Ne szépítsük, tényleg nézhetetlenek vagyunk. A Honvéd-meccsek általában a napjaim csúcspontjai, tartják bennem a lelket melóban, hogy este megyek megint, mostanra már a hideget/telet is újból megszoktam, szóval tényleg egészen vártam az esti kupameccset, noha sejtettem, hogy nem lesz gála, mert ezt a fogalmat, hogy gála, a Lütyő nem ismeri. Egy szolid 2:0, aztán majd Szombathelyen gurítunk egy négyest, amikor senki sem várja, B csapattal is. Ehelyett 1:0-ás szenvedés lett a vége, és hiába axióma, hogy bunkerező ellenfél ellen mindig nehéz, azért ezt a Haladás-bunkert ne mondjuk áttörhetetlennek.
Ha addig nem lesz más, mondjuk RW tollából, akkor ennyivel kell beérnetek mára, mert munka van, hajtás van, házon kívül vagyok, igazából jobb dolgom is lenne, kicsit meg is csömörlöttem, satöbbi, majd kikecmergünk belőle valahogy. Például holnap lesznek új drónképek Barla jóvoltából a stadion építéséről, azt már most beígérhetem, mert tegnap óta a gépemen várakoznak.
Addig pedig mindenféle kérdések:
Mátyus Jani, Mátyus Jani!
Lanza pihen?
Ugrai játszik?
lesz meglepetés a keretben?
Ilyesmik. Mindenkinek kellemes napot, este találkozunk a presszóban és/vagy a stadionban. (nettó négy percet szántam erre a posztra.)
Kommentár később, amint lesz rá ka-pa-ci-tás. Egyelőre örüljünk annak, hogy darabra kezdünk meglenni csatárposzton, viszont jó lenne tudni, hogy mennyi időre szól a szerződése.
Az már kölön vicces érdekesség, hogy évek óta van egy csetünk pár ismerőssel, csapat szerint: egy kispesti, egy halista, egy diósgyőri, egy fradista és egy kecskeméti. Eddig Ugrai ötből négyet hozott, szóval innentől retteghet a kecsói kolléga.
Vincze Lilláék, MINT NÉGER, de ne ijedjünk meg, nem ez lesz a lényeg
Meló végén, már félig kifolyt szemmel még gondoltam, ránézek a privát levelezésemre, ahol egy külön csoportban Öcsémmel, Totó és Doki barátommal, valamint az ex-labdabiztos blogger Vérfarkassal küldözgetünk egymásnak mindenféle vállalhatatlan hír-kommentárokat. A szokásos Bohócliger-vonatkozások mellett mai adagként valami Pataky Attilás borzalom fogadott, aminek kapcsán Vér valahonnan kerített egy Három kívánságos klipet, amiben az Edda igric szekunder szégyenérzetet keltő Batman-jelmezben énekli valamelyik slágerét. Miután ezen már könnyesre röhögtem magam, Vérfarkas még bevitt (a Vincze Lilla-rajongásom porba zúzni kívánó) mélyütésként egy ugyaninnen származó Napoleon Boulevard klipet, ahol a színpadon egy megszeppent kissrác azt kéri Tibi bácsitól, hogy a Napoleon adja elő vele a színpadon a Bicikli c. slágert, MINT NÉGER (igen, jól hallják a kedves olvasók). Hiába, akkor még más volt a PC fogalma. Konkrétan nem létezett.
20 másodpercet bírtam a szürreális élményből, mikor észrevettem, a video meglehetősen hosszú, egy egész évadnyi Három kívánság műsort sűrít bő egy órába, beletekertem hát, és a közepén (kb. 29.30-tól) megleltem, amire számítottam: egy panellakos kiscsávó kéri csodatevő Tibi bácsit, hogy hozza őt össze az akkor épp az Olympiakosban profiskodó Dömével. Erre az epizódra halványan emlékeztem még 1988/89 tájékáról, hát most újranéztem. Mit mondjak: ’80-as évek fetisisztáknak több mint ajánlott!!!
Hosszú évek óta először fordult elő, hogy a Honvéd (vs ZTE) kezdőcsapatában egyetlen saját nevelésű akadémista sem szerepelt. Ez a kellemetlen, nem a középmezőnyi lét.#csakakispest
