Jó egy nappal a tárgykör meccs után beszámolót írni, mikor már mindenki látta az összefoglalókat / megnézte a közvetítést / elolvasta a sporthíreket; jószerivel annyi értelme van, mint Matyi Dezsővel 20 éves szerződést aláírni a pécsi kispadra, ezt tudom. De hát mostanra lett időnk, és meg is ígértük itt a blogon, hogy lesz valami írás, ahol legalább a kommentelők is kiventillálhatják a Kispest-bánatukat, és az se utolsó szempont. Így azonban nem is a szokott jellegű beszámoló érkezik most, inkább afféle gondolathalmaz, jó RW-sen. Se nem lesz füle, se farka. Mint egy jó Horváth Adri nyilatkozatnak. Csak az a különbség, hogy én sokat pofázok.
Tegnap meccs előtt ikszet éreztünk a társaságból többen is, Öcsém egészen konkrétan, és bizony az én tippem is 2:2 volt. Valahogy halovány a Loki mostanság, különösen idegenben, mi pedig kikapni azért ritkán kapunk ki Rossival, győzni is persze dettó, hát mi más lenne itt, mint remi?
Aztán a meccs hozta is ennek a predikciónak a beteljesülését. A Loki tényleg halovány volt és mi tényleg nem kaptunk ki. És nem is győztünk.
Néhány észrevétel.
Vad II-t porba gyalázta a korzó népe, én viszont most nem éreztem annyira, hogy minket sújtana. A kapott sárgák jogosak voltak, a Loki játékos kiszórásával még kompenzált is, (kissé fölöslegesen, de azért persze köszönjük), ha King olyan ostoba, hogy sárga lappal a farzsebben így csúszik oda valakinek, hogy abból lehet szabálytalanság is, ne csodálkozzon. Mindegy, a Loki-kiállítással így nem lett nagyobb baj, és a kövi fordulóban végre Botka kezdhet.
A csapat nekem olyan… hogy is fogalmazzak… fásultnak tűnik, sajnos már időtlen idők óta. Persze mitől ne lennének fásultak, a feldobó sikerélmény tavaly ilyenkor óta oly távoli emlék (az egy árva Haliverést leszámítva), mint az NB1-es gól Bojan Bozsovics személyes annaleseiben. Persze, hogy szürke, darálós, önbizalom-deficites a csapat, én mégis hiányolnék valami olyasmit, amit a Pécs tolt a szempontjukból 0:1 után a múlt héten. Mennek előre a mieink, akarnak ők, de valahogy valami tűz kicsit még jöhetne. Például olyan tűz, amit Endin láttam amikor beállt, amikor egy csínbe kapott labdára futott rá úgy, hogy meg tudja tolni, hogy végül agyonrúgatta magát a lokista arcal, de bevállalta! Ebből kéne több! Vagy abból a jelenetből, amit az uccsó utáni percben mutatott Nagy Geri, aki végre úgy ment el a balszélen, ahogy azt belélátjuk 2011 tavasza óta. Látjuk, van tartalék ebben a csapatban, csak rohadtul nem akar kijönni… vagy csak nagynéha.
Báló kapufája, hopp. ennek is örültem. Vécse megint nem volt a helyzet magaslatán a meccs nagy részében, de ez az elvállalt szabi, ez végre csillogtatott valamit a lövőtechnikából. Már csak a jó öreg Báló-passzok kellenének vissza. Tényleg, mióta nincs igazi klasszis szabadrúgónk? Kb Pelenka/Gege óta. Plokesz/Szabó Tibi/Budó kaliberről már nem is álmodok. Csehi Tibit pedig ebben a kontextusban számra nem veszem. Na de Báló, ilyenből még megnéznék sokat.
Ahogy Gyula bácsi oxizott góljából is. A vén csataló rendesen beleszürkült a Bohócba, épp arról dumáltunk a korlát mellett, hogy amennyire istenítettük őt a szezonkezdetkor, én speciel annyira nem bánnám, ha nem tartanánk meg, Hanta persze rögvest leállt vitázni, hogy ő meg bánná, és hát nem ilyenkor oxizik az öreg? Bloggertárs persze kéjes mosollyal ismételgette innentől, hogy “Gyula beszürkült, valóban“, úgy, ahogy mindig az orrom alá dörgölik a 2009 óta érvényes axiómámat a többiek Patya minden eltört lövésekor, hogy “Hidi nagy lövő“. De most ezt nem bántam annyira.
A Bouadla gólját igen. A kis algír-francia mindig ver nekünk egyet, minden évben, őt évek óta annyira szeretném ide képzeletben, mint Vaszkét a liláktól, utóbbit már el is bocsátották éjszakázás miatt ugye, Bouadlát formahanyatlás miatt majdnem a múlt ősszel, jöhetnének mindketten. (“Drágák, okay? Konéből erőcsatárt nevelünk inkább.“).
Punót meg egyenesen sajnáltam. Melóban ma fél szemmel ránéztem a kommentjeitekre, látom, “Punaszivacs” keményen megkapta a keresztvíz-lehúzást, de szerintem még mindig pluszos az ő érkezése, jó kis csatár, jó karakter (aj-jajj, kezdek úgy beszélni, mint az Öregmészöly, a kutyaRSTNT), a végén pedig annyira együttéreztem vele, ahogy nagy igyekezetében földbe rúg, komolyan, mint én a csütörtöki esti focikon, ha kurvanagy gólt akarok hegeszteni és p***ánlövöm magam a kapu előtt, eltaknyolva a linóleumon. Együttérzek jah. Aztán lehet, hogy a bennmaradásunk fájt ebbe… Akkor aztán együttérezhetek magammal majd a nyáron. Bár szerintem bennmaradunk, egyre jobban érzem. Igaz, szégyenteljesen, csak keresztbeverésekkel, de valahogy. Persze: minek? – kérdezhetjük. Joggal.
Bosszantó ez a tegnapi, ahogy az egész idény. Ez a papíron jó Loki ugyanolyan penetránsan brokkoli volt tegnap, mint mondjuk ősszel a Fradi mindkét hazainkon Csábival, a Vidi idegenben, vagy épp idén tavasszal itthon a lilák, az MTK pedig mindig és mindenhol, de nekünk most ilyenkor se jön össze, mert önbizalom-deficit, mert Punosevac, mert Proszi eggyel többet tol-vagy húzogat a labdán/labdával, mert Filip elkattan egy pirosért, mert King nem tud beadni, stb. Apropó, Proszi, amúgy iszonyat osztom my dear hanta véleményét: Proszi az az arc, akit csak vészhelyzetben cserélnék le mostanság, mert benne van a váratlan mindig… jóllehet, rá is igaz a tavalyi Rossi-diszciplína – a fiatalok a túlterhelést lelkileg nem mindig bírják, fejben fáradnak, ezt néha Proszin is látom. Csak épp leszarom, és akkor is játszatnám, mindig játszatnám, hogy szokja a gyűrődést, mint ahogy anno Kabátot is többet kellett volna nyomatni, és akkor nem csak a Vasasban teljesedik ki 100%-ra hanem kicsit már nálunk is.
Hát valahogy így. Jön a Paks, aztán a Kecsó, itt kéne valamit villantani, mert a Fradi/Vidi kettős ellen esélyes az álarc felcsatolása, a Pápa ellen meg annyira tutira vesszük a ki-ki meccs behúzását, hogy az egyre veszélyesebb. Ennyi. 4 vagy 6 pontot kérek a kövi két meccstől, nem érdekel, hogyan, de meg kell csinálni.
Most pedig ennek az ótvar hétfőnek a végén falatozok egy kicsit Gyuri barátom remek medvehagymás pogácsájából, amit tegnap hozott nekünk a meccs utáni dumáláshoz (áldassék ezért a neve és fényeskedjen neki megannyi korsó aranyszínű morvaországi nedű), sőt, ők még sörözni is mentek utána, drága jó egyetemi/freelancer/kötetlen munkaidős életmód! Hahh. Irigylem a srácokat. Na, húztam a pogácsáért.