Mastodon

Mondanánk, hogy ma eljön az igazság pillanata, azonban az MTK is csak egy meccs lesz a sok közül, ahol végre valamit mutatnunk kellene, hogy kissé megnyugodhassunk

Nem aludtam jól az éjszaka. Nem tudom miért. Nincs hova menni, nincs mit csinálni lassan egy hónapja, az ember otthon kell meghülyüljön szűk körben. Jó, tegnap pont rákóstoltunk egy Gingerbread Lattéra, egy Blackcurrant Trilfére (mindkettő Mad Scientist) és egy 2017-es Frankyre (Monyó), azonban azt gondolom, hogy az évek és a rutin mellettem szólnak, ennyitől még nem fogok szarul aludni.

Igaz, közben megnéztük hangyafocin (tableten) a Zete-Kövesdet és a Diósgyőr-Fradit, vagyis volt mivel nyomasztani magunkat.

„Mondanánk, hogy ma eljön az igazság pillanata, azonban az MTK is csak egy meccs lesz a sok közül, ahol végre valamit mutatnunk kellene, hogy kissé megnyugodhassunk” bővebben

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

„Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben

A posztban lényegi szerep jut Gombóc Artúrnak, ennek ellenére mégsem köré lett felépítve a poszt

Bp. Honvéd – Ferencváros @ Hungária krt., 19:30

répapörkölt lesz ebédre. – reggel van, leültem posztot írni az esti meccs elé. egyelőre fogalmam sincs a témáról, csak azt tudom, hogy valahogy el kellene kezdeni. leírtam hát az első mondatot, ami eszembe jutott. ráadásul igaz is, tehát a felcsapás pillanatában azonnal garantálhatjuk, hogy a legalább egy igaz állítás miatt nem lesz hazugság és ferdítés az egész poszt. az öncélúság veszélye ennek ellenére továbbra is fennáll. – hozzá zöldséges rizs.

Annak ellenére, hogy ismét bezárkózott az ország, egy mozgalmas héten vagyunk túl. A válogatottunk kijutott az Európa-bajnokságra, feljutott a Nemzetek Ligája A-csoportjába, miközben a vezér, Rossi csak az erkélyéig juthatott el. Grazie, Kopper.

(Közben végre elindult itthon is a Google Pay, az Apple One (a SpongeBob: Patty Pursuitot mindjárt kiviszem, utána jöhet a Samurai Jack, ha végre sikerülne a kontrollert hozzápattintanom a géphez), bemutatták az M1 processzort, kiderült, hogy jövőre megszűnik a Google Fotókban a szinte korlátlan archiválási lehetőség, satöbbi. A techvilág engem érintő híreit olvashatták kedves olvasóink.)

„A posztban lényegi szerep jut Gombóc Artúrnak, ennek ellenére mégsem köré lett felépítve a poszt” bővebben

Felcsútra csak kibeszélőt kaptok: ezt

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 15:30

  • nem tudni, hogy hányan hagyják ki a mai mérkőzést a keretből;
  • Tamás a Kövesd ellen begyűjtött piros lapja miatt biztosan;
  • és a meccsen sérülés miatt lecserélt Szabó Alexről se tudni semmit;
  • sőt, azt se tudjuk, hogy milyen összetételű lesz a kispad, mind a személyzetre, mind a cserékre nézve.

Igazából nem tudunk semmit, illetve annyit igen, hogy ezt a meccset augusztusban kellett volna lejátszani, amikor a mi keretünk – természetesen a friss igazolások kivételével – teljesen a rendelkezésünkre állt. És amikor még a 4-4-2 gegenpressingre átállás volt a prioritás.

Fair? Nem, de így alakult. A sport már csak ilyen, ezért is szeretjük.

„Felcsútra csak kibeszélőt kaptok: ezt” bővebben

A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló

Bp. Honvéd – Mezőkövesd @ Hungária körút, 17h

A múlt heti bejelentés óta pörög a koronatotó Kispesten. A szurkoló következtetéseket szeretne levonni a kupameccs keretéből, listázza az edzésképeket, vadul pörgeti az Instagramot, a Facebookot, hátha lehullik valami információmorzsa. Mindenféle hírek terjednek, mindenki nagyon jól értesült, a szurkoló pedig hinni szeretne, reménykedni, miközben a legrosszabbra készül.

Pontosan tudja, hogy itt még nincs vége, hogy a helyzet nyilvánvalóan rosszabb lesz, hiszen előbb mindig rosszabb kell legyen egy helyzet, és csak utána jöhet a javulás, ha egyáltalán beszélhetünk a javulás lehetőségéről. A szurkoló tehát úgy reménykedik, hogy pontosan tudja, a reményei szinte sohasem azonnal, belátható időn belül, hanem majd valamikor a jövőben válhatnak esetleg valóra, ha akkor még egyáltalán aktuálisak lesznek. Ezért a szurkoló igazából nem is reménykedik a szó szótári értelmében, hanem valami teljesen mást művel, amire a szót sem tudom hirtelen, azonban a jelentése valami ilyesmi: a jelenben tudni, hogy a reménykedésnek még nincs itt az ideje, és amiatt, hogy majd lesz lehetőség reménykedni, magabiztosnak és önazonosnak maradni.

Lehet, per definitionem ez volna a hit?

„A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló” bővebben