Miután hivatalosan is vége a 2010-2011-es Bohócliga-kiírásnak, eljött a felidézés, az összegzés, majd az elraktározás ideje. Túl vagyunk a tavaszi meccseink történetének általános feldolgozásán, és a budapesti szezon kiértékelésén, azonban a legjobb játékosok díjazása, és a különböző statisztikákon való elmélázás még előttünk van. A szerkesztőtársakkal úgy döntöttünk, pihenésképp az idény hangulatát legjobban visszaadó képeket is elétek tárjuk némi kommentárral fűszerezve. Háromrészes sorozatunk első epizódjáért katt a tovább gombra.
Idényünket a román Victoria Branesti elleni edzőmeccsel (3-1) kezdjük, még jócskán strandidőben. A később Siófokra kölcsönadott balhátvédünk, Novák Alexisz szerel tisztán egy ennek ellenére műesni készülő derék vendégcsatárt.
De rég volt: nyári Ligakupa-meccsünk előtt szurkolói ankét a tribünön. Az rögtönítélő blogbíróságunk újoncok közül kétségtelenül Haman Sadjo-é a legkülönlegesebb arcberendezés Modorosan szólva, nem szívesen találkoznánk vele egy sötét sikátorban.
És még aznap érkezik az idény első gólja a Szolnok elleni LK-derbin. Haruna ebből az alkalomból tiszteletét teszi a „100 éves centenárium” reklámtáblánál.
A rendszerint vérszomjas, a nyelvét már itt is öltögető Molnár Zoltán pillanatokon belül porrá zúzza Bajner Bálintot deréktól lefelé. Na jó, nem, de a meccs így is 2-1 oda.
Végre bajnoki: a Vasas ellen már a 9. percben kapitulálunk, de nemsokára érkezik Abbas, és a képen látható körülmények közepette Végh kapus keze mellett a kapuba stukkol, 1-1.
Németh Gábor ezt a fejest lábbal hárítja a rosszul helyezkedő védőink helyett, de három pontrúgásból eredményes tud lenni a Vasas, így megérdemelten nyer ellenünk a nyitófordulóban.
Jön az MTK, ez pedig annyira feldobja Sadjo-t, hogy Tischler Patrikkal bevállal egy gyönyörű páros táncot. Labdát persze nem tud szerezni az eset után, de fotogén volt, és ez a lényeg.
És ha a tánc nem lenne elég, az MTK védői meglepetésre még becsúszni is tudnak ezen a szombat délutánon, így elviszik a három pontot a két pirosat is begyűjtő csapatunktól.
Itt az első sikerélmény: a játékosainkat lelki terrorban tartó Fradi-tábor előtt Hajdú Norbi a jobb alsóba passzolja a tizenegyest, 2-0-ra vezetünk az Üllőin!
Végül 3-1-re sikerül nyerni, a meccs után a pályafutása legjobb kispesti produkcióját nyújtó Cséke Gyurikát búbolják a szurkolók.
A szemfüles fotós pályán kívüli apró öröme.
Bajnokverés! A kilátástalanul játszó DVSC-t Coira góljával ütjük, a képen honfitársa, Rufino Segovia sérelmezi Simac kemény felszabadítását.
„No, I think we were very disciplined” – nyilatkozza az ősszel minden lehetséges fórumon Massimo Morales. A Sport TV munkatársaival sem tesz kivételt a Debrecen elleni derbi után.
Következik az ötödik fordulós szolnoki kirándulás: a képen Pető Zoltán egy sárgáért cserébe szereli Danilót, az kék-fehérek viszont nem tudják elgáncsolni a csapatot, 2-0-ra nyerünk az alföldi szürkületben.
Bojtor László nagy pillanatai Honvéd-mezben: győztes fejesgól, jó játék és 1-0-ás győzelem a paksi stadionban.
Korábbi szezonértékelő cikkeink:
Hajrá, Budapest!
Visszapillantótükörben a tavasz
A bajnokság véget ért, a nyár kitörőben, játékosaink boldogan dalolhatják a ’80as évekbeli Asterix-képregények rímjeit kölcsönvéve: „Bozsik-stadion a hazám, szabira mentem lazán”. Jobban eleresztett drukkereink is nyári utazásaikat tervezgetik, persze szigorúan az első felkészülési meccsig bezárólag, hisz a következő 1 hónapot is nehéz lesz kibírni a sokat szidott Bohócliga nélkül. És mit tesz eközben a kispestblogger, aki lassan bepállik a légkondiját vesztő irodában, José Camachót megszégyenítő cowboyfoltokat növesztgetve a nyakig gombolt ing neccesebb pontjain? Mit tenne – összefoglal, visszatekint, értékel, summáz. Számot vet, analizál. Nézzük, mire jut e tavasz kapcsán…
Itt a hónap vendége cím is kiosztásra került blogunk által a még mindig űberszimpatik, emberi, szerény és… nem is folytatom, egyszerűen ARC 
…mert a bizakodás marad nekünk. Hemingway megint megtette szokásos évvégi 
Hagyományos osztályozókönyvünket ezúttal egy kis értetlenkedéssel kell indítanunk: Vajon kinek a fejéből pattant ki, hogy Siófokon jó, ha az idényzáró mérkőzés délután háromkor kezdődik? Az első félidő alatt úgy örültünk minden picinyke felhőnek, mint paksi klubtulaj egy levetett debreceni centerhalfnak. Az egész stadionban egy helyen van árnyék – a lelátók mögött, amelyek viszont a környék (és ide értve az utcafrontot is) egyetlen olyan pontjai, ahonnan nem látszik a játéktér. Jelenleg egy általános és képzelt alanyt átkozok magamban, de amint fényre derül valós személye, azonnal kiposztoljuk ide, néhány keresetlen szó kíséretében.
Sokak örömére, ugyanakkor sokak bánatára holnap délután háromtól lezárjuk izzadtságszagú szezonunkat a siófoki mobillelátó-arénában. Bár a különböző statisztikák, a tabellán elfoglalt helyezés és az elmúlt évek küzdelmei (a 2008-as és a 2009-es szezonban is nyerünk) alapján egyértelműen mi vagyunk a játszma esélyesei, be kell látnunk, hogy a jelen körülményeit figyelembe véve bizony háromesélyes a – tétet amúgy teljességgel nélkülöző – küzdelem. A tovább után három forgatókönyvet tárunk a nagyérdemű elé, és reménykedünk, hogy a számunkra legkedvezőbb fog érvényesülni.
