő (ahogy tetszik – még rímel is….) vázolta, hogy felfogása szerint a tulaj azt pénzt adjon, a gazdasági és szakmai vezetést meg csinálja a klubiránytó csapat, és talán az elmúlt években sok is volt a tulaji nyilvános szerepvállalásból. Egyikkel sem tudok vitatkozni, de pont az elmúlt 3 év nyilvános mendebabáskodásai után valami felelősségvállalás jól esett volna sokaknak, ha mindez nem csak az ifikre van hagyva Felcsúton, meg nem Kun2-nek kellene állandóan exkluzálnia magát emiatt. Szóval a választ inkább szomorú csönd fogadta.

Érdekes volt amúgy hallgatni KunGergő és Fehér Péter duettjét: mintha a Papó szelleme hasadt volna két horcklux-szá (vagy mivé, a nejjel ellentétben nem vagyok profi Potteres) és szállt bele a két új tagba: a Dániából hazaérkező nevelőmester akcentusával és (igaz, Hemyhez képest ultraudvarias) témalekeveréseivel, addig Kun2 ügyvezér a khm.. hatékony gazdálkodás elveinek sulykolásával és a „minden jól halad a kurva nehéz helyzet ellenére” üzenet közvetítésével emlékeztetett az öreg vadorzóra. És az a helyzet, hogy ez nem is baj. Sajnos az elmúlt 3 év szörnyűségei miatt még jó ideig nem nagyon lesz felhőtlen bizodalmam a klubvezetésben, de Kun Gergőben a törekvés legalább látszik a sztorira, amit el akar adni és ezt eddig ügyesen is teszi, hogy azt ne mondjam: hiteles a történet amivel keretezi eddigi működését és alapvetően nem ígér sokat, de amit igen, azt tartja is. Egy hónapja volt egy nem nyilvános beszélgetésünk vele és Rác Benedekkel, ahol egy relatíve tapasztalt gerinc felhúzást nevezte meg, 3-4 tuti igazolással. Ezt tartotta is. Nikolasz jó húzásnak tűnt és tűnik; Dávid a védelembe egyenesen mesteri döntés volt a mi szintünkön, mint anno 2015-ben az a nyár, amikor össz-vissz Lovrics és Kamber érkezett. (És milyen jó is volt az akkor, hogy Portillák, Koszticsok és egyéb kordellabébik helyett két ismert, kipróbált harcos jött). Most ugyanez van: nem költünk sokat, de amit igen, azt megnézzük, kire. Pinezits mester is közbeszólt ekkor, hogy igazolásoknál többórás interjúkon mérik fel a leigazolandó tagot, hogy passzol-e az öltözőhöz és pluszt hoz -e oda. Ezt erősen üdvözlöm (egyúttal sokadszorra is elsírom, hogy Nagy Gerit vagy Vadit miért nem lehetett ebbe a modellbe berántani). Vissza Kun2 ígéretére és tetteire: Adorján is illik a felvázolt elvbe, más kérdés, hogy eddig én még várom tőle az igazi bizonyítást. Egyedül a Haragos Viktor-féle, amúgy jó ötlet igazolást érzem előre kevésnek.

Ez a pluszigazolás kérdés amúgy többször, többeknél felmerült: posztjaimhoz hasonlóan mások is érzik, hogy előre még kéne ember, lehetőleg nem is egy. Ebben a válaszok visszafogottak voltak, sőt szép ívet írtak le. Onnan indultunk, hogy Fehér Péter szerint nem igazolunk és kész a keret, és oda jutottunk, hogy ha-és-amennyiben lesz még olyan szabad játékos, aki beleillik a képbe, éhes és vállalja a kispesti másodosztályt lelkesen és pluszt is ad a keretnek és meg is tudjuk fizetni, akkor beeshet még igazolás, de nem minden áron és nem mindenek előtt. „Mert mi hiszünk a fiataljainkban” – igyekezett lezárni a témát Pinezits, amire egy Pistiultrától indított vastapsot is kapott támogatásnak. Én a magam részéről továbbra is szeretnék egyből visszajutni és ehhez nagyon kellene szerintem még 1-2 nagyon telibe talált igazolás – de nem tudok ellenségesen tekinteni az elhangzottakra sem, csak nagyon szurkolok a gárdának. Százszor inkább ez a megfontolt gazdálkodás és az azonosulható csapat, mint a felelőtlen tékozlás és az értelmezhetetlen internacionalista válogatott a délszláv csalókkal meg a mindenféle menedzserek, sportigazgatók által ide belopott szélhámosokkal. Egyértelmű! De… de nagyon remélem, hogy valami csoda folytán összejön még a padra 2 megbízható csere. Ha Dominik, Zalán, Bocskay, Adorján, Holman sérülnek, ami ugye, vagy már be is következett, vagy ismerve a nevezett játékosok pedigréjét, nem épp sci-fi, akkor mi lesz?

A játékosok keveset beszéltek, de amit igen, az jó volt. Az amúgy még megszólalása előtt vastapsot begyűjtő Lovrics (komolyan a 2010-esek Plókaija, imádom) egyenesen 2016-17-hez hasonlította az öltözői hangulatot, Kálnoki erre csak ráerősített, és Bocskaytól sem a szokásos faarcú beleszarós akadémista gügyögést (a’ la Vernes vagy Szenya) kaptuk, hanem őszintén mondta, hogy most érzi magát a legjobban az elmúlt 4 évet tekintve, mert remek a közeg. Ez, mint írtam azt kb. minden mostanában jegyzett posztomban, nagyon sokat érhet.

Összegezve: a megtisztulás elindult. A kereten ez fényesen látszik is: a csevap- és albán rakiszagot és a klubra csak pénzadó melóhelyként tekintő légiós és bohócliger furkócskákat (sőt, írjuk le: kurvácskákat) végleg kihordta a szél az öltözőből. A klubházban egy, a lehetőségekhez mérten nyíltan kommunikáló és a kezdőkorszakos Hemyt idézően lelkes vezetőt látunk (persze ezt nehéz elhinni, remélem, tényleg nem csal a szemünk), az akadémia és az igazolások élén végre nem egy messziről bűzlő Cordella / Kepcija-iroda vagy hazai sameszuk ül, hanem a főnökéhez hasonlóan nem pénzszóró, ám kinevelésben hívő szakember. A nagyszámú megjelent szurker nagy része (még a pesszimista RW is) bizakodó, Ábelbébi úr egyenesen felajzva indult haza, hogy milyen jó mondások jöttek már itt Kun, Fehér és Pistiultra uraktól – egészen addig, míg lecsatolt biciklije felé tartva meg nem látta az esőfelhőket. Utóbbiak engem is szétkaptak hazafele, így cuppogó cipőkkel léptem be a lakásba este háromnegyed 10-kor, jókedvűen: Kispesten van valamiféle elképzelés, persze benne rengeteg kockázattal, de az irány jó. A csapat azonosulható, három év után van kedvem meccsre menni, hétvégén a Kozár előtt a többiek egy grillre is kiugranak: igazából bármilyen undorító ez a kiesés sztori, az egyetlen forgatókönyv volt, ami megmentheti a klubot hosszabb távra, és az olyan lelkeket a klubnak, mint én és a hasonszőrű fazonok.

Ámen.   


🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.