Csak a Kispest! // mert célunk csak egy van

Üzenetek a klubvezetésnek, edzőknek, játékosoknak

Nem lehet azt mondani, hogy csendben lenne a tábor.

A 2019 áprilisi tulajdonosváltást követő türelmi idő 2021 őszén, a debreceni 5-3 után járt le egyértelműen. Ez volt az a pillanat, amikortól már nem edző, szakmai igazgató, vagy játékos az elsődleges felelős, hanem a klubvezetés.

Vagyis csaknem napra pontosan két éve jelent meg a tábor nyilvános kommunikációjában először, hogy Kun Gábor ügyvezetőnek távoznia kell. Azóta gyakorlatilag folyamatos a tüntetés a klub tulajdonosai ellen.

Időrendben haladva megpróbáltuk összegyűjteni egyetlen posztba az üzeneteket. (Igen, a táborhoz hasonlóan természetesen mi is meg vagyunk vásárolva, és ezért nem teszünk soha semmit, nem írunk rosszat a klubról.)

bővebben

A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,

ami nem csak valahol, hanem akár egy általános skálán is igaz lehetne, ha a hivatalos narratívák nem lennének ennyire egymásnak ellentmondóak. Megnéztük az UEFA, az MLSZ és a bolgár szövetség kommunikációját a múlt hét hétfői, tehát a Plovdiban zártkapus, és a mai, Szófiába visszahelyezős döntés kapcsán, és azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább egy fél hazudik, legalább egy fél nem fejti ki az igazság minden szeletét, és hogy az összes érintett lapít, mint sz*r a fűben.

Külön érdekesség, hogy a magyar sajtóban az elmúlt egy hétben nem jelent meg egyetlen olyan cikk sem, ahol egy válogatott meccsek rendezésében jártas embert kérdeznének meg, hogy ilyenkor mégis mi a pontos szabályzat, mekkora mozgástere van az egyes szövetségeknek. Az MLSZ például beleállt abba az álláspontba, hogy nekik egyetlen percig sem lehetett szavuk, amit nyilván nehéz elhinni, hogy igaz lenne.

Tapasztalatom szerint valószínűleg voltak ilyen megkeresések a sajtó részéről, azonban a szövetség ismét elővette a jól ismert sunyító figuráját, és vagy nem válaszolt, vagy kitérő választ adott a kérdésekre.

bővebben

Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk

Honvéd – Ajka 1-0

A mérkőzés előtt úgy voltunk vele, mindegy hogyan, csak nyerjünk. Tessék, megcsináltuk.

A hogyant tényleg nem érdemes feszegetni, mert ez a meccs azon túl, hogy élvezhetetlen, egyben nézhetetlen is volt, valamint szinte semmi olyasmit nem hozott, amit a későbbiekben érdemes lehet felhasználni. Egyedül Eördögh bizonyította be ismét, hogy ha nagyon nincs más, akkor használható a Klagenfurt által számára kitalált [bal]hátvéd poszton.

Sokszor az egyszerűre is képtelenek voltunk, és mindezt tettük úgy, hogy a fejekben benne volt: nincs cserénk, nekünk kell végigjátszani a meccset. Nem mondom, hogy görcsösek volta a srácok, mert ahhoz kellene egy viszonyítási pont. Egyszerűen csak rossz volt és nézhetetlen, de legalább nyertünk, és ami a legfontosabb

320 perc után újra gólt lőttük a bajnokságban.

bővebben

Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált

Honvéd – Ajka @ Bozsik, 17:00

Vállaljuk fel magunkat. Húzzuk sípcsontközépig a fehér nejlonzoknit, csatoljuk fel az elnyűtt műbőrszandált, és a férfiember összes létező büszkeségével szálljunk fel a tömegközlekedésre. Nem baj, ha a hőségtől szagot áraszt, az arcunk tükrözze a felvállalást, a magabiztosságot. A mi célunk a kényelem, miközben az indulási helyünkről eljutunk a célunkig.

Legyen Csertői mester a Kispest zokni-szandálja, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szettől elválaszthatatlan mindent átható ájer. A lényeg, hogy kitartson a dolgok valódi fontossági sorrendje mellet, miszerint nem az utazás, és az utazóközönség, hanem az úti cél a fontos.

Út közben természetesen nem tilos nézegetni a kirakatokat, különösen a cipőboltok kínálatát, és amikor azt hisszük, épp senki sem lát minket, egy pillanatra előkerülhet a tárcánk fényképrekeszében sárguló fotó: David Hasselhoff, az ember, akit világ életünkben példaképünknek tartottunk. Az álmodozás szabad, a képzelet szárnyal, az unikornis egy zárt cipő.

bővebben

Hurrá, Richlordnak csaknem fél év után lett végre csapata

Őszintén sajnáljuk az MTK-t.

Augusztus végén, a nyári átigazolási szezon utolsó hetében futottunk egy kört a télen és tavasszal távozó játékosaink, edzőink és egyéb jellegű szakembereink sorsával kapcsolatban, hogy mégis mi lett velük?

Azóta eltelt közel három hónap, nézzük, mi változott.

bővebben

Akarod mondani: F.É.R.F.I

Vegyük észre, hogy Csertői mester az első edzéseinek egyikéről kitett galéria gyakorlatilag összes fotójáról nem csupán egyfajta hanyag eleganciát sugároz, hanem többnyire zsebre vágott kézzel látható, amire mindössze egyetlen értelmes magyarázatunk lehet:

annyira a kisujjában van a szakma, hogy Napóleonként a zsebében kell tartania a kezét, mert különben akaratlanul is elsülhet.

bővebben

Csertői

Igazából most az a meglepetés, hogy nem történt meglepetés.

Valamikor el kellett jönnie ennek a pillanatnak. Mármint egy komolyabb visszatáncolásnak az elmúlt évek ámokfutása után. Csertői a Metalcom-éra alatt kinevezett edzők viszonyában kiemelkedően érti a magyar focit, stabilan dolgozik/dolgozott benne, relatíve eredményes, és ha olyan a környezet, akkor évekig marad egy helyben.

Nyilván, Csertőiről először mindenkinek az a bizonyos 1998 novemberi Kispest-Fradi jut eszébe, amikor Mátyus csúszott rá a lábára. A legendagyáros Bodnár Zalán szerint ez volt egyben az utolsó NB I-es meccse, azonban ez egyáltalán nem igaz, mert áprilisban visszatért. Az viszont igaz, hogy az ekkor már harminchárom és fél éves játékosnak a következő idénytől nem volt hely az NB I-ben. (Bodnárról sok mindent elmond, hogy egészen korán bevállalta a Felcsútot, és tolta onnan a kultúrpolitikát, majd azóta is Szöllősi feneke környékén kell keresnünk, ha ilyesmire vetemednénk.)

De visszatérve Csertőire, reális döntésnek kell értékelni a kinevezését. Nincs ebben semmi várakozás, hiszen ilyesmi luxussal Kispesten már jó ideje nem próbálkozunk, pusztán egy keresztmetszeti helyzetleírás van: reális döntés.

Egy edző, akinek van tapasztalata, dolgozott már hosszabban egy klubnál, ismeri az NB II. logikáját, és elvállalta annyiért, amennyit kínáltunk neki, illetve elvállalta azzal a stábbal és feltételekkel, amit adni tudunk.

bővebben

Kéthetikispest #2023/11/08

#2023/11/02 „A FEB a PMFC–Budapest Honvéd mérkőzéssel kapcsolatban a Budapest Honvédot a rend magzavarásával kapcsolatos szurkolói cselekményekért (pirotechnikai eszközök használata, egészségre, biztonságra veszélyt jelentő tűzijáték használata, amely a mérkőzés megszakítását eredményezte, valamint politikai érzékenységet sértő cselekmény, palesztin zászló kihelyezése) pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.” (via MLSZ feb)

#2023/11/04 Így is lehet csinálni. Idézem: „A Vasas FC számára mindig kiemelt fontossággal bírt drukkereink véleménye, amely a közelmúltban leginkább a hazai mérkőzéseken, a büfészolgáltatással kapcsolatban tapasztalt negatívumokról szólt.” Igen, a Vasasnál, ahová a Bozsiknál azért jóval kevesebben járnak, tartósan gond volt a büfével, és nahát, erre mit léptek? Lecserélték. (Apróság, de a hétfői meccs elején még nem lehetett kártyával fizetni, azonban gyorsan orvosolták.)

bővebben

Még el sem kezdődött a meccs, és a Honvéd máris megmutatta

Vasas – Honvéd 3-0

Igen, jól látjátok (kösz, nokri). Ez a kép mindent elmond arról, hogy szorgos munkával hova sikerült zülleszteni félelmetesen rövid idő alatt a Bp. Honvédot. 2023. november 6-án, három évvel, három hónappal és három nappal a címerváltást követően nincs egy megfelelő logóval ellátott cserezászlónk.

Mellékesen története során először kapott ki a Honvéd három góllal a másodosztályban, sőt, eddig mindössze egyetlen csapattól, a Hévíztől kapott egyáltalán három gólt ebben az osztályban. És ha már három, akkor három meccse gólt sem lőttünk.

bővebben

Futballistának lenni vagy nem lenni

Vasas – Honvéd @ Fáy, 20:00

Fasírt vagy fasírozott? – igazából valószínűleg mindegy¹. Ahogy az is, hogy egy Vasas-Honvédot hol, melyik osztályban rendeznek. Persze, a körítés lehet tervezett, úgymint finomfőzelék {fujj}, tökfőzelék {fujjjj}, vagy mondjuk zöldborsófőzelék {nyami}, és lehet egyéb jellegű menzakoszt, mint a mai. Ha tetszik, ha nem, ez van, nevezhetjük tényleg bárhogy, a lényeg, hogy rád van kényszerítve.

A franc se akar az NB II. tabellájának alsóházában ácsorogni, arra megvannak a megfelelő vidéki kisvárosok csapatai. Ahogy a franc se akar hétfő este meccsre menni, mégis másfél hete elfogyott az összes vendégjegy. Aztán a francnak sincs kedve ahhoz a kilátástalansághoz, ami hónapokon, sőt, éveken át jellemzett minket, bár múlt csütörtökön Kamber azért villantott valamit, és végre újra meccsen érezhettük magunkat egy rövid időre. (Utólag is hatalmas köszönet, Kamberito, és nem lehetünk elég hálásak neked. Mint egy gyorstöltő, úgy pörgetted fel a bőven a vörösben villogó aksijainkat.)

bővebben