Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.
Hátha ezzel most megindul valami…
De valahogy nem jön most az optimista közelítés. (Belőlem persze mikor jön, kérdezhetitek. Jogos.). Az még nagyobb baj, hogy Hantából se jön, nemhogy itt, de a korlátnál sem. Pedig ő az, aki pár éve még a Kecsó elleni 0:4-es állásnál is a 88. percben bedobta, hogy “oké, akkor most már csak a döntetlenre megyünk valószínűleg“. Most már ilyeneket se mond. Vagy Gyuri, aki év elején mindig optimista. Tegnap ő is elég csöndes volt.
Az elképesztő viszont az, hogy az idei keret nem olyan szar, mint ahogy játszunk (vagyis ahogy nem játszunk). Hantával állandóan azzal keserítjük egymást, hogy miért nem lehet egyszer egy abszolút komplett keretet összehozni (költői kérdés, ne válaszoljatok)? Ha Rossi az ő stabil Ignjás-Tandiás-Lovreszes-Botis védelme és az agyonszűrősített középpályája mellé Testardik, Bóna bácsik, és 2 nap alatt a javasolt fogyási helyett fagyási sérüléseket a magyar télelőben összeszedő Perea helyett kap stabilan egy Gyula-Kandia kettőst, még Lanza mellé, meddig megy az a csapat? Hát most megjött a két csatár, és látszik minden megmozdulásukon a gólveszély, főleg Gyula labdaátvételein, elfutásain, van egy klasszik mozdulata, mint Sasunak volt az az egy csele anno, de ezeket mindig megeszik meccsenként 1-2 alkalommal a védők. Csak odáig nem jutunk el, hogy Gyuszkó kapjon 8-10 ilyen labdát, amivel megindulhat, mert jó ha egyet kap meccsenként, azt is az ellenfél labdaeladásából, vagy Szabi kirúgásából. Nem jó ez így.
Tegnap bűn szar meccset játszottunk – ami felmenti a csapatot, az az, hogy a győzni akarás, a kezdeményezés, ha nyomokban is, de nálunk volt látható, a (névleg) nálunk már jobb kerettel büszkélkedő Nitrites PácSó Akadémia (ahogy a Cink-en nevezték találóan) úgy poroszkálta végig a 90 percet, mint Dubecz a ’90-esek végi jobbszeles produkcióit egy-egy hétközi fordulón, a már akkor is penetráns iramhoz igazodva. Lencse, akit az NS félévente a válogatottba követel, kivezeti a labdát gólhelyzetben az alapvonalon túlra, ilyet utoljára az SZTK-s orvosi igazolással csípőficamossá nyilvánított Karim Rouanitól láttam a Bozsikban. Polonkai, Czvitkovics, a közelmúlt “nagy” hazai irányítói… Mezey Gyuri bá erre suttogná elhaló hangon, hogy kurva gyenge, ugye (mondjuk ő is rendszeresen foglalkoztatta az előbbi, és a válogatottba tolta be az utóbbi delikvenst, úgyhogy psssszt!).
Csak az a baj, hogy mi se voltunk jók. Így a Névrablók gyalázása sem esik olyan jól, mint ahogy “kéne”. A középpályánk…tragédia. Megint 3 szűrővel kezdtünk, köztük kb. Portilla lenne a mélységi irányító, de az arc csak diarrázik, ha meg néha vállal előrefele is indítást, az kimerül a supkai értelmetlen ívelgetésben. Hidi és Nagy Geri nagyrészt oké volt tegnap, főleg Geri, de ők ütközők, nem ők nyerik majd meg a meccset. Amikor az utolsó meccsdekádban VW előrevezényelte Hidit balcsatárnak, azt hittem, besírok. Persze a publikum rögvest szidta Patrikot a szerencsétlenebb/lassabb megoldások miatt, de könyörgöm, ki teszi őt oda ki, meghúzni a széleket? Tavaly neki is megtaláltuk a helyét, volt egy tök jó éve, most Portillával kísérletezünk. Gerit is -most olvasom- megtalálták sok fórumon, ezt sem értem, szerintem idén tök jól játszik, de ő egy Vécsei-Nagy G.-Hidi(vagy valaki erős szűrő) típusú/összetételű középpályán működik teljes hatékonysággal. Erre minden edzőnknek kell vagy egy év, mire rájön.
Apropó, kísérletezés. Az ötödik meccsünkön az 5. csékánkat nézzük idén. Feszült már a szalag az erre a posztra központilag kijelölt Ignján, pár edzőmeccs-percen át a helyettesének kijelölt Traorén, rövid ideig Botin, Felcsúton még Portillán (!!!!! WTF !!!!!) is egy félidőn át, előtte Bálón, aki ennek örömére ma alig 30 percet kapott, tegnap meg Hidin, aki eddig alig játszott VW-nél. Normális a Mister? Vagy sorsolja a karszalagot meccsek előtt? Ez mi??
És hát mondom, illetve írtam: a katarzis – az bizony elmaradt. Alci begyűrte azt a fontos fejest, yeah, ezzel megkezdte a győri bakija törlesztését (én akkor bocsájtok meg teljesen, ha Lilákiában is vállal egyet), és utána még megvolt a lehetőség, hogy bevigyünk egy-egy megsemmisítő tőrdöfést a névbitorló szívébe – de nem. Pedig Gyulus gyönyörűen tette a megszerzett labdát a tavaszi felcsútverő hős, Proszi elé, de most nem szólalhatott meg a lelátóról a Torghelléből Prosszeresített mondóka a be… lőtt gólról, miután a most is lelkes és cseles, ám ezúttal feltűnően pontatlan ifjonc a ‘csúti kapusba lőtt. Pár perc eltelik, szöglet a kapunk előtt, a kapusuk is feljön, nekik minden mindegy, de nekünk nem, megszerezzük a labdát, eladjuk, de Tóth Balázs is, Kinghez kerül a játékszer, a csöppnyi Uralkodó felnéz, lép, lő? Nem, még egyet tol, megvárja, míg Danilovics, vagy ki, visszaér, és akkor ível kapura, amit aztán a délszláv portás így fölésimít. Nagy kár! Katarzis így nincs, csak lefújás. És a csöndes megnyugvás, hogy a kreatúracsapat továbbra is pórázon van tartva, továbbra sem ehet meg sok sót Kispesten, vagy ellenünk odahaza. Továbbra sem, de ez most alig volt meg.
Ha mégis optimistába váltok, legyen, azt még felhozhatjuk, hogy a tét nyomta a mieinket, és nyugodtabb körülmények közt lesz ez még jobb is (?); hogy Kristi Marku zsinórban másodszor játszott remekül, tanítani való ütemérzékkel dolgozva, ezúttal ráadásul balszélen állomásoztatva; hogy VW-n az első emberi gesztust láttam a lefújáskor, ahogy felszabadultan ölelkezett szárnysegédjével (de bakker, azt látnám, hogy a játékosokkal vagy Simon Mikivel teszi ezt, így olyan lábszagú, belső kör bukéja van ennek), és a sajtón is picit vidámabb volt, kiemelve, hogy fontos volt ez a siker (a picit vidámabb itt azt jelenti , hogy visszavett 2 fokozatot a tekintete szúrósságából, és 3 tőmondat helyett 3 és félben fogalmazta meg a totál nem az újságírói kérdésre válaszoló aktuálközhelyeit). 5 meccs, 15-ből 6 pont, ha ezzel most tényleg elindulunk felfele, akkor még nem vészes mérleg. Nálam jobban szerintem senki nem akar hinni VW-ban, mondom, olyan volt nekem ő játékosként, mint Csepregi a Honvédunkból, a csöndes, intelligens középhátvéd, erre most azt kell látnom, hogy a cordellai umbuldateam részeként halászik ő is a zavarosban? Nagyon szeretném, ha tévednék, nagyon jó lenne VW-t is ünnepelni Rossihoz hasonlóan az év végén, de ehhez sok mindennek át kell kattannia (a szakmai stáb döntéseiben, attitűdjében, a klubkommunikációban, a szurkolói hangulatban). Ez még eddig nem következett be.
Ehhez lehet a tegnapi győzelem az első lépés – de ezt a lépést rengetegnek kellene még követnie. Hát, meglátjuk!
A Gyakadémiának pedg továbbra is szeretettel üzenjük:
Képek: www.keepcalm-o-matic.co.uk és Babar – 1909foto.hu.