Kategória: Archiv.népsport

Melóból kicsekk 17.30kor, csapatás az Erzsébet hídig, ott a srácok felvesznek kocsival, irány Győr. Remek, tavaszi idő, az ég csodásan kék, még nincs kánikula, a tavasz csúcsformáját futja. Mi kell még ma este? Jó kispesti játék – ami az elmúlt heteket, főleg a Kaposvár, a Kecsó és a Vidi elleni pörformanszokat tekintve nem is utópia. Ám a jó öreg Kispest-faktor azért csak befigyelt estére, ezúttal a negatív előjellel: tompa, megfáradt Kispest jelentkezett be a győri stadionba, ahol egy félidei ellenállást és győri puhatolózást követően megtapasztalhattuk, milyen is a Rába-barti seggberúgás. Mármint, amikor kapjuk. Teli rüszttel. Háromszor.

Kecsóra írtam, hogy szeretek lejárni, nos ez Győrre is igaz. A régi, ’70es évek űberdesign stadion is nagy kedvencem volt, de ez az új abszolút kirí a nagymagyar átlagból… persze külsőre, főleg. Belül ugyanúgy rohad és salétromosodik a játékoskijáró süllyesztett fala, mint a home-sweet-home a kispesti sorompóknál, így amikor babar kollégával nagy délczegen kivonultunk a sztárvárási éhségüktől való elvakultságukban totálisan bepörgő, és így már velünk is lepacsizó 7-8 éves győri utánpótlás-lurkók sorfala között, szinte otthon éreztük magunkat.

Az impozáns stadionban aztán kezdetekben impozáns szilárdsággal indítottunk, annak ellenére hogy a lassan kispesti local hero-vá avanzsáló Zelenka sérülés miatt ezúttal otthon maradt. A helyére húzódó Gege egész sokat vállalt magára, a baloldalra kitolt 17 éves Vécsei pedig az 5. perceben egy szép lefordulással mutatkozott be – ha a suvasztása beakad, még nagyobb lehetett volna a debüt. A Győr mezőnyfölényt harcolt ki de meddőt, Kemenes bravúrozott is egyet, szurkolóink a 2009-es kupadöntős formájukban biztatták a srácokat – eddig minden szép, minden jó. A szünet előtt Gege tört el egy ígéretes lövőhelyzetet majd Lovrics fejelt egy védőbe ziccerlabdát… ekkor még bizakodhattunk is.

A második játékrész eleje aztán éles cezúrát hozott. More ugyan még lőtt egy életerőset – mellé, ám innentől érkezett Völgyi lecsúszó lövése, majd hamar még egy győri találat a helyi tálentum Kiss Máté révén, hogy végül az általam gondolatban már 2 éve Kispestre kívánt Rati Alekszidze is beverjen egyet. Hogy kiütés nem lett, azt Kemenesnek köszönhetjük. Gyenge, nagyon gyenge második játékrész volt ez,  sőt ha a Dottore az edzőnk, valószínűleg a „k*rva” jelzőt is elé teszi a teljesítményt jellemző mondandójának… A beküldött fiatalok -Vólent, Erdélyi- igazából csak a vágóhídra jöttek már fel. Most mégsem kezdem el rugdosni az alakulatot, mint ahogy azért a szurkereink is megtapsolták őket a meccs végén – rövid a keretünk, rövid a kispad, ennyi, elfáradtunk ebben a fékezett habzású bohócligában is, de ez sajnos reális.

Más kérdés, hogy ezt elkerülenő, nyáron jól és ésszel kell igazolni. Supka erre némileg garancia -ha a jobbik transzferformáját veszi elő (á la Szabó Tibi, kezdeti Szmilja, Ivancsics, Bárányos, Takács Ákos) és nem a Filó-Zsolesz-Adewunmi nevekkel jellemzhető ámokfutó verziót. A Zeli-Lovrics páros általa való kiválasztása télen azért némi optimizmusra ad okot. Vagy csak ezt akarom hinni.

2 meccs vár még ránk, szombaton az UTE ellen még meg kell pörgetni azokat a fáradt tagokat – nagyon kéne már a kollektív kispesti drukkertársadalomnak egy lilaverés…- majd Siófokon is jó lenne nem a szokásos beléanyhult évvégi Honvédformát hozni….

Hazafele aztán a tavaszi este valamelyest kárpótolt, a bábolnai kötelező gyorséttermi megállónál pedig a vállalhatatlan junkfood-ra várva kibe botlunk? Hát egy jó Vólent abászkodik a kiadóablak felé, mögötte a hunyorgó Supkával, aki, mint valami ofő az évvégi kiránduláson terelgeti a fiatalokat akik tanácstalanul keresik, hogy ugyan hol lehet már itt kajához jutni… komolyan mondom már csak az obligát kiáltás hiányzott hogy „ha mindenki elvégezte a kisdolgát, gyerekek akkor lassan indulunk„. Nohát. Exkluzív lezárása volt az estének, de ezen már nem gondolkodtam sokáig, 3/4 1-kor bezuhantam az ágyba a Wekerlét szemérmetlenül széjjelcirpegő, örömittas (tán  szégyenszemre a Vidi- bajnokságát ünneplő?) kabócák hőzöngésétől kísérve.

Fotó: babar, magyarfutball.hu.

Nem a legemlékezetesebb, legszívderítőbb meccseink közé soroljuk majd évek múlva a tegnapi győri pszeudo-szenvedést – ha egyáltalán majd emlékszünk rá. No mindegy, annyi baj legyen, legalább bennmaradtunk és vannak tervek a jövőre nézve…. Most persze belemehetnénk a nekünk nem itt kéne állni sztoriba, jogosan, magam is így gondolom, ám reálisan nézve a tavaszi körülményeket, sajnos most az előbb vázolt eredménynek (=meghosszabbított elsőosztályú tagság) is örülni kell. Ennek fényében osztályozunk – igaz, nem dicsérünk.

KEMENES: Sokáig gondolkoztam, hogy az első gólért ami igencsak benézés-gyanús volt, büntessem-e osztályzatilag, ám Supka is megvédte a portást mondván lecsúszott lövés volt az első győri dugó. Szabi viszont fogott még 3 nagy labdát, az utóbbi időben úgyis szigorúbb voltam vele, legyen ez most 6.

LOVRICS: Elfáradt az idény végére, ennyi. Ettől függetlenül a következő idény stabil embereként számítok rá – remélem a vezetés is. 4.
DEBRECENI: Hát, amilyen gólokat kaptunk tegnap, ez a meccs a védelem hőseposzaként kerül be a kispesti kollektív tudatalattiba! 4.
BOTIS: Hajtott, de középen itt-ott ő is hibázott. Nem lehet ilyen gólokat kapni. 4.
HAJDÚ: Jó lenne visszagurulni a tavalyi formájába, ez a tavasz nem a pályafutása csúcsa. Ennek ellenére fontos láncszem, reméljük még sokáig robotol a kispesti bal szélen (akár támadóbb pozícióban is). 4.

HIDI: Nem vállalt túl sokat középen, továbbra is tőle várnám a hátsó osztogató szerepének felvállalását Zeli vagy Gege mögött, de ez nem nagyon akaródzik összejönni. 4.
HORVÁTH ADRIÁN: Nem állít ki jó bizonyítványt a csapatról ha zsinórban Adri a ManOfTheMatch. Ehhez ma is elég volt megalkuvás nélküli, kellemetlen kullancsjátéka – de egyedül nem csinál nyarat, ahhoz kellenének mellé a kreatív arcok. 5. Cseréje, Akassou nem sokat játszott (-).

VÉCSEI: Újabb akadémista a vártán, és 17 évesen első meccsnek ez nem volt rossz. Nem ügyetlen a srác de még nagyon gyámoltalan – játszatni kell ezeket a fiatalokat hogy jöjjön a rutin, az’ nélkül nem megy. 4.
IVANCSICS: irányítóként nem az igazi, írtuk le sokszor, ennek ellenére ma kb. kihozta magából a maximumot, próbálta mozgatni a csapatot amennyire lehetett de sajna a gólok után hamar elment a kedve, ez pedig a puhl-i álmoskönyvek szerint ugye nem sok jót ígér. 5.
MOREIRA: Múlt héten dicsértem. Tegnap nem tudtam ezt tenni. Egy szép csel-lövés kombója megint volt de ez szokás szerint mellément, és tegnap megint , de megint és megint elnyomták, hol a győri védők, hol önnön oktalansága (2 gólem közé ne vezesd be a labdát, ember!)… Go More Go (home). 4. Cseréje, Erdélyi jó felépítésű gyerek, labdakezeléssel sem áll hadilábon, de a megszeppenés, az bíz beficcent (4).

BRIGHT. Uhh. Nem mondhatni, hogy felpörgött a padoztatása alatt. Itt volt az esély hogy visszaverekedje magát a kezdőbe, de ezzel az old-timer Palásthyt idéző vágtázással nem fog ez menni. Most legalább a labda keveset pattant el tőle – már amikor találkozott vele. 4. Cseréje, Vólent megint bement elöl a húsdarálóba, de ezúttal nem jöttek a Zeli féle álomlabdák így helyzetekig sem nagyon jutott szegény. (4).

Beszámoló ma, később…

Fotó: babar.

A dobogóesélyes Paks és a Kaposvár legyőzése után ezúttal a leendő (ám jelenleg csak wannabe) bajnokcsapat, a Vidi is megizzasztásra került a Bozsik gyehennáján. Nem így indult, az igaz, de a kezdeti sokkból felébredő és a bealvó Vidire rámászó csapatunk végül ikszre hozta le a presztízsmeccset, mi pedig értékelünk, a hajtás után.

KEMENES: Fura lesz az osztályzata, tudom, de kb. 3 Vidi helyzet akadt a kapunk előtt, abból kettő ziccerig kijátszva, amelyekről nem tehetett. A meccs nagy részében tehát tétlen volt, ma inkább a két belső védőnk dolgozott helyette. 0.

LOVRICS: Elfáradt a szezon végére de ez nem csoda: nem a posztján játszik lassan fél éve, rendre megbízható teljesítményt nyújtva. Ezzel ma sem volt baj, de a lovricsi extrák (jó felfutások, és telhetetlen leszek: a veszélyes fejesek) hiányoztak. 5.
DEBRECENI: A meccs eleji rövidzárlatot követően a találkozó nagy részében stabil bástyaként funkcionáló védelmünk közepén derék módon rombolt. 6.
BOTIS: Az öreg harcos ma is hozta, amit tud és ami kell. Remélem még 1-2 évig megtartjuk. Nem fiatal már, de valahogy mindig odaér, ahova kell. 6.
HAJDÚ: Az első két gól, ill. az azokat megelőző nagy Vidi helyzet során borzalmasan helyezkedett, ezekben bizony sáros. A második félidőre feljavult, de ez most csak 4.5.

HORVÁTH ADRIÁN: Hatalmasat küzdött, keményen és tisztán játszva, sérüléséig kulcsember volt, és nem hittem hogy egyszer ilyet írok de ma csapatunk legjobbja. 6.5. Cseréje, Akassou (-) nem volt fenn annyi időt, hogy járna az osztályzat, de szerencsére nem csinált ezalatt bohóságot.
HIDI: Az utóbbi hetek általam is megénekelt lassú fejlődésének sajna tegnap jelét sem láttam: gyámoltalan volt és lassú gondolkozása sokszor támadásokat akasztott meg. Több kraft kéne, Patrik, én nem tom hogyan, tán egy jó mexikói jabanero paprikát vagy egy kupica szatmári szilvát kellene beverni a találkozók előtt, de ne ilyen nyámnyilán! 4.5.

IVANCSICS: Csodás csavarásáért jár az 5.5, viszont magán a meccsen ma haloványabb volt, a beadásai nem jöttek össze és az összjátékban sem ment neki úgy, mint az elmúlt hetekben. Mondjuk, ha tartaná azt, hogy 1 meccsen jól játszik, a következőn meg oktató szabadrúgásgólt heggeszt, azzal, azt hiszem, kiegyeznék.
ZELENKA: Mint az összefoglalóban már írtam, ma kevesebb volt a zelenkai ihletett passz (igazából 1 zseniálzsugát tett, Danilónak a 2. félidőben) de labdatartása és kisebb, közeli passzai hibátlanok voltak. Úgy fest, némileg fogyott is, és fél métereket már „sprintelni” is tud : ). Gólja a legszebb Szabó Tibi / Bárányos tradíciókat idézték meg, ráadásul a meccs végén kiderült hogy a kedvenc cseh sörmárkánk is stimmel, nem tudok kevesebbet adni neki: 6.
MOREIRA: Hm. Ma nem tudom szidni – ezt is megértük. Rengeteg labdát szerzett, és mintha kevesebbszer nyomták volna el, mint általában. Ha így folytatja, az egyik fotós kollega tényleg megcsináltathatja magának a régóta ígért Go More Go pólót. (Na ezt én sem gondolom komolyan). 5.5. Cseréje, Nagy Gergő ismét csak meglevegőztethette a meccs nagy részében melegítő alatt bújtatott fehér dresszét (-).

DANILO: 1-2 ostoba mozdulata ellenére ma jórészt dicsérni tudom: robotolt, küzdött és voltak szép megoldásai is. A Zeli felé elkummantott passzért viszont jár a fekete pont, és könyörgöm, a fetrengés és az értelmes elfutások közti arányt nem lehetne megfordítani? 6.

Fotók: babar.

Ünnepre készült Fehérvár, és személyesen 20 év után Mezey doki. Ünnepre készült a III. félidő c. médiatermék, ünnepre készült a Nemzeti Sport. Sőt, a sportsajtó által sulykolt hype alapján a fociban kevéssé járatos ember már-már azt hihette: az egész ország. Nos, az ünnepből e hétvégén még nem lett semmi – nemcsak a Paks nyerte meg a saját meccsét, de ami a LÉNYEG: a mieink is odatették magukat tegnap este: rémálomszerű kezdés után két remekbeszabott szabadrúgás nyomán döntetlenre hoztuk a kispesti mérkőzést, így a Dottorééknek még 1 hetet biztos várni kell az ünnepléssel.

Az egész napos esőbe hajló időjárást is okolhatnánk akár, ha nem ismernénk a jelenkori lelátói helyzetet a Bozsikban: de a számunkra is presztízsmeccsnek számító, Vidi elleni derbire most sem látogattak ki túlzottan sokan. A Kanyar ugyan félig megtelt és még zászlós produkciót is láthattunk a szurkolóinktól, hát, a korzó és a tribün is észbe kaphatna, mert ez lassan tényleg BVSC’98 szint lesz. Pedig az utolsó fordulókban az eredményeket kvázi hoztuk, sőt, már meccsenként 3-4 formás támadást is nyújt a csapat, szóval kár ezért a pangásért.

A találkozó így jókora Vidi HANGsúllyal, azaz hangerő-többlettel indult: a fiesztára készülő, és ezt dalba is foglaló koronázóvárosi vendégdrukkerek igazi futballhangulatot teremtettek a Bozsikban, s mikor a Kanyar is megdörrent, az ember a tavasszal a Fradi elleni után másodszor is focimeccsen érezhette magát. A vendégszektor aztán 10 perc alatt a mennybe is ment: előbb Alves majd Gosztonyi talált be védelmünk 1-1 megalázóan grundfoci jellegű lealázása után. Leforrázva álltunk a fotós kollégákkal az oldalvonalnál, orbitális verést vizionálva. Hát, nem ez történt – valami csúnyán elpattanhatott a piros-kék tér-idő kontinuumban, mert minden megváltozott!

Rémálommal felérő kezdésünk után a 10. és a 20. perc közti időszak a lelki rekreációé volt: a csapat helyreállítani igyekezett megtépázott önbizalmát. Ebben a Vidi is besegített, pöffeszkedő, úrias tempójával – részükről úgy festett, vége van a meccsnek. „Megvan a 2 gól, 3 pont a zsákban, húzzunk haza az országalmához” – gondolkozhattak Liptákék, míg nálunk az észbekapó középpályán Horváth Adrián labdaszerzéseivel, Zelenka asszisztjaival, elöl pedig Danilo magányos szélmalomharcával igyekezte menteni a menthetőt. Az első fél óra lecsorgása után aztán szabadrúgáshoz jutottunk. Hajdú szöge ez, vagy Gegéé? –tanakodtunk a pálya szélén, ám a két ballábas harcos helyett személyes favoritom oldalgott a labda mögé jellegzetes, ó-lábas gurulásával. Zeli mester ma kevesebb nagy labdával tűnt ki eddig a pillanatig, ezt érezhette is, így, hogy kiegyenlítse a számlát, egy akkora gólt csavart a jobb felsőbe, hogy lélekben már ki is utaltam neki 1 éves ellátmányt a jóféle nymburki Francinúv Ležak sörből. Mesteri tekerés volt.

A Vidi is rájöhetett: nem lesz ez így jó, ha hagyják feljönni a Kispestet, így Alves rázta meg magát, és Mezeyék szerint önző, Öcsém szerint pazar megoldással mellé pörgetett, noha Nikolics valóban középen várta a ziccerpasszt. Nos ez a hajó elment, a 40. minuta környékén a mi egyik uszályunk viszont dokkba állt: szabadrúgáshoz jutottunk, Gege állt a labda mögé, majd Bozsovicsnak ezúttal a bal felső sarokba utalt ki egy kispesti dugót. Remekbeszabott találat volt ez is, ráadásul pont a félidő végén, hát a játékos-kijáróba való bevonuláskor Mezey mester feje bizony elég gyűrött állapotban leledzett ennek folyományaként.

A második játékrész már kevéssé volt helyzetgazdag. Ami volt, 3-4 kvázi-helyzet, az is a mi nevünkhöz fűződik, csak hát hol Zeli nem talála el rendesen a labdát, hol Akassou lövésébe léptek bele, hol Dani volt képtelen gólt fejeli elöl, hol ugyanő totojázott el egy ziccerpasszt Zelenka felé. Utóbit különösen fájlaltam: ha időben továbbít a brazil csatár, a cseh gyereknek már csak a kapus mellett kellett volna elgurítania a labdát, és azt már tudjuk, hogy ez nem lett volna sansztalan, lévén Lukasunk jóval technikásabb, mint mondjuk a Bright-Dani-Rufi-Roua csatárszekció együttvéve. Ezek a lehetőségek azonban kimaradtak, sajnos, ám így is jól esik kimondani: a játék összképe alapján a győzelem sem lett volna érdemtelen a mi oldalunkon.

Nem nagyon szoktam az ellenféllel foglalkozni de most megteszem. Ez, amit a leendő magyar bajnokcsapat nyújtott, ellenünk, bajnoki hajrában, amikor a magyar bajnokaspiránsok tradicionálisan a legjobb formájukat futják (vesd össze: Kispest ’93, Fradi ’95 és ’96, UTE ’98, Debrecen ’05 és ’06, stb. – stb.), hát finoman szólva is harmatos! Erre a Videotonra cirka 2 hónapon belül BL-selejtező vár. Nagyon nagy böjtje lesz ennek az ellenfél nélküli, langyos NB1-nek, olyan böjt, aminek a végén majd megint lehet magyarázkodni, indokokat keresni. Nem irigylem őket.

A sajtótáj papírformát hozott. Supka dicsérte a csapatot és kb. köszönetet mondott a szoftosan egyoldalú médiafelvezetésnek, amely kvázi senkiházi kiscsapatként (sem) foglalkozott a Kispesttel, ám a nagy Vidi-beharangozás a játékosaink feltüzelését is megkönnyítette. Mezey ezúttal sem ajnározott minket, aminek örültem, hiszen ő csak akkor szól elismerően rólunk, amennyiben böcsülettel kapunk egy ötöst tőlük. Ezt a szívességet ma nem tettük meg, a kispesti oroszlán, bármilyen sánta is mostanában, azért odakapott az elkényelmesedő és rátarti sóstóiaknak. A Dottore és csapata így, miközben kigurult a Bozsikból, azt kérdezgethette magában e hétvégéjük kapcsán, mint kellő humorérzékű ember a Sas-kabaré valamely adását követően: na de hol maradt a csattanó? Elrontottuk tehát a székesfehérvári hétvégi terveket, ám a jövő héten valószínűleg kinyílik majd az a pezsgő most már tényleg, Mezey pedig 20 év után ismét bajnoki címet ünnepel majd. Mit lehet erre mondani mást? Gratulálunk, viszont Gyuri bácsi legutóbbi aranyának azért jobban örültünk.

Fotók: babar.