Mastodon

Ritkán nyerünk a Mezőkövesd ellen, most viszont attól függetlenül is kellene, hogy pont a Mezőkövesd az ellenfél

Honvéd–Mezőkövesd @ Bozsik, vasárnap 17:00

Hát igen, újra megy az ígérgetés. „Ki kell javítanunk (…) száz százalékos teljesítmény (…) bla-bla-bla (…) szurkolók támogatása (…) nem játszhatunk így (…)” és a többi.

Ilyen ez a klubmédia. Most mit mondjon szerencsétlen? Hogy jó úton járunk? Mert nem, látjuk, hogy nem. Hogy képtelenek vagyunk idegenben nyerni, és azok a pontok nagyon kellenének a feljutáshoz? Tudjuk, egyrészt látjuk, hogy nem megy, másrészt mi is ki tudjuk számolni, a hazai 15*3=45 nem elég semmire.

Mondani viszont kell valamit, mert olyan sincs, hogy egy klub ne kommunikáljon. A lakossági tartalom még akkor is fontos, ha tartalmilag iszonyatosan kínos. Ez van.

„Ritkán nyerünk a Mezőkövesd ellen, most viszont attól függetlenül is kellene, hogy pont a Mezőkövesd az ellenfél” bővebben

Ebbe a szövegmezőbe kellene beírni a poszt címét

Figyeljétek majd meg, nem véletlenül nincs kitöltve a cím helye.

Semmi gondolatom. Órák óta semmi. Valójában Szijjártót sem akartam megírni, azonban nem volt más ötletem, és amúgy is annyira kikívánkozott belőlem, hogy végül leültem a billentyűzet elé. Hátha közben eszembe jut bármi, de tényleg bármi Kozármislenyről.

Nem jutott.

„Ebbe a szövegmezőbe kellene beírni a poszt címét” bővebben

Öt perc magunkért, nyolcvanöt a feljutásért

Honvéd–Tiszakécske @ Bozsik, 17:00

Korzós vagyok, azonban csatlakozva a kanyarhoz, illetve a magyar táborok nagy részéhez, kint fogok maradni a mérkőzés első öt percében.

Nyilván, a korzón nem lesz látványos, ha páran késve érkeznek, szerintem a többség azt sem fogja tudni, mi történik. Sajnálom, mert részben az ő érdekük is lenne a változás. Sőt! Például családdal meccsre járva baromira nem mindegy, hogy mikor derülnek ki a időpontok, és hogy mikor, milyen nézőtaszító időpontban rendezik egyáltalán a meccseket.

Öt perc. Ennyit megér.

„Öt perc magunkért, nyolcvanöt a feljutásért” bővebben

Tétmeccsen egy új ellenfelet avatunk

Honvéd–Karcag @ Bozsik, 20:00

Karcag város címere kerek talpú álló pajzs, vörös mezejének zöld udvarán egy jobbra forduló, jobbra lépő ezüstbárány áll. A pajzsot keretként keskeny aranyszegély övezi. A pajzson ötágú leveles aranykorona található, melynek három levelében rubin, a levelei között pedig két kék gyöngy van. A korona abroncsán jobbról és balról kék gyöngy, középütt pedig szintén vízszintes irányú rubin található.

Ha valaki nem lenne – például hozzám hasonlóan – hatalmas rajongója a heraldikának, illetve a hivatalos nyelveknek, mert mondjuk nem rendőrségi szóvivő, vagy a történelem egyéb segédtudományaival foglalkozó egyetemi adjunktus egy hátsó, sötét folyosóról, akkor a kedvükért betettem ide Karcag város címerének tűpontos leírását, ami alapján egy címerfestő simán elkészíti a címlapképünkön is látható címert.

„Tétmeccsen egy új ellenfelet avatunk” bővebben

Nyomokban Békéscsabát tartalmazó poszt

Honvéd–Békéscsaba @ Bozsik, 19:00

_személyes rész

Van az úgy, hogy épp szar minden. Mostanában valahogy rosszul jöttek ki a dolgok. Ilyenkor jön a legjobb pillanatban egy meccs, ahol ki lehet ereszteni a gőzt, ahol el lehet felejteni az elmúlt hete(ke)t. Mégis, furcsa az egész.

Nem először hat át a végtelen világfájdalom, mégis, ha visszaemlékszem, akár a klub legszánalmasabb időszakaira, egy-egy hétvége valahogy mindig ünnep volt nekem. Szinte boldogan kaptam fel a hátizsákot, héveztem ki akár Csepelre, és ültem ki sokszor egyedül a lelátóra, hogy másfél órán át átadjam magam a pályán történteknek. Amit akkor ott láttam, annál nehezen képzelhető el minőségégileg szarabb élet, szóval rendre feltöltődve jöttem el. A végén pontot menteni egy Siófok ellen? És? Meccsnap, boldogság, kiszakadás a hétköznapokból.

„Nyomokban Békéscsabát tartalmazó poszt” bővebben