Mastodon

Kategória: Kommentár

UEFA: nincs itt kérem semmi látnivaló

Most kell előkapni a nyereg alól a jogásznemzeti hagyományokat.

Egészében idézem a klubhonlapon megjelent szöveget. Egyes helyeken dőlt betűvel kommentálom.

Mendelényi Dániel tulajdonos beszélt a honvedfc.hu-nak a nyoni eseményekről

Szerda délelőtt egy öttagú testület előtt ismertethette a Budapest Honvéd FC vezetősége az Universitatea Craiova elleni, botrányba fulladt Európa-liga-selejtezővel kapcsolatos álláspontját. Mint ismert, a találkozó után klubunk óvást nyújtott be, amelynek elutasítását követően személyes meghallgatást kértünk az UEFA-tól.

„UEFA: nincs itt kérem semmi látnivaló” bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Két jó igazolás, ilyen is volt idén

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

„Ízlések és pofonok” bővebben

Lehet, kéne csinálni egy Visszasírom-Hemit-métert, és rendszeresen publikálni az állását

Gyerünk, csináljuk meg!

megjegyzés: a most következő poszt jelentős részét még július 9-én írtam, de közben úgy alakultak a dolgok, hogy valamiért mégsem került publikálásra.

Az emberiség szeret egyszerű grafikonokban, mutatókban gondolkodni. Van ugye a Végítélet órája, amit a tudósok állítgatnak 23:43 és 23:58 között, hogy mennyire vagyunk közel egy globális katasztrófához. Aztán van a hőmérő, amit az időjárás állítgat, és arról tudjuk, hogy mennyire kell fáznunk, vagy melegünknek lenni, és van egy csomó egyéb más mutató is a világban.

Hemi-o-meter viszont még nincs, de lehetne. Mondjuk egy homokóra, vagy egy higanyszálas hőmérő, aminek az egyik vége még nem tudom mit jelent, de a másikon az lenne, hogy mennyire sírja vissza a kispesti közeg az Öreget.

„Lehet, kéne csinálni egy Visszasírom-Hemit-métert, és rendszeresen publikálni az állását” bővebben

Ez nekem (viszont) poszt

* követhetetlenül hosszú, többszörösen összetett körmondat a semmiről és mindenről, szokásos RW-stílusjegy

Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok  nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az. „Ez nekem (viszont) poszt” bővebben

Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról

A blogon nálunk vannak hagyományok, amiket tartunk (és még többször pedig elfelejtünk). Ilyen volt például az is, hogy bizonyos kiemelt, szurkolói szempontból különösen fontos, különösen kedvelt arcok érkezésekor vagy távozásakor ezen alanyok külön posztot kaptak. Köszöntöttem én nagy délczegen Németh Norbit és Torghellét a hazatérésükkor, utóbbi külön „ki az ikon?” jellegű cikket is kapott később… Távozáskor pedig most szégyenszemre csak kisBabar Moreirasiratója jut eszembe, dehát az inkább volt pikírt, mint őszinte. Most Davide Lanzafamétól búcsúzunk, aki szurkolói pályafutásom legjobb kispesti légiósa lett a szememben, a LEGJOBB, így csupa nagybetűvel,  és akinél tudtam, hogyha egyszer elmegy, biztos írok róla külön posztot. De ami most jön, az homlokegyenest az ellentéte lesz annak, amit terveztem. „Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról” bővebben

Odáig süllyedt a Honvéd, hogy úgy játszik edzőmeccset, hogy arról semmiféle hírt nem hajlandó adni a szurkolóinak

Honvédvalóság és honvédprofizmus, 2018.

40. perc könyékén jár valahol Ausztriában az orosz Orenburg és a Honvéd edzőmeccse, 1-0-ra mennek az oroszok – derül ki az eredménykövető oldalakról.

A Honvéd oldalán ugyanerről mindössze ennyit találunk: „A felkészülési időszak harmadik meccsét játssza ma délután a Bp. Honvéd a Szombathelytől 50 km-re fekvő Stegersbachban (Szentelek). Supka Attila csapata erős ellenfelekkel készül az Európa Ligára, illetve a bajnokságra. A kínai Jiangsu és a szerb Partizan után az orosz FC Orenburg vár a mieinkre. Olaszország és Szlovénia után ezúttal Ausztria ad otthont a mérkőzésnek.”

A Honvéd Facebookján még ennyit se.

A mérkőzésnaptárból kiderül, hogy a mecs zártkapus, de hogy még egy szöveges élőzésre se fussa, miközben Ausztria is EU-s tagállam, vagyis nincs roaming-díja a mobilnetnek, ahhoz már csak gratulálni tudunk.

Értem, hogy nincs pénz valóban minőségi játékost igazolni, vagy megtartani, de kérem szépen, egy 2000 forint környéki (6 eurós) internet-csomagra se futja már?

Egy nem megerősített hírt kommentálunk egyetlen mondatban

Vajon milyen számítás indokolja, hogy az új Bozsik nyolcezer férőhelyes legyen?

És úgy egyáltalán, a többi stadionméretet milyen ujjból szopták ki?

Lassan célegyenesbe ér a Nagy Stadionfejlesztési Program, és átadják a legújabbat Diósgyőrben, hamarosan kész Videotonban, Vasasban és Pakson, sőt, még mi is határozott ígéretet kaptunk, hogy lesz valami, valamikor új Bozsik néven.

Az egyértemű, hogy szükség van modern létesítményekre, azonban továbbra is nagy kérdés, hogy milyen hatástanulmányok állhatnak a méret-, valamint a stadionok funkciógazdagságának megállapítása mögött? Okés, hogy fajlagosan esetleg olcsóbb megépíteni egy nyolcezrest, mint mondjuk egy ötezrest, de ha semmi sem indokolja, akkor minek? A valódi célközönség elvesznik a böhöm lelátókon, miközben egyéb célra egyszerűen hasznosíthatatlanok a stadionok, bevételt egyáltalán nem termelnek.

Az új Bozsik nagyjából 8000 férőhelyes lesz.

„Vajon milyen számítás indokolja, hogy az új Bozsik nyolcezer férőhelyes legyen?” bővebben

Addig biztosan nem jön a várt előrelépés, amíg bőven lesz csámcsognivaló álprobléma

A magyar futballban minden díszlet szép és jó, csak épp maga a futball nézhetetlen. Természetesen a felelős az NB I létszáma.

Rendre felmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság egyáltalán hány NB I-es csapatot bír el. Ilyenkor mindenki nagyon okos tud lenni, és bemondja, mondjuk a 12-t, mert a gazdag Ausztria csak 10, és amúgy is ennyi a környéken szinte mindenhol, meg a nagyobb Románia is csak 14, a lengyelek meg oké, hogy 16, de ők sokan vannak, és amúgy is jobbak.

Ne haragudjatok, de ezek blődliségek. Mindenféle adatot, tényt és úgy általában magukat a számokat nélkülözik, mindössze és legfeljebb érzetek, és annak is elég gyengusok.

„Addig biztosan nem jön a várt előrelépés, amíg bőven lesz csámcsognivaló álprobléma” bővebben