ez a poszt inkább az érzelmekről szól, mintsem a történésekről.
kéretik így kezelni.
1072 nap a másodosztályban. Közel három év. Iszonyatosan sok idő. A klubtörténet első élvonalbeli bajnokija (1916.09.03.) és az első érem, egy ezüst megszerzése között (1920.06.20.) is mindössze 1386 nap telt el. Abban a mezőnyben, abban a magyar futballban érmet szerezni egyáltalán nem volt kis dolog. Gondoljunk bele, a korszakban a magyar foci az angol, uruguayi, argentín, dán és skót mellett/mögött az első öt-hatba tartozott a világon. (A témáról részletesen Szegedi Péter második tanulmányában olvashattok ebben a kötetben. [106. oldal])
A kétezer-húszas évekre aztán eljutottunk oda, hogy harmadszori próbálkozásra sikerült egyáltalán feljutni az NB II-ből.
A minimumprogram megvan, meghúzták alattunk a vonalat. Viszont a hogyan, a szépség és a minden egyéb, amit a foci kapcsán ilyenkor el lehetne mondani, valahogy olyan most, mint Moldova György egyik novellájában Alfonzó magyarázata:
(…) [e]gy előadásnak minden részében tökéletesnek kell lennie, különben az egész nem ér semmit. Hadd mondjak egy példát. Meghívnak téged valahová, és a házigazdák igazán kitesznek magukért: öt asztalon terítenek, feltálalnak, velőscsontot, ötféle húst, halat, rákot, süteményt, bort, sört, francia konyakot, skót whiskyt, de – emelte fel a mutatóujját Alfonzó – az egyik asztal sarkán egy egészen kis tányérban van egy icipici darab szar. Van neked kedved az egész ebédhez?
Fura, mert ha előre azt mondják, hogy így jutunk fel (az ígyre mindjárt kitérünk, l. alább), akkor két év szenvedés követően annyit kérdezett volna a legtöbbünk, talán velem az élen, hogy: hol írom alá? Viszont végigcsinálni, végigszurkolni, végignézni teljesen más, mert azt láttuk, hogy a darabka szar csak odakerült az asztalra, pedig semmi, de semmi nem indokolta volna. Mármint a nyilvánosság előtt. Aztán a franc tudja mi van a tavaszi összeomlás hátterében. Mert amíg a szintén gyenge Soroksár ellen legalább még kaput találtunk, addig Szegeden már azt sem. Hétről-hétre vagyunk egyre rosszabbak és eredménytelenebbek.
_a pályán illett volna
Ez a Szeged az elmúlt évek legrosszabb formában lévő(!) csapata. Laczkó simán hozza Szegeden (0,82 ppm 7-16) a kispesti teljesítményét (0,82 ppm, 9-19), amivel az utolsó helyre kerültünk 2024 őszén, miközben direkt rákerestem, ilyen gyenge félidényt, mint ez a tavaszi Szeged, az elmúlt években egyedül a tavaly tavaszi, kérdés nélkül kipottyanó Tatabánya futott (0,67 ppm).
Ezeknek nem gólt lőni, sőt, kaput eltaláló lövés nélkül lehozni egy meccset, miközben nálunk a gólvonalról kell egy védőnek mentenie:
szégyen.
Nagyon nincs rá jobb szó.
A tisztességes feljutáshoz minden adott volt: kellemes idő, Baki kivételével szinte teljes keret, komoly támogatás a lelátóról, Laczkó-féle Szeged. A feladat annyi volt mindössze, hogy nyerjék meg a meccset, hogy ne a másik, a Kozármisleny–Kecskemét eredményétől függjünk, vagy szélsőséges esetben, hosszabb távon ne attól, hogy a Kecskemét mikor veszít végre több pontot, mint mi.
Ennyit sem sikerült.
Rendben, a döntetlen valóban megfelel a peremfeltételeknek, hiszen, ha a Kecskemét vesztésre áll, akkor az egy az több pont, mint amit ők szereznek, tehát feljutás. Viszont még egyszer: kaput találó lövés nélküli döntetlenről beszélünk egy Szeged ellen! A meccsen egyedül Tujvelnek és Csontosnak volt védése, Veszelinov mindössze pár kirúgás alkalmával találkozott a labdával.
Bocs, de ez baromira ciki. Várni a Kecskemétre, reménykedni a Kozármislenyben, hogy nyerjenek, mert mi képtelenek vagyunk. Mástól várni a feljutás megugrását – szánalmas, szégyenteljes, ég a pofámról a bőr.
Emberek jöttek oda meccs közben, telefonnal a kezükben: „vezet a Misleny, feljutottunk”. Nem, nem, nem és nem! Nem akarok telefont nyomkodni meccs közben, nem akarom függővé tenni magunkat másoktól. Pláne nem egy olyan idényben, ahol 28 fordulóból 16-szor velünk kezdődött a tabella, és volt, amikor két meccsnyi előnnyel.
Bocs, ha ennyi mézesmadzag után nem tudok felhőtlenül örülni, hiába vártam három éve, hogy mindegy miként, csak húzzák már meg azt a kibaszott vonalat alattunk. Meghúzták.
Mindössze egyetlen gólocskát kellett volna lőni, és akkor majdnem minden tökéletes.
_a túra
ellenben parádés volt. Vonattal oda-vissza, jó helyek, jó sörök, jó társaság.
Ezért is választottam címlapképnek a MÁV tájékoztatóját: csoportos utazás. Az együtt megélt élmények a szurkolói lét valódi szépsége és értelme.
Kispest az életünk,
jó volt hazafelé teli torokból énekelni (ha valaki nem ismerné a dallamát, vagy az eredeti dal történetét)
Bármerre tévedünk,
A csapatért mi mindent megteszünk,
Ahova elmegyünk
Mindenkit elverünk
Lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá…
_egyetlen gól a Szegednek három év alatt
- 2023 ősz 0-1 @ Szeged, Pinezits
- 2024 tavasz 0-1 @ Bozsik, Csertői
- 2024 ősz 1-1 @ Bozsik, Laczkó
- 2025 tavasz 0-0 @ Szeged, Feczkó
- 2025 ősz 0-0 @ Bozsik, Feczkó
- 2026 tavasz 0-0 @ Szeged, Feczkó
Hat meccs, négy döntetlen, két vereség. Az egyetlen gólunkat, bazz, mert véletlenek nyilván vannak, pont Laczkó edzősége idején Medgyes szerezte.
_öngyarmatosítás
Amennyiben ma nyer a Vasas otthon a Budafok ellen, úgy öt pontos előnnyel érkezhet vasárnap a Bozsikba, ahol neki egy döntetlen is elég lesz a bajnoki címhez.
Akarjuk azt látni, ahogy kéjesen vigyorogva behúzzák pont nálunk?
_az idő majd elmossa
Feljutottunk.
Egyelőre kavarognak bennem az érzések. Nem hinném, hogy mindenben a nyafognivalót keresem, simán lehet, a klubot, a történelmünket, a közösségünket tartom túl sokra, amikor elvárok dolgokat. Mint például a pályán feljutást egy NB II-ből.
Most, pedig már aludtam rá, szóval most nem komfortos. Nem érzem azt a boldogságot, amit ilyenkor talán kellene. A feljutás megvan, a cél elérve, és mégsem.
Gondolom idővel majd elmúlik.
Ahhoz viszont stabilan, újabb évtizedekig az NB I-ben kellene játszanunk.
_osztályozókönyv
címlapkép: felirat a Szegedre tartó vasúti kocsin
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Comments
Join the conversation on Bluesky
-
2026.05.04.
Nagy szerencse, hogy az ősz olyan jól sikerült, illetve hogy a Kecsó és a Kövesd is sokat botladozott. Nem tudom eldönteni, hogy mi a valódi tudása a csapatnak?! Illetve hogy mi ment félre? Miért tudjuk a Zetét ledominálni (ha nem is a teljes meccsen), egy Szegedet, Soroksárt, stb miért nem?
Egészen elképesztő, hogy Paul McCartney írta az Ábrándos szép napokat és innen kellett megtudnom.
A feljutásért süveg, a tavaszi formát hagyjuk. Én hülye még mindig reménykedek a csodában, vagyis az első helyben.
Szerintem a csapatban több van.
[…] amik esetleg a történések árnyoldalát boncolgatják. Mint mondjuk most, Szeged után itt vagy […]
Az tény, hogy hogy nem volt annyira sima a vége, mint vártuk. De gondoljuk csak el, hová kellett zarándokolnunk az elmúlt három szezonban, teljesség nélkül: Ajka, Csákvár, Szentlőrinc, Tiszakécske, Karcag, Kozármisleny, és mindennek a csimborasszója Soroksár. (Az meg vicc, hogy nincs még másodosztályú csapata sem a Pécsnek, Szombathelynek, Tatabányának)
Azért egy dolgot nem értek, Ebben a félévben kivertük az első osztályú DVTK-t és rendes játékidőben döntetlent értünk el a dél-amerikaiakkal felálló ZTE ellen, kifejezett jó játékkal, majd egy hétre rá szenvedés a Soroksár ellen.
Magam nem szégyellem, hogy figyeltem a Kecskemét eredményét és azon voltam ha 100 százalékos eredménnyel jutunk fel, akkor is el kell felejteni ezt a három éves, hozzánk méltatlan rémálmot, amely a Mendelény – Bozó – Metalcom érával kezdődött és remélhetőleg vasárnap Szegeden örökre véget ért.
Szóval nézzünk előre, jövőre Kozármisleny helyett Debrecen, Tiszakécske helyett Nyiregyháza, Soroksár helyett Újpest és Zugló helyett Groupama Aréna.
Sosem jött volna össze, ha a Kecskemét nem Gerával kezdi a bajnokságot. Köszönjük meg neki :)
Ha már emlitetted a Gerát, akkor emlékezzünk meg a fehérvári Boérról is. Megjegyzem, ha tavaly nem állitják fel a Petőt, akkor ma a fehérváriak NB1-esek és nekünk a Vasas mellett a Debrecennel kellett volna megküzdeni az élvonalért. Úgyhogy Köszönet Timár Krisztiánnak is, aki tavaly kiejtette a Vidit.
A Budafok elleni meccsük után írom: ez a Vasas sem egy verhetetlen csapat, a kiesésért versenyző Budafok majdem megfogta őket egy döncire.A Kurblira rá kell állítani két védőt is, meg a Tóthra is egyet, akkor nem lehetetlen a legyőzésük.Így legyen! :D
Az a baj, hogy ezzel az újabb döntetlennel, már nem elég megverni a Vasast!
Lesz díszsorfal vasárnap? 😀
Én szintén egy alvás után aszondom, megérdemelt volt a feljutás, csak nem pont az utolsó másfél hónap teljesítménye alapján.Az őszünk nagyon jó volt, még a tél vége is, egészen talán húsvétig, szóval nem lehet azt mondani, hogy érdemtelen a dolog.Az utolsó másfél hónap valóban szégyenteljes, és arra sem lehet büszkének lnni, hogy végül a Köcskefalva unta el ezt a szenvedést, és engedte el a meccsét, csak hogy mi feljussunk végre.Amit egyébként nagyon köszönünk.
:-)
Én is tudnék még boldogabb is lenni, de nem vagyok szomorú.
A klubnál pedig remélem, hogy már a mai naptól kezdve azon dolgoznak, hogy hogyan legyen a csapat megerősítve, felkészítve a mennyei1-re.Kéne pár játékos, szigorúan posztra, nem tragédia ha külföldiek, de egyértelműen jelentsenek megoldást.Kellenének jó erős ellenfelek a nyári gyakorló meccsekre, lehetőleg külföldi első osztályúak, ha lehet, topligások.És kellene q sok gyakorlás, összeszokás, és kiismerés egymás iránt, hogy sikeres legyen az ősz.
Előre a lenini úton!
Hangya meccs utáni nyilatkozatából az jön le, hogy a csapat egy kissé beijedt a Kecskemét győzelmi sorozatától és ez rányomta a bélyegét az elmúlt meccsek játékára. A Vasas ellen eldől, hogy ez mennyire volt igaz, ott ezek alapján egy felszabadult örömfocit kellene látnunk!
Legyen így, de addig is komolyra fordítva:
Bár szerintem a bajnoki cím már eldőlt, de kérném a csapatot, hogy duplán vegyék komolyan a vasárnapi meccset. Nagyon nem úgy sikerült a tavasz, ahogy szerettük volna, ez egy remek szépségtapasz lehetne a feljutós szezon végére!
Egy Lanza-szint már nem is lenne jó? :)
Még egy olyan légiósunk nem lesz többé! :)
10/10, köszi, hogy leírtad az érzéseimet.. :)
Ez most így jött ki, a léngyeg a visszajutás (bár nyilván az Alfonzós hasonlat elég találó).
Az okokat azért nem árt(ana) megkeresni (főleg a klubon belül), ha van olyan cél, hogy a jövőben ugynez/hasonló ne következzen be.
De ha például a nehézségek eleve abból adódtak, ami(k) adottságként nehezen változtatható(ak) (sportigazgató személye, szükös igazolási lehetőségek, nem túl erős utánpótlás, stb.), akkor azért bonyolultabb a helyzet…
Mindenesetre 2004-ben nekem a Bgyarmat ellen is kicsit keserű volt a szám íze, amikor bajnokként buktunk otthon egy tét nélkülit és úgy ment utána az ünneplés, de hát ilyen a szurkoló.
De összességében az eredmények minősítik az edzőt, a keretet, ami egyrészt a feljutással meglett, másrészt a tavaszi eredményekkel azért a nehézségek is megmutatkoztak, van még itt meló.
Bízom benne, hogy szisztematikusan tudunk építkezni továbbra is az első osztályra, és a bennmaradás meglesz, hogy utána nagyobb célokat lehessen újfent kitűzni magunk elé.
De hol volt az öt terített asztal?
ide is leírom, hogy 3 év NB2 után, sőt, idevéve a kiesőévet, a minimum az lett volna, hogy bajnokként jövünk vissza. elkeserítő, hogy a hajrára teljesen lenullázódtunk az idényben, ebben én valahol a sportigazgató és az amúgy népszerű edző felelősségét is látni vélem.
Egy Kispesthez méltó, bajnokként feljutás helyett így lett egy funkcionális visszaosonkodás. Nyilván lényeg, hogy megint nb1, de az összkép nagyon fáradt.
Persze-persze, mindenki azt szerette volna, ha szépen legázoljuk a mezőnyt, mint csatahajó a halászbárkákat, de azért látni kell, hogy amikor már kezdett elég jól körvonalazódni a feljutás realizálhatósága, onnantól az egész csapat ( nem csak a játékosok) belekerült egy tehetetlenségi sodródásba. Kb a Kecskemét tavasz eleji betlije, és a Banó-Szabó eligazolása utántól.
Az öltöző egységes, a pad rövid, a keret nem kicsit rosszul struktúrált, a sportigazgató kedvenc virága a nárcisz, és akkor robog felénk az NBI.
Mit lehetett volna tenni? Feczkó nem mert belenyúlni a csapatba, talán helyesen hagyta a lehetőséget azoknak, akik addig jók voltak, nem kockáztatta a csapat kohéziót, és úgy volt vele, hogy az évet vigyék végig azok, akik összemelózták a feljutást.
Igen ám, de mi lesz az elsőosztályban?
Mi lesz a csapat nagy részével?
Jönnek velünk az egybe; megharcolnak a helyükért, vagy eligazolnak valahová a másodosztályba? Hogy gondolkodhatott/ gondolkodhat mondjuk csak példaként kiragadva a Megyó, vagy a Peki, és még sorolhatnánk?
Én ezért érzem szenvedősnek, izzadtságszagúnak ezt az utolsó tíz fordulót, leszámítva azt a két kupameccset.
Remélem a Vasas ellen mindenki átszellemült lesz, és arra a meccsre félre tudja tenni az egyéni dolgait!
Kicsit féltem tavaly, amikor kieső helyen voltunk, hogy bedobod azt, hogy a megtisztulás csak az NB3-ban jöhet el…..
😆 én is be akartam dobni a “megtisztulásos” poént, de megelőztél.
Hihetetlen hogy ezt mar mindig az orrom ala dorgolitek. :) Tovabbra is tartom, hogyha bennmaradunk 2023ban, itt marad meg sokaig Bozo, az alkoholista skot forizs, a csoves Klafurics es mindennek tetejebe a beszelo disznosajt. Akkora amatorizmussal nem szamoltam, hogy 3 evet szerencsetlenkedunk sokaig 0 koncepciobal a kettoben…
A Disznósajtot ne bántsd. :)
Háát nem komfortos! Szerintem viszont azt senki nem veheti el tőlünk, hogy tavaly mi ütöttük el őket a feljutástól. Ezt nem tudja überelni az esetleges Bozsikban szerzett arany. Mindenesetre, boldog szülinapot Hanta!