80 nap. 80 nap van még hátra március másodikáig, hogy végre újra győzni lássuk a Honvédot. 80 nap múlva megyünk a Fáyba, pénteken, hatra. 80 nap alatt Willi Fog basszus körbeutazza a Földet, míg mi itthon ülünk, meresztjük a valagunkat és várunk. Magyarfutballban ezt hívják téli szünetnek. Még 80 nap!
Néhány hatalmas adósságot azonban addig lesz időnk ledolgozni. Kezdve mindjárt a két hete kitett szurkolói játékosértékelő ívek feldolgozásával, hogy végre elmeséljük nektek, ti hogyan láttátok az őszi szezonunkat.
A tovább után mondatok, elemzések, találgatások, grafikonok, miegymás; kicsit keverve a Ti válaszaitokból kiolvasottakat a saját gondolataimmal.
333 válasz. Ennyi érkezett a kijelölt határidőig, így elmondhatjuk, elég nagy merítésből sikerült kikalkulálnunk a mindjárt bemutatandó eredményeket. Tudjuk, ha lenne közöttünk egy echte módszertanász, akkor a kérdések áttanulmányozása után bizton jelezné felénk, több kontrollkérdést elfelejtettünk volt feltenni benne, így az értékelések validálhatósága, valamint valóságtartalma bizony necces is lehet akár. Szerencsére azonban ilyen problémánk nincs, mert egyfelől módszertanásznak jó leszek én is, másrészt tojunk a tudományos maszlagra, ez futball, és a futball lényegét az érzelmek adják, tehát bármi amit mondunk úgyis helyes lesz. Kezdjük inkább.
Az egyéni osztályzatok
Kérdőívünkön felsoroltuk az ősszel ilyen-olyan mértékben szerepet kapó összes játékosunkat, valamint a mestert, és azt kértük tőletek, hogy az általános iskolából is ismert 1-től 5-ig tartó skálán osztályozzátok a teljesítményüket.
Az első grafikonon ennek az eredményei láthatók, külön-külön bontásban Supka mester, az alapcsapat, valamint a perememberek. Jól látható, hogy ez utóbbi körbe tartozó öt játékos bizony-bizony mind alatta maradt még az általatok is leggyengébbnek tartott olyantól, akivel stabil(abb)an számolt az edzői stáb. Ötükből hárman, Harmony, Sekulic és Kostolani mára sikeresen fel is iratkozott a távozók listájára. Diaby hosszú ideje sérült, de tőle sokat várnak tavasszal a klubházból, Bjelkanovic pedig van, később majd elválik, hogy minek.
Az ősz kispesti játékosa – minő meglepetés – Torghelle Sándor lett, aki ugyan csak 6 mérkőzésen szerepelt, és bár a gólokat lőtte, a gólpasszokat osztotta, 4,79-es osztályzatátlaga mégis kicsit a személyének, vagy netán a kultuszának is szól. Ettől még Sanyika, Sanyika, úgy szeretjük, ahogy van, és ha ezt számokba kell önteni, akkor ötöst kap, ha pedig a realitásokba, akkor négyest. Így ki is jön a végeredmény.
Második helyen gólkirály-jelöltünk, Danilo (4,65) végzett. Danipaci néha képes elérni, hogy fejünket a tribün falába verjük, mikor egy-az-egyben megy rá az ellen kapusára, majd valami igazán dühítő módon hagyja kihasználatlanul aktuális helyzetét, de közben meg párosával kis képes rúgni a gólokat, és a másoknak oly’ komoly problémát okozó tiziket is üzembiztosan értékesíti. Téged is szertünk, Danika.
A harmadik helyezett személye sem meglepetés, évek óta először mondhatjuk el, hogy nem csak szerethető és jó, hanem igazi bravúrkapusunk is van Kemenes (4,47) személyében. Szabi renoméja különösen gyorsan ívelt fel mifelénk, tavaly, a siófoki idényzárón elsőként jött ki megköszönni hozzánk az egész éves szurkolást, majd az a pillanat, amikor egy vörös-fekete zászlót lengetve ünnepelte a tábor előtt a Fradi elpicsázását, azzal végképp elnyerte maximális tiszteletünket. Mondom, mindamellett még egy remek kapusról is van szó. (Akit kiegészít a nyári igazolás, Sánta (4,01), és nem is akárhogy, épp mögötte, a negyedik helyen végezve az osztályzataitok szerint. Jó tudni, hogy ezen a poszton bizony el vagyunk látva komoly játékerővel.)
A két csatár és a két kapus után három védő következik a listában, Botis, Debreceni és Lovric tevékeny részese volt az őszi menetelésnek, és bár mindhárman hibáztak néha-néha, a szurkoló nem felejt, amikor kell, felpontoz. Ők meg is érdemlik.
Még mindig a csapatátlag (3,61) felett találjuk a fél évre Vietnámba távozó Abasst, a védelem állandó negyedik tagját, Novákot és Ivancsics Gegét, aki egyre méltóbb módon veszi át – az épp mögötte végző – Zelenka (3,5) által leadott irányítói szerepkört.
Németh Norbi hazatért, hozott egy átlagot, ami se nem kimagaslóan jó, se nem megalázóan rossz hozzá képest, tőle nagyon várunk majd egy jó tavaszt.
A lista további része azonban talán jól mutatja be, hogy kik azok, akikben talán kicsit csalódtak a szurkolók az előzetes elvárások fényében. Hidi saját nevelés, javul, javulgat, de még valahogy nem az igazi; Hajdú Norbi meg sem közelítette a tavaly őszi formáját; Akassou a pirosainak és a butaságának köszönheti a helyezését; Délczeg felé megvan a bizalom, talán nála a másik előtagú, az ön- hiányzik kicsit; Tchamitól bevallom nem vártunk sokat (a szolnoki pedigré nem túl erős errefelé), azonban gyors, ámbár nagy a hibaszázaléka, de ha ebben feljavul, hatalmas értéke lesz csapatunknak. Horváth Adrián viszont nagy talány. Szeretjük mert küzd, hajt, alázatos, bármikor bevethető, de átkozzuk, mert rendszeresen képes hajmeresztő butaságokra, amiket bizony nem mindig lehet a szerencsétlenség számlájára írni, annál inkább a vélt, vagy valós képességhiányéra. Marshal jött, látott, és nem győzött meg minket.
És akkor Supka mester. 3,98-as osztályzatával Botissal lenne párban az ötödik helyen, ha besorolnánk a játékosok közé, ami valljuk be nem rossz egy edzőtől. Az edzőt illik mindig szidni, legfeljebb akkor dobáljuk magasba, ha előtte néhány perccel kupát nyer – mondjuk Újpesten, hogy egy hétre rá újra lehessen átkozni. Az edző mindig hülye, az edzőnél mindenki okosabb, ez a régi törvény. Attila azonban az ősszel bizonyította, hogy egy előzetesen nem túl sokra tartott kerettel is ott tud lenni az élbolyban, érti annyira a szakmát, hogy tényleg csak a hihetetlen pechszériánknak (Pécs, Kaposvár, Haladás) legyen köszönhető a – remélhetőleg átmeneti – negyedik helyünk. Ebben akár több is lehet, ha sikerül egy legalább hasonló minőségű, és a minőségnek megfelelő játékrendszerű állományt összerakni tavaszra.
Az látható, hogy a támadójátékunkat nagyon megcsinálta (4,05), a bajnokságban mi lőttük az egyik legtöbb gólt. Gyors és látványos, mindezt úgy, hogy a helyzeteinknek csak egy igazán kis hányadát sikerült gólra váltani, de a lényeg az, hogy folyamatosan sikerült eljutni az ellenfelek kapujáig, és ha már ott vagyunk, egy kivétellel mindig be is találni. A védekezés (3,33) ezzel szemben kicsit dadogósabbra sikeredett, és mivel láthattuk, ott az egyes játékosokat legalább jóra értékeltétek, a potenciál meg lenne benne, talán majd a téli alapozáson ez a kérdéskör is megnyugtatóan elrendeződik.
3,45 a szép játékra, gondoltátok volna? Szemre tetszetős Honvédról beszélhetünk! Messze-messze a legtöbben azok voltak, aki négyest adtak rá, vagyis kezd átjönni felénk is valami abból amit a mester játszatni akar, mindez úgy, hogy egyezik az ízlésünkkel. Csak így tovább!
Az eredményességre (3,81) nem lehet panasz, és az edzői húzások (3,51) osztályzata is elfogadható, bár hozzá kell tennünk, itt kicsit értetlenül állunk, hiszen az ősszel a legtöbb panasz a második félidőre való visszaállásunkra, és a védekezőbb felfogású játékosok becserélésre vonatkozott.
A távozók
Rázós téma, mert itt azért mégis olyan ítéletet kellett mondani, hogy kit nem látnál szívesen a tavaszi csapatunkban. Nem kenyerünk mások kenyere fölött kenyeret törni, mégis bátorkodtunk feltenni ezt a kérdést is, hiszen kíváncsiak voltunk az átigazolási politikánkra vonatkozó közvetett véleményetekre.
A nyáron érkezett három légiós mindegyikére lesújtó vélemény érkezett. (Fontos hozzátenni, hogy ők ki is voltak emelve, így rájuk könnyebben lehetett szavazni.) Kostolaninak nehezen felejtjük a Győr elleni meccset, ami után egyértelműen bűnbaknak lett kikiáltva a lelátón, és hiába egy jószándékú és kedves gyerek, ezen később már nem tudott változtatni. Sekulic többször jutott szóhoz, a helyzetkihagyások terén felvette a versenyt bárkivel, de közben annyiszor tűnt el a játékból, annyiszor szállt vissza dühítő hibával, hogy az azóta realitássá érett távozása elé nem gördítenénk akadályt. (Ha hozta volna stabilan azt, amit az Újpest ellen nyújtott, vélhetően más lenne a vélemény.) Bjelkanovic egyszer volt kezdő, Kecskeméten, és bizony vaskosan benne is volt a vereségben. Marshalt Kaposvárott csodálhattuk meg először, hogy utána éppen én írjam le: ez valami rettenet. Később sem győzött meg minket igazán, hiába az a csodálatos labdája Sanyikának a Pécs elleni meccs első félidejében.
A szabadszavas válaszlehetőségnél a legtöbben (5% körüli arányba) Horváth Adriánt és Tchamit említettétek, valamint Hajdú neve is többször előkerült. Ezek az eredmények egybevágnak a kérdéses játékosok osztályzataival, szóval nekik nagyon kell majd kaparniuk tavasszal, hogy meg-, esetleg visszaszerezzék a korábbi elismertségüket.
A félév játékosa, a félév csalódása
Ennek a két kérdésnek a kiértékelésekor előzetesen szeretnénk megköszönni, hogy – és mint az a szöveges válaszaitokból is kiderült – helyesen értelmeztétek céljainkat, vagyis úgy válaszoltatok, hogy a játékosok magukhoz képesti, illetve a tőlük elvárt teljesítményhez képest hogyan teljesítettek.
Ha pedig Ti is és mi is ugyanarra gondoltunk ebben a témában, akkor nem lehetett kérdés, hogy a félév játékosa egyértelműen Danilo lett, aki az összes szavazat 41%-át gyűjtötte be! Második helyen természetesen Sanyika zárt (38%), míg a harmadik messze-messze lemaradva Kemenes Szabi (7%) lett.
A félév csalódása, vagyis az a játékos, akitől a mutatottnál jóval többet vártunk Délczeg Geri lett (24%), ami nem túl nagy meglepetés, hiszen ő valóban egy igazi értéke ennek a csapatnak, csak valahogy nagyon nem ment neki az ősz második felében, és az elején is jóformán csak az alázata és a védőmunkája emelte ki az átlagból. Sebaj, Geri, tavasszal itt a lehetőség, lehet egy komolyabbat villantani! Másik apróbb csalódásunk az amúgy remek képességekkel megáldott Akassou (12%) néven futó védekező középpályásunk lett, jórészt a hülyemód begyűjtött lapjainak hála. Aka, easy, kis higgadtsággal hamar bizonyíthatod, jóval többre vagy hivatva a magyar bajnokságnál. És akkor Hajdú Norbi (11%), a cséká, a tavalyi elsőszámú kedvenc, aki saját magának is annyira magasra helyzete a lécet, hogy azt azóta sem sikerült megugrania. Hiszünk benne pedig, hiszen tudjuk mire képes. (Érdekesség, hogy csaknem 10% volt azoknak a válaszoknak az aránya, akik nem tudtak, vagy nem akartak megnevezni olyan játékost, akiben csalódtak volna.)
Mit várunk tavasszal?
Érmet! Igen, nem tévedés, 51%-ban, vagyis a válaszok több mint felében érmet vártok, várunk a csapattól! 2007 ősze óta nem volt ilyen bizakodó a hangulat, akkor a második helyen fordultunk, és igen, az volt az a bajnokság, ami nagyon, de nagyon csúfos véget ért utólag. Reméljük idén (jövőre) máshogy lesz.
Néhány vélemény
A kérdőívünk végén lehetőségetek volt rá, hogy néhány szóban, esetleg mondatban saját szavaitokkal értékeljétek a csapat őszét. Zárásként ezekből szemezgetnénk néhányat, főleg olyanokat, amelyek lényege rendszeresen vissza-visszatér a válaszokban.
Sok olyan pontot hullattunk el, amivel stabilan a 2-3. helyen lehetnénk. Pápa, Paks, Haladás.
A csapat jó, szerethető, Sanyit meg kellene tartani, a helyzetkihasználás és az előny megtartása, amiben fejlődni kellene.
Supkát és Danilót eddig nem szerettem, de ezen az őszön bizony kivívták a tiszteletemet.
Délczegnek és Vólentnek kellene egy jó pszichológus, pár hét alatt NAGYON jó játékost csinálna belőlük egy szakember.
Nem várt jó szereplés a rangadókon, a játékosállományhoz képest előkelő helyezés. A nálunk gyengébb csapatok elleni gyenge teljesítmények, és az igazán fontos lélektani pillanatokban történő „besülés” van a negatív oldalon.
Összességében a Hemi-éra legjobb szereplése, ami az összeszokott, több éve együtt játszó magnak köszönhető.
A sok idegenbeli rangadó (nehéz sorsolás) miatt visszaesést várok, de évtizede az első tél, amikor nem kell aggódni a kiesés miatt.
CSAK!
A Nagy meccseket rendre hoztuk, ami nagyon jó,de a kis illetve közép csapatok elleni produkciók csapnivalóak voltak sajnos.
Csak címszavakban:
-a védelem, és a kőzéppálya vezetés bírtokában leül, figyelmük lankad:
-támadóink teljesítményére nem lehet panasz(Torghelle,Danilo):
-Supka mester remekülm keverte a lapokat, mind a taktikát, mind a cseréket figyelembe véve
További sok sikert kívánok a csapatnak és remélem valahogy mégis megtarthatóak a húzó embereink. Észrevételem maximum csak annyi lenne,hogy Sanyit én is kedvencként kezelem,húzó embernek tartom,de nehogy abba haljunk bele,hogy minden labdát csak neki játszunk. A Pécs elleni meccsen láttam leginkább,hogy egyszerűen más játékos alig kapott labdát,Sanyit meg őrizték rendesen,így nem nagyon tudott vele mit kezdeni,miközben Danilo vagy Abass is üresen volt. Ellenben az idegenbeli Győr meccs előtt erre vagy felhívta Supka Úr a csapat figyelmét vagy a játékosok is érezték maguktól,hogy ez egy csapat és egy játékos nem oldhat meg mindent. A kapusokat én személy szerint külön is dicsérném,Kemenes és Sánta is remek teljesítményt nyújtott. Sánta Andrisban pedig végre egy olyan kapust vélek felfedezni aki ki mer,és ki is tud jönni a kapujából megfelelő határozottsággal és kellő keménységgel akár több méterre is. Sajnos a legutolsó kimozdulás nem volt elég határozott és kemény,de ez sajnos benne van néha.
Eddig meglepetés számomra a csapat teljesítménye,de nem tökéletes. Ennyi pontot nem szabad elveszteni, ha nemzetközi porondra készül a csapat. Két gólos vezetésekből nem szabad pontot, pontokat veszteni ez nem megengedhető, főleg úgy hogy a többi nagy csapat minden pontot hoz és vesztes helyzetből nyerni tud, ezt kellene megvalósítani a tavaszi szezon során, ha ez sikerül akkor biztos az első három hely valamelyike.Még egy valami amit nem értek, miért nem játszik még mindig Hercegfalvi holott már felépült sérüléséből? Szerintem a csapatnak nagy szüksége lenne az ő játékára, mentalitására.Hogy miért? Azért ,mert ő a Honvédban nevelkedett és a szíve a Honvédért dobog és mindent elkövet a Honvédért, mindent megtesz a csapat sikeréért.Ezt támasztja alá Torghelle ő is megtesz mindent nevelőegyesületéért. Amióta hazatért mindent elkövet a Honvéd sikeréért ezért van szükség Hercegfalvira.Ő és Torghelle kiegészülve Daniloval az NB1 legerősebb csatársora lenne.A Honvédnak ilyen játékosokra van szüksége nem pedig olyanokra akik nem tiszta szívből játszanak a Honvédért ezt nem engedheti ily nagy múltú klub.Ezért kellene nekik játszani és nem olyanoknak, mint Délczeg, Ivancsics .
Szép ősz volt, köszönet a csapatnak érte!
rapszódikus
A csapat teljesítménye véleményem szerint jobb volt, mint amire az idény elején számítani lehetett. A játékot illetően, tavasszal már biztosnak nevezhető védelmünk továbbra sem vallott kudarcot, 1-2 megingástól eltekintve. Sanyi érkezésével csatárjátékunk is markánsabb lett, megosztva ezzel az ellenfél védőinek figyelmét közte és Danilo között. A hiba a gépezetben a középpálya, ahol sajnos Németh Norbi formahanyatlásával és Zelenka kiesésével teljesen spíler nélkül maradtunk. Dicséretes, hogy az eredmények ennek ellenére is jöttek. A védekező középpályások Hore, Aka, Johnson hozták a minimumot, azaz a védekezést többé-kevésbé, de az látszik, hogy előre játékban a kreativitás minimumával sem nagyon rendelkeznek.Ivancsics posztja tényleg nem az irányító ahogyan ti is írtátok, de hát szükség törvényt bont… Hidi egyértelmű csalódás, kissé olyan mint egy félénk „kölyök oroszlán”, pedig az ő posztján elkélne a Sanyi által mutatott mentalitás. Valamint talán benne lehet még perspektíva, hogy előre tud lépni valamit, remélem ezt a tavasszal végre bizonyítja is, temetni még véletlenül sem akarom. A középpályára egyébként kollektíve elmondható a labdabiztosság hiánya, amiben Zelenkának igaza volt, hogy „azért a labdáért harcolunk amit felelőtlenül elszórunk”… Ezt azért elég fájó volt látni például a Hali ellen a 2. félidőben. Remélem még, hogy ahogyan Supka mester mondta a feleslegtől megszabadulunk és ha kell minőségi embereket tudunk igazolni, a korábbiakból okulva azért nem árt ha Don Emilió is résen van, nehogy megint találjunk egy jó Patriciót… Bízom abban is, hogy az eddigi kiegészítő feladatokat (vagy sokkal többet is), az akadémisták meg tudják majd oldani, fő a pozitív szemlélet.
Összességében jó fél évet zártunk, de Supka idióta húzásai nélkül lehetett volna még jobb is. Felfoghatatlan, hogy miért kell minden alkalommal, amikor vezetünk egyből visszaállnunk.
Végre szerethetővé kezd válni a csapat. Amióta Zelenka megsérült, nincs agyunk középen. Gege ügyes, szurkolok neki de 5 meccsből egyszer megy úgy neki, ahogy mindig kéne. Kell nekünk a Zeli!!!
Sziasztok.Szerintem a csapat jobban szerepelt mint vártam .Ennek nagyon örülök.Jó lenne egyben tartani a társaságot valamint a középső védelmet kicsit felgyorsitani.CS.A.K.
(Ezt a támadósort még tovább gyorsítani? Hova? Talán az Nb1 messze leggyorsabb hármasa játszik nálunk. – szerk.)
A kérdőív adatbázisa letölthető innen.
…kívánunk minden kedves olvasónknak, kommentelőnknek, Honvédosoknak és Kispestereknek, korzó-lakóknak és Kanyar-tagoknak, tribün-arcoknak és fotelszurkolóknak, egyszóval mindenkinek, akiket valaha is megérintett a főváros XIX. kerületének legendás klubja.
Igen, ne szépítsük, az van, hogy a mezek mindig is érdekeltek, a jobbak elvarázsoltak, a gyengébbek elkeserítettek, de egyet nem tett egyik sem: hidegen sosem hagytak. A mez egy olyan körítés, mint az zenei albumoknál a borítók, a bookletek: nem a leglényegesebb alkotóelem, de ha egy jó műhöz szép külcsín dukál, az sokat dob az alapanyagon is, és bár fércműből nem csinál atom-alapművet, azért mégiscsak turbósítja az added value-t.
Gigerli egy hombár vagyok, ezt mondogatják a barátok gyakran, amire én mindig felháborodok pedig igaz. Focipályán ez nagyon is kijön: szeretem ha peckes a dressz amiben nagy délcegen kivonulok a műfüvesre hétfőnként, az óbudai linóleumra szerdánként és az őrmezői műanyagra vasárnaponként. Aki emiatt egy paradicsommadárnak bélyegez, sajnos el kell ismerjem, van némi igaza, aki pedig vigyorogva azzal vádol hogy a speckó szerelésekkel a focitudás hiányát fedném el sajna az sem jár távol az igazságtól. De hát helyiérdekű Bojtorlaciként is lehet jókat játszani és az említett napokon ezzel nincs is gond.
1926 telét írjuk, a korona nevű fizetőeszköz végnapjait, az új pénz, a 
1926.12.08. 
(A teljes kiadványt hamarosan elérhetővé tesszük a 
1356×768 pixel
A jókedélyű főpincérnek maszkírozott Martti Kuusela és (vélhetően) a szerencsés utazó.
Nos, kispest1909 olvasónknak köszönjetek mindent. Ő volt, aki nálam könnyes szemű emlék-előtörést idézett elő gólszépségversenyes 
A helyes megfejtést elsőként bekommentelő egyén az utolsó bajnoki címünket eredményező diósgyőri 5:1-es győzelmünk DVD-re kiírt verziójával gazdagodhat majd, az átadást vagy postán keresztül / vagy az első tavaszi hazain / vagy nagy türelmetlenség esetén az első Bozsikbeli olyan edzőmeccsen ejtjük meg, ahol valamelyik csakblogos stábtag kinn fagyoskodik majd a műfüves korlátjánál.
Anno 1991 júniusában ültem a TV előtt és azon morfondíroztam, hogy az év edzője, a bajnokcsapati cím, illetve a gólkirályi díj mellé még mi a trükkös hekket tud begyűjteni kedvenc csapatom, mikor obligát rövidújjú törtfehér ingében Vitray maestro bekonferálta, hogy a szezon góljának azt a Csehi Tibi suvasztást tették meg amin élőben csöpögtettem nyálat a korzó lépcsőjén üldögélve az 1991-es későtavaszi bajnokavatónkon. Szép emlék ez. Eszembe is juttatott valamit.