Beharangozó // Csak a Kispest!

Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?

Egyszerűen nem fogok irigykedve nézni egy három per hárommal nyitó Kisvárdára, sem a hatpontos Mezőkövesdre, vagy a tavalyi gólkirályt padoztató, látványos meccseket játszó Paksra. Kellemes színfoltok, semmi több.

A futballban egészen addig minden mulandó, amíg történeted nem lesz, saját narratívád, amit lehet mesélni, amibe lehet kapaszkodni. Pakson alakul valami, ebben a mezőnyben lassan történelmi csapatnak számítanak, szinte mindig összejön nekik a beszédtémaság. A Kisvárda és a Kövesd egyelőre mindegy, most átmenetileg jók, jónak tűnnek, de majd elmúlik. Nem mondom, hogy ellenszurkolójuk vagyok (pedig de, nagyonis), azonban bőven akad sztori a magyar foci mögött, és ezen a kicsi piacon egy újabb módszerváltás indokolatlan lenne.

bővebben

Részemről teljes erővel ráfeküdtem a tiszta lapra

Konkrétan most annyira vidéken vagyok, hogy még térerőm sincs. A házban, ahol a tegnap estét töltöttük okostermosztát működik, internetre kötve, hogy a tulajdonos, ha le szeretne jönni, már távolról, otthonról előre felfűthesse. Vagyis most egy termosztát(!) wifijéről fogok posztolni, igaz, nem sokat.

Kellett már ez a kis kiruccanás. Huszonsok éve ismerjük egymást, jó újra találkozni. Egyrészt kicsit elsodródtunk egymástól, mindnekinek kialakult a maga kis élete, család, munka, új közösségek, másrészt a velünk élő koronageci, azonban mégis fontosnak tartjuk, hogy létezzen ez a kötelék, hiszen mindannyiunk számára az egyik legrégebbi és legfontosabb igazodási pont (vagyunk egymásnak).

bővebben

Hangulatos kupameccs helyett – kösz, koronavírus

III. kerület – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Bevallom, nem sok emlékem van a Kerület elleni bajnokikról, pedig pont az első visszajutásuk idején a közelbe, Óbudára jártam középiskolába. Még a régi stadion volt, a másodosztályban, a hirtelen megugrott érdeklődés miatt felhúztak a fejépülettel szemben egy ideiglenes lelátót. A bajnoki címet ezrek ünnepelték, és talán az első pár fordulóra is megmaradt a nézőszám. Párszor mi is kimentünk, viszont arra már nem emlékszem, hogy hétköznap is voltak meccsek, vagy csak hétvégén, mert amúgy mi a francot kerestem volna Óbudán, ha közben a város másik végén laktam és a Kispestnek szurkolok?

bővebben

Belevágunk ma mi is

Honvéd – ZTE @ Hungária krt., 18h

Nagyon furcsa állat tetszik lenni az új magyar labdarúgás. Egyfelől ott van bennem egy szövődményekkel erősen terhelt rajongás a Kispestért, amit körbevesz egy mély undor alapú hányinger az egész rendszer működése miatt, és a reményvesztettség, hogy a bajokságok azért mégis a pályán dőlhetnek el. Amíg a Kispest kerekedik felül, addig nincs baj, az ember bármit képes megmagyarázni magának, a többit pedig féllábon is kibekkeljük valahogy.

És ha nem lenne elég a Patyomkin-bajnokság (értsd: Potemkin), a koronageci, mert ne a vírusságát emeljük ki, hanem a geciségét, hogy még ezt a Patyomkint is elveszi tőlünk, és a tévé elé kényszerít minket. Minket, akik a Mezzót is csak akkor kapcsoljuk be, ha a Salzburger Festspieléről, szigorúan Karajan intendánsi korszakának első éveiből ad valami igazi nyalánkságot.

bővebben

Ebből a posztból kiderül, hogy Budafok miért egy csokor virág

Budafok – Bp. Honvéd @ Promontor utca, 20:15

Ha lehet, egy dolgot semmiképp sem szeretnék megélni életem során: amikor érdektelenül megyek ki a Kispest egy meccsére. Közömbösen magamra öltöm a kabátot (pulcsit, pólót, időjárástól függően), kilépek az ajtón, unottan lemegyek a lépcsőn, kisétálok a buszig, ha kérik, felmutatom a bérletem, ha van hely, leülök, bambulok ki az ablakon, nézem az unalomig ismert utcákat. A stadion előtt köszönés az ismerősöknek, majd be a lelátóra. Nézés, esetleg ismét bambulás, és dögünalom: mi a toszt keresek én itt?

Ha semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem, hogy játszik a csapatom, akkor minek van az egész? Ott, abban a pillanatban abba kell hagyni, el kell felejteni, tovább kell lépni.

bővebben