Nem is olyan régen még azt kürtölhette világgá Hanta, hogy Laczkó Buksi indaház, erre lassan outtaház, vagy mi. (Hetfield a Metallicából biztos így mondaná). Hát mit mondjak, nem lett egy új Kamber Gyuri.
Ellenben good old Kamber Gyuri, ha már! Egészoldalas inti az NS-en. Jókat mond a Régimódi Úr. Ki kell mondanom, ő egy czukk. (Köszi, Vérfarkas!)
Sík ideg vagyok, így ma, hogy otthon ne járkáljak fel-alá este a következő szombaton pörögve, pótcselekvésként kézimeccsel szórakoztatom magam a Sportarénában, szurkoljatok Ti is! Ez persze nem Honvéd, de mint látjátok, mégis az, mert funkcióját tekintve kispeststressz-oldó és figyelemelterelő. (Stresszoldó? A magyar ffi kézilabdaválogatott? – kérdezik az olvasók és sírva röhögnek.)
Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?
A Tábor előtt ünneplő csapat: megszokott kép tavasszal, hihetetlen…
Nagy szerencse, hogy a mai beharangot Hanta vállalta át, így nem kellett az olvasókat lefárasztanom a szokásos tavasz közepi felvezetőmmel, miszerint ha Húsvét hétvége szombatján játszunk itthon, úgyis nyerünk. Elcsépelt beharang helyett így jön a mostani beszámoló, igaz, a lényeg ugyanaz, hiszen persze nyertünk, Húsvét, Paks, ez ilyenkor mindig győztes kombó, pedig nem így nézett ki előtte, ugye. „Húsvétfaktor, Paksfaktor, tökmindegy, de ismét a hullámhegy tetején az őrült tavaszi szinuszgörbén!” bővebben
Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) „Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben
A címben ott van minden, most csak annyit mondanék előre, hogy… 