Ott a pont!
Megvan.
Az első.
Ennek is örülni kell, na.
„Pont!” bővebbenMastodon
mert célunk csak egy van
Újpest – Honvéd 1-1
Honvéd – FTC 1-2 // osztályozókönyv
Padon maradt: Nagy Sanyi, Batik, Kamber, Lovric, Traoré, Bocskay.
„Hurrá!!!, sikerült az első tízben végeznünk!” bővebbenBudafok – Honvéd 0-1 // osztályozókönyv
Bp. Honvéd – Mezőkövesd 2-2 // osztályozókönyv
Miért kellett a 31. fordulóig várni, hogy újra valami küzdést lássunk a pályán? Miért három fordulóval a vége előtt kell felfogni, hogy itt akár komoly gond lehet? Miért kell ezért külön szólni?
Egy gyenge, formán kívüli Mezőkövesd ellen sikerült annyira összekapni magunkat, hogy legalább egy döntetlent összehoztunk – kétszer is hátrányból. Ezt nevezzük sikernek? A hajtást, hogy legalább látványosan akart valamit a csapat? Tényleg ott tartunk, hogy jövő héten már azt tapsoljuk meg, ha sikerül a megfelelő testrészre felerősíteni a sípcsontvédőt? Olyan ügyesek a gyerekek. Fejlődnek.
Részemről nem lesz semmiféle tapsika. A döntetlen kevés, szinte semmit sem javított a helyzetünkön. Ha egy-két meccsbe sűríted bele az egész idényed, akkor kurva nagy kockázatot vállalsz magadra, vagyis csak akkor tedd, ha biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni. Mi egy Budafoktól képesek vagyunk otthon kikapni előnyről, szóval, talán el tudjuk képzelni a helyünket.
„Eredetileg itt egy Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit lett volna, azonban végül lepötyögtem, hogy az egy pont szinte semmit sem ér” bővebbenPaks – Honvéd 2-0 // osztályozókönyv
Talán két-három játékost lehetne azért kiemelni, mert látszott rajta a hajtás, valamiféle akarat, hogy a Honvéd bennmaradjon az NB I-ben. További egy-két játékost lehetne kiemelni azért, mert hozta a tőle várható szintet, viszont az is igaz, hogy ez a szint bőven édeskevés ide.
A második félidőre kerestem egy korlátszakaszt, nekitámaszkodtam, és bambultam ki a fejemből. Eleinte egyszerűen nem hittem el, amit látok, majd jött az üveges tekintet, az apátia, a felismerés, hogy ebben tényleg ennyi van. Hazafelé a kocsiban hangomat se lehetett hallani.
Hova húzzuk még? Három meccs van hátra, négy pontra a kiesés, és abban kell reménykednünk, hogy kettőt nyerünk majd valahogy. Egész évben nem sikerült, csak szétszórtan, párhavonta egyet-egyet. Mitől kapjuk össze magunkat szerdáról vasárnapra, ha egész évben nem sikerült?
„Lélektelenül nagyon nehéz lesz” bővebben