Mastodon

Tovább a simeonei úton

Azért még nem egészen =, de az irány be lett lőve…

…és ez most nem RW szokásos mindenben Atletit látó hülyesége (dehogynem, mondja az olvasó). Rossi újdonsült nyilatkozataiban egyre többször bukkan fel a matracos mániákus kispadvezér credójának nem egy eleme (mi csapatként vagyunk nagyok; meccsről meccsre kell haladnunk; a mi keretünk nem tud rotálni, nem pihentetek; nincs különbség bajnokság és MK között; megyünk előre, stb.), ami örvendetes, hát ha még mindehhez a cholói pedagógiai képesség is társulna, már most megtenném magunkat az év meglepetésének. Így még azért vannak fenntartásaim…

„Tovább a simeonei úton” bővebben

A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt

Mi holnap avatjuk (fotó: nepszava.hu)

Sose jön be a nagy patetikusan monumentális beharang, akármikor próbálkozok is ilyennel, így most sem teszek így. Ennek ellenére hajlok a címben foglalt ítéletre: én úgy érzem, sok minden, ha nem is eldől, de legalábbis irányba áll holnap. Hát, meglátjuk. „A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt” bővebben

Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel

Csodásan (és vörös-feketén) zárult a tegnapi és indult a mai napom is, ennek örömére pont átbillent bennem a posztírói indíttatás mutatója, főleg, hogy tegnap este ezeket a papírdarabokat is beszereztem, amiket a fönti képen láttok. Beharang a hajtás után. „Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel” bővebben

Kérek ma két hónapnyi álmodozást, ha lehet

Kicsit több lenne, maradhat?

Elmondom miről szól a mai Mezőkövesd. Illetve, hogy nekem miről fog szólni:

szeretnék egy kicsit álmodozni, hogy

bizony mi ott vagyunk, hogy esélyesek vagyunk, hogy ebből még bármi lehet. Hadd röhögjenek rajtam egész télen, ahogy kinézek az iroda ablakán, bambulom a dél-budai tájképet, és elmélázok, ebben benne van akár a bajnokság is.

„Kérek ma két hónapnyi álmodozást, ha lehet” bővebben

Gondolom Alcufer volt a híres Alcufer-Perutz fedezetsorban az ész

Ismét stadiont avat a Kispest az NB I-ben, és ismét egy teljesen új csapat ellen. Otthon már találkoztunk, a kínkeserves 0-0-t próbáljuk meg elfelejteni (vajon nagyon fog hiányozni év végén?), inkább foglalkozzunk azzal, hogy kaptunk egy olyan esélyt, amilyet száz évente szoktak kapni a Leicester City-k, hogy van vagy egy tucat jobb csapat náluk, de amíg ők körbeverik egymást, addig jó kimaradni ebből a körből.

„Gondolom Alcufer volt a híres Alcufer-Perutz fedezetsorban az ész” bővebben