Csak a szokásos: ismét a pályaudvari velős piritós volt egyedül értékelhető Ajkán.
Persze, lehet mondani, hogy megvoltak a helyzeteink, hogy hajtottunk, hogy ment mindenki előre, azonban vannak olyan napok, amik egyszerűen el vannak átkozva, amikor semmi sem jön, semmi sem jöhet össze. Mint például májusban Szegeden. Azt megúsztunk 0–0-lal, most nem.
[Babona biturbó] Már a meccs előtt rosszat éreztem. Pisti nyilván otthon felejtette a kabalasapkám, erre én, jó az iksz is felkiáltással nem vettem át a kabalapólót, mert pontosan tudom, hogy csak együtt működnek. Aztán beérve jött a következő megdöbbenés: sárga mez. Nabazmeg, itt senki nem akar nyerni? (Vagy egy másik lehetséges magyarázat: ezt a meccset az ajkai szertáros nyerte meg a hazai fehér kiválasztásával.)

[Kínzó kérdés] Akkor idén a sárga a második mezünk és a fehér az első? Érthető lenne, hiszen a piros-feketét tavalyelőtt mutatták be, három évet ugyanabban ciki egy Honvéd szintjén. Azonban az is ciki, ha egy Kispestnek nincs piros-fekete meze. Ajkán például pont jól jött volna. [Javaslat] Rendeljünk be a Macrontól egy új(!!!) piros-feketét. Még nem késő, és talán szeptemberre, a sorozatban három hazai meccsre meg is érkezne.
Sárgában utoljára szinte napra hat éve, 2019. augusztus 4-én játszottunk, és kaptunk ki 2–1-re a Diósgyőrtől. Előtte 2018. december 2., vereség a Videotontól. Előtte 2018. április 7., 2–0 ide a Balmaz ellen, előtte viszont megint vereség: 2018. decemeber 2. és 1–0 a Lokinak. A tegnapival együtt ötből négy zakó. Nyugodtan kérdezzenek meg legközelebb.
[Apró érdekesség] Kesztyűs egyedüliként tegnap és a legutóbbi sárgamezes meccsünkön is játszott. Tujvelt pár nappal később igazoltuk le, és azóta is a keret tagja. Cipf akkor még nálunk lépett pályára csereként, tegnap viszont az Ajkában volt kezdő – és cserélték le.
_holnap hajnalig
Volt egy csomó helyzetünk az elején. Én például egészen nyugodt voltam. Ha kérdezték, akkor az amúgy valóban létező statisztikákat kicsit a javunkra értelmezve simán elmagyaráztam, hogy
- ha mi lőjük az első gólt, akkor nyerünk,
- viszont ha az ellenfél lövi az első gólt, akkor fordítunk,
- minden más esetben marad a 0–0.
Mondom, statisztika, valamint több évtizedes meccsrutin.
Aztán jött a gól, és nem mi rúgtuk. Viszont addigra annyi helyzetünk volt, hogy még jobban megnyugodtam: innen mevan. Lehet, hogy csak egy sovány 2–1, de simán fordítunk. Az Ajkának talán lesz még egy helyzete 1–1-nél, amikor nagyon megyünk előre, de arra meg ott van Tujvel. (Volt egy helyzetük, Katona eldönthette volna a meccset, azonban egyrészt szarul csinálta, másrészt tényleg ott volt Tujvel.)
[Beszúrás] Az utólagos őszinteség kedvéért most már bevallhatom, a nyugalmam alig nyolc percig tartott (a 37. percben kaptuk a gólt), és félidőben már tudtam: ez a meccs elment. Elment, mert Feczkóval eddig az összes olyan meccsen kikaptunk, ahol az ellenfél meg tudott nyerni egy félidőt:
- 02.09. Budafok 1–2, az első félidő 0–2
- 03.02. Ajka 0–2, az első félidő 0–2
- 03.16. Mezőkövesd 0–2, mindkét félidő 0–1
- 05.12. Kazincbarcika 0–1, a második félidő 0–1
- 08.17. Ajka 0–1, az első félidő 0–1
Konkrétan ennyi a vesztes félidőnk Feczkóval. A 19 meccse pedig így néz ki félidők szerinti bontásban:
m gy d v rg-kg
---------------------------
első: 19 7 8 4 18-11
második: 19 8 9 2 17- 6
---------------------------
összesen: 38 16 17 6 35-17
---------------------------
vége: 19 11 3 5 35-17
A 70. perctől aztán egymásra licitáltak körülöttem: holnapig, holnaputánig, a következő meccsig nem rúgunk gólt. Jah, ez egy ilyen sport.
Amúgy eddig a pillanatig a mester is elégedett lehetett, hiszen a helyzeteink megvoltak, csak épp nem ment be semmi. Az elégedettséget jól mutatja, hogy a 73. percig nem cseréltünk, és akkor is hirtelen két középcsatárt, Ihrig-Farkast és Simon Bendeket hozta be. Kellett a gól, kellett, hogy valakiről bepattanjon. És:
rohadtul kellene egy üzembiztos középcsatár.
Egy kezdőnk már van, nem is gyenge. Viszont arra nem nagyon vagyunk felkészülve, ha másoktól nem jön a gól, akkor mi legyen? Ahogy arra se nagyon, ha beesne pár sérülés/eltiltás. Pauljevicre pont ráigazolták Kállait (akinek a játéka és a hozzáállása kifejezetten tetszik két meccs alapján), ott mázlink volt, azonban ha frissíteni kell a csapaton menet közben, arra egyelőre nem igazán alkalmas a padunk. Ráadásul félő, néhányan kényszerből ragadnak bent majd a csapatban, még akkor is, ha mondjuk meccsek óta nem megy nekik, mert egyszerűen nincs más megoldás.
_prémium meccsélmény

- 3000 forintos belépő.
- a büfében a sör meleg és szénsavmentes. Simán kiadják. (Amúgy Borsodi, 900 forint.) Félidőben aztán hoznak üvegeset és dobozosat, innentől legalább mérsékelten hideg.
- a [mobil]lelátóra továbbra sincs az az isten, hogy felmenjek, a többi helyről viszont alig látni a pályát, mert a vendég körül sűrű a rács a kerítésen, valamint két és fél méter magas, miközben a hazaiban mindössze egy kényelmes könyöklő van ugyanott.
- bassza meg az Ajka, de komolyan. Ez a rendezés valami undorító.
Legalább hazafelé a kocsiban minőségi kortárs italodisco szólt:
_U20 percek
- 84 Somogyi Ádám
- 73 Szamosi Ádám
- 17 Simon Benedek
- 6 Szabó Ákos
név | perc | m. | kezdő | gól | gp. |
---|---|---|---|---|---|
Szamosi Ádám | 323 | 4 | 4 | 2 | |
Somogyi Ádám | 243 | 4 | 2 | ||
Simon Benedek | 144 | 3 | 2 | ||
Kovács Erik | 34 | 1 | |||
Szabó Ákos | 13 | 2 |
_osztályozókönyv
címlapkép: kilátás a vendégből
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Mint úrkúti lakos a helyi dzsunkák között ültem a hazai lelátón. Én szégyelltem magam helyettük, annyi primitív, mennyei megyeit idéző beszólásuk volt. Buzi pestiek, indul a busz, Feczkó-geci – nagyjából ez volt a repertoár zöme. A helyi B-közép némi hajráajkázáson kívül semmit nem mutatott. Fölöttem pár sorral egy gyerek artikulátlanul sikítva hajszolta a kúszó -másó, mindenbe bevetődő hazaiakat. Sokáig éreztem némi szimpátiát az Ajka iránt, de ez most elveszni látszik.
A Kispestről röviden: középcsatár nélkül nehéz nyerni.
A két 3-0 után is tudhattuk, hogy nem lesz minden mérkőzésünk gálameccs. A legtöbb meccs kb. olyan lesz, mint a szentlőrinci, vagy az ajkai, azaz brusztos, küzdős, sok esetben még hazai pályán is.
Tegnap is jobbak voltunk, szerencsénk sem volt, igaz, a nagy vetélytársak közül a Vasas és a Kövesd is zakózott – most látszik mennyire értékes győzelem volt Lőrincen – csak a Szeged nyert. (Remélhetőleg a Kecskemét – Vidi döntetlen lesz.)
Undorító komment. Érzékenyek ne olvassák tovább.
Rájöttem hogyan definiálható az Ajka. Mint vendéglátó, mint csapat, mint versenytárs.
Mindenki jár vécére, emberi szükséglet, és többfélét is ismerünk a termékből. Van, hogy sikerül jokert szarni, úgy jön ki, hogy törölni sem kell utána, aztán van amikor annyira krémes-rémes, szinte ragaszkodóan kapaszkodik a gazdatestbe, törölheted, sikálhatod, mindig ott marad egy kicsi. Már elhasználtál egy csomó papírt, nedves törlőt, pucsítasz a bidén, de még mindig idegesít az excrementum, a büdős, lehúzásra ítélt szomorú végtermék. Na ez a jelenlegi Ajka.
Tisztelet a rendes szarnak.
Valahogy úgy tűnik, hogy akkor nem nagyon tudunk gólt lőni, ha betomorulnek ellenünk… Beadasokat kifejelték, bevetodtek mindenbe, nem volt hely, ahhoz meg nem elég jó a kp-a hogy távoli lövésekkel legalább megdolgoztassuk az kapust és esetleg egy kipattanot beverjunk.
Ugyamúgy mindig az ellenfél kapujahoz mentem, de ismét nem volt szerencsém Ajkán…