Mastodon

Meccstől meccsig kikapcsolt aggyal – kell a feltöltődés

Egyedül annyi jutott el hozzám, hogy Bardeát és Galét kitettük a keretből. (A napokban, legalább magam miatt, mármint a képbekerülés végett, mindent bepótlunk egy monstre #hetikispestben.) Tényleg sikerült annyira kiszakadni a mindennapok verklijéből pár napra, hogy a Kispest csak érintőlegesen[1] jelent meg benne. A pléhállamalapítót és a turultájt, vagy mifenét is csak az imént láttam. Zseniálisak.

Szóval nem tudok semmit, amennyire lehetett, nem is gondoltam a Honvédra egész héten, viszont két óra múlva Honvéd-Paks, vagyis újra a reménykedők magabiztosságával, az egyszerű szurkolók rajongásával mehetek meccsre. (Jó, ebben nyilván benne van a fáradtság is, hogy mindössze ma hajnali háromkor indultam haza egy átmulatott éjszaka után, és mindenféle átszállásokkal volt vagy kilenc óra az utazás.)

Parádés lesz, hiszen meccsnap van.

„Meccstől meccsig kikapcsolt aggyal – kell a feltöltődés” bővebben

Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?

Egyszerűen nem fogok irigykedve nézni egy három per hárommal nyitó Kisvárdára, sem a hatpontos Mezőkövesdre, vagy a tavalyi gólkirályt padoztató, látványos meccseket játszó Paksra. Kellemes színfoltok, semmi több.

A futballban egészen addig minden mulandó, amíg történeted nem lesz, saját narratívád, amit lehet mesélni, amibe lehet kapaszkodni. Pakson alakul valami, ebben a mezőnyben lassan történelmi csapatnak számítanak, szinte mindig összejön nekik a beszédtémaság. A Kisvárda és a Kövesd egyelőre mindegy, most átmenetileg jók, jónak tűnnek, de majd elmúlik. Nem mondom, hogy ellenszurkolójuk vagyok (pedig de, nagyonis), azonban bőven akad sztori a magyar foci mögött, és ezen a kicsi piacon egy újabb módszerváltás indokolatlan lenne.

„Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?” bővebben

Részemről teljes erővel ráfeküdtem a tiszta lapra

Konkrétan most annyira vidéken vagyok, hogy még térerőm sincs. A házban, ahol a tegnap estét töltöttük okostermosztát működik, internetre kötve, hogy a tulajdonos, ha le szeretne jönni, már távolról, otthonról előre felfűthesse. Vagyis most egy termosztát(!) wifijéről fogok posztolni, igaz, nem sokat.

Kellett már ez a kis kiruccanás. Huszonsok éve ismerjük egymást, jó újra találkozni. Egyrészt kicsit elsodródtunk egymástól, mindnekinek kialakult a maga kis élete, család, munka, új közösségek, másrészt a velünk élő koronageci, azonban mégis fontosnak tartjuk, hogy létezzen ez a kötelék, hiszen mindannyiunk számára az egyik legrégebbi és legfontosabb igazodási pont (vagyunk egymásnak).

„Részemről teljes erővel ráfeküdtem a tiszta lapra” bővebben

Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus

III. kerület – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?

„Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus” bővebben

Belevágunk ma mi is

Honvéd – ZTE @ Hungária krt., 18h

Nagyon furcsa állat tetszik lenni az új magyar labdarúgás. Egyfelől ott van bennem egy szövődményekkel erősen terhelt rajongás a Kispestért, amit körbevesz egy mély undor alapú hányinger az egész rendszer működése miatt, és a reményvesztettség, hogy a bajokságok azért mégis a pályán dőlhetnek el. Amíg a Kispest kerekedik felül, addig nincs baj, az ember bármit képes megmagyarázni magának, a többit pedig féllábon is kibekkeljük valahogy.

És ha nem lenne elég a Patyomkin-bajnokság (értsd: Potemkin), a koronageci, mert ne a vírusságát emeljük ki, hanem a geciségét, hogy még ezt a Patyomkint is elveszi tőlünk, és a tévé elé kényszerít minket. Minket, akik a Mezzót is csak akkor kapcsoljuk be, ha a Salzburger Festspieléről, szigorúan Karajan intendánsi korszakának első éveiből ad valami igazi nyalánkságot.

„Belevágunk ma mi is” bővebben