Beharangozó // Csak a Kispest!

Két védőnk is kipontozódott, ezért most fontos igazán az ősi okosság: eggyel több gólt rúgni, mint az ellenfél

Szentlőrinc (Baranya megye)–Honvéd (Budapest) @ vasárnap, 17:00

Napok óta szenvedek a Spotify felületein, mert valamiért nem akarja publikálni a Hétvégi Kötekedő legújabb adását, ami ezúttal Csányi Sándor 15 (plusz 5) éves elnöki időszakáról szól. Semmi extra nincs benne, azonban annyi mégiscsak, hogy már a saját szerkónkkal vettük fel, ami egyben azt is jelenti, végre szinte minden adott ahhoz technikai téren, hogy belevághassunk az önálló kispesti műsorfolyamba.

Na, de ennek igazából semmi köze Szentlőrinchez, csak gondoltam elmondom, mert épp nyűgös vagyok miatta. Valamint repesek az örömtől, hogy végre saját cuccal csináltunk egy rádiókompatibilis minőségű felvételt.

És ha már Szentlőrinc, talán nem az utolsó pillanatban szólunk, hogy ez a Szentlőrinc az nem Pestszentlőrinc, hanem egy város Baranya megyében, Pécstől nem messze.

bővebben

Kínkeservesen, de találtunk egy indokot, hogy miért kell hajtani az idén

Honvéd–Gyirmót @ Bozsik, 20:00

Hirtelen nem is tudom milyen szövegkörnyezetben jött elő, azonban tisztán emlékszem, valakinek azt fejtegettem a héten, hogy nekem édes mindegy a helyezés az NB II-ben, ha az nem feljutás vagy kiesés. A lényeg, hogy egy Kispestnek/Honvédnak eleve méltatlan a másodosztály, és ha ott nem áll feljutó helyen, vagyis hagyja maga mögött, akkor nem számít a helyezés.

Érdekes módon, az NB I-ben nekem igenis komolyan számít, hogy 4, 6. vagy 9., mert az az ország legjobb csapatainak sorrendje, az rögzül a történelemkönyvekben. Az NB II-ben viszont csak a feljutás és a kiesés számít, a két pozíció közötti csapatok olyanok, mint a tóban úszkáló halak. Bambán várják, hogy valaki kifogja őket.

Viszont, és erről a poszt második részében, a számoljunk mással c. rész végén beszélünk.

bővebben

Bútor, posta, idő, matek

BVSC–Honvéd @ vasárnap 14:00

megjegyzés: mire a poszt végére értem, kiderült, klasszikus blogposztot sikerült írni, és nem beharangozót. Sebaj. Akit nem érdekel, az legfeljebb nem olvassa el.

Nem véletlenül nem volt poszt a héten. Azt figyeltem meg, hogy ha az időmbe egyáltalán nem fér bele, és úgy, hogy alapvetően prioritást élvez, akkor az időm nagyon ki volt centizve. Például mert szekrénysort próbáltam vásárolni, illetve darabokból összerakni, majd megrendendelni. Többszöri újratervezés után végre kialakult a végleges megoldás, pont befér arra a helyre, ahová szánom, pont azt az igényt szolgálná ki, amire szánom, aztán amikor kattintanák a megrendelés gombra, a végül 72 tételre rúgó listából egy, azaz egyetlen darabra azt mondja a rendszer: nincs. És nem mondjuk egy kilincsre, vagy egy polcra, ami ráér, ami nélkül bőven lehet élni, hanem pont a középső modul alsó elemére, az egészet a vállán tartó Atlasra.

Most mi legyen? Feliratkoztam a termékre, emailben értesítenek, ha beérkezik. Várjak? Vagy tervezzem át és a 80 centi széles középső blokk legyen inkább 60 centis, mert abból minden elem elérhető? Pontosan tudom, amint megnyomnám a rendelés gombot, egy órán belül jönne az email: beérkezett a 80 centis darab.

Azt hittem, azzal, hogy a Honvédnak szurkolok, hozzászokhattam az ilyesmihez. De nem.

bővebben

A barátság, a kellés, a természetes és az ígéretből számolt matek laza összefüggései egyetlen hosszú gondolatban

Honvéd–Csákvár @ Bozsik, vasárnap, 19:00

Ene, ami összeköt

Emlékszem, a Főtéren az Omega zenélt, a főlegvári stadionban pedig a bajnoki címvédő Astra Giurgiut fogadta a CFR. (Közben a Honvéd otthon a Gyirmótot.) E. a koncertet választotta („mikor láthatom még egyszer az Omegát?”), így M-mel mentünk ki a meccsre, azonban ő beült dolgozni a sajtóba, és magamra hagyott. Nincs semmi probléma, meccsen pont tudok lenni, könnyen feltalálom magam.

bővebben

Március 15. tiszteletére legyen meg a 12. tavaszi pontunk

Mezőkövesd–Honvéd @ Mezőkövesd, vasárnap 14:00

Tepertőkrémes szendvicset és hideg Pilsnert csomagolok az útra. Reggel betolok egy nagy adag borsodi pandúrlevest, ami valójában egy felturbózott krumplileves, azonban jalapenho paprikával és a paprika levével ízesítve kellemesen savanyú és nemkülönben laktató. Mondjuk folyadék, tehát pisilni kell tőle, ami az utazás szempontjából kevésbé praktikus, szóval ezt a részt még átgondolom.

Azt tudom, hogy győznünk kell, azonban egyelőre ennyire foglalkoztat a meccs. Lehetne számolgatni (a hajtás után fogunk egy kicsit), azonban nincs sok értelme. Lehetne merengeni a kezdőn, hogy Holmannal vagy Holman nélkül (Holman a pályán 9 pontos, a Honvéd 22, Holmannal 7-16 a gólkülönbségünk, Holman nélkül 20-15, és folytathatnám), hogy ki sérült és ki nem, azonban ennek sincs sok értelme. Annak kell megoldania, aki játszik. Lehetne lamentálni az ellenfélen, hiszen Csertői az edzőjük, télen hozzájuk igazolt Lőrinczy, azonban feltételezem, ők sem akarnak kiesni, szóval rajtuk is felesleges.

Annyi minden felesleges. Éppen azért tartjuk az edzőt, hogy helyettünk gondolkozzon és aggódjon az ilyesmiket, aztán ha eltalálta együtt ünneplünk, ha meg nem, akkor legalább van kit szidni. Az én dolgom a szendvics, az ott levés és a szurkolás. A többit oldják meg, azért vannak.

bővebben