Mastodon

Egy jó Siófokkal búcsúzunk idénre a Bozsiktól

Ez van, eljött a vége. Délután fél hattól megemlékezés Bozsik Józsefre az Akadémia épülete előtt, majd egy óra múlva – vélhetően kínzó érdektelenség mellett – Honvéd-Siófok hazai idényzáró. Természetesen az ősznek ettől még nem lesz vége, csak éppen mi a következő szerda-szombatot Diósgyőrben töltjük egy kupavisszavágóval és egy bajnokival, majd a rákövetkező szerdát a natív Győrben a Ligakupa utolsó csoportkörével. Szurkolói szempontból releváns meccs tehát csak a DVTK/bajnoki és a mai Siófok maradt, tehát nosza, ki lehet jönni fagyoskodni, mert ha nem, akkor egész pontosan 98 napot kell várni a következő hazaiig, de akkor már 2013 lesz és március, valamint jön a Videoton.

Én speciel nem szeretem a hazai idényzárókat, mert szentül hiszem, hogy akkor valahogy nagyon nem megy nekünk. Tavaly például a Haladással nyomtunk le egy legalább furcsa etűdöt, ahol három gól is furcsa körülmények között esett, majd a végén Tóth Péter egyenlített. Tavalyelőtt Szalai Laci átmeneti Honvédja szenvedett egy nagyot a Vasas ellen (0-0), de legalább nem kapott ki a Siófoktól 0-1-re, ahogy tette azt egy héttel korábban.

2009-ben egy sima zakó a Lokitól (1-2), 2008-ban verjük a Kaposvárt (2-1), 2007-ben a fantasztikus Supka-őszön egy vérszegény 0-0 a Nyíregy ellen, 2006-ban bámulatos 4-1 azzal a Győrrel, akivel valahogy mindig szar meccseket játszunk (ez az utolsó meccsünk amúgy a csepeli albérletben, össze is verődünk rá vagy ötszázan).

A preHemi-éra előtti utolsó hazai idényzáró a Tatabánya ellen volt, Venczel góljával kikaptunk 0-1-re. Előtte egy évvel, 2004-ben viszont vertük a Pápát 3-2-re Vadócz, Vámosi és Csobánki góljaival. 2003-ban ugyebár az NBII-ben voltunk, 2002-ben viszont még csak oda tartottunk, így nem nagyon segített rajtunk a Fradi elleni 1-2.

2001 legalább szép emlék, és egy Vidiverés 3 ide, 0 oda módjára, miközben Sasu duplázik. 2000-ben az Újpesttől gyufa 2-3 formájában, érdekesség, hogy Egressy nálunk duplázott, az edző pedig Glázer, akit a télen kivásárolnak a lilák. Az 1900-as évek utolsó darabjával zárnánk a sort, ráadásul újra a Fradi, és újra egy 2-3, ráadásul Tóth Misi is stílszerűen az utolsó öt percben fordítja meg nekik 2-1-ről. Csoda, hogy az este további része kiesett nekem? (Az Európa Kiadó ezt valahogy így interpretálná : „elrontottuk ezt az évezredet, de nem baj, mert itt a következő” – nem baj? Láttuk mi lett belőle. Hülyék.)

Tehát mennyi is az annyi? Tizenkét meccset mentem vissza, ebből négyet megnyertünk, hármat döntetlenre adtunk és ötször kikaptunk. Bizalomra csak az adhat okot, hogy legalább a gólkülönbségünk pozitív, 20 adottra 17-et kaptunk. Vegyes a kép, de a számok tükrében legalább jogosan utálhatom az idényzárókat!

Ahogy a Siófokot is. De őszintén, ki az aki tudja még utálni őket? Joviális kiscsapat, senkit sem zavar a jelenlétük, sőt, ha úgy adódik és nyáron játszunk velük idegenben, akkor egy csobbanós Balaton meg lángosozás is kinéz nekünk. Én mégis valahogy gyűlölöm őket, mert ők azok (a Kecskemét mellett), akiktől kikapni az egyik legrangonalulibb dolog egy Honvédnak, és ha már az, akkor mi gyakran élünk is a saját megaláztatásunkkal. Az megvan, hogy a legutóbbi hat hazai Honvéd-Siófokból csak a legutóbbit tudtuk megnyerni? 1999 áprilisa és 2012 áprilisa között eltelt úgy 13 év, hogy a Siófok nem kapott ki a Bozsikban, pedig az idő nagyjából felét az NBI-ben töltötte, és mi is. (Mindeközben ha idegenben játszottunk ellenük, akkor egy kivételtől eltekintve mindig győztünk.) Francnak van a Siófok?

Mindegy. Idényzáró, és jó lenne szépen búcsúzni a hazai pályától, ami ha sok igazán emlékezeteset nem is, de azért okozott néhány kellemes pillanatot idén is a számunkra. Elég csak a legutóbbi Dióverésre és Baráth Boti góljára gondolni, vagy Tchami löketére az albán Vlore kapujába, esetleg a sorra kimaradt büntetőkre a bőven emberhátrányos Kaposvár ellen, és biztos eszembe jutnának még mindenmások, de nem erőltetem tovább az agyam, mert minek, a lényeget úgyis tudom: 2012-ben is a Bozsikban éreztem igazán otthon magam. Vagy csak szimplán jól, kellemes, baráti légkörben, hogy hétről-hétre kivitt a lábam, hogy támaszthattam a korlátot, hogy lenyomtam talán száz sörnél is többet, hogy hallgathattam az arrafelé ácsorgókat, hogy tényleg hazai lehetett a hazai pálya.

Szépen kellene búcsúzni.

…amikor bejön a „HAGYD!”. Kispest-DVTK kupamemoár

…és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez…

…fura egy meccs volt ez tegnap, mikor kiértem, ami nem volt tuti, hogy egyáltalán, szóval a melóhely némileg szigrú és most itt legyen elég ennyi, hát ez van, nagyon nem volt biztos a jelenlétem de persze „csak kivitt a lábam” ahogy Hanta fogadott trademarkos golfsapijában, ami általában szerencsét hoz ha felveszi, ezt már megfigyeltem, így be is dobtam egy laza 4:0-ás tippet… Tippet…? áh, inkább vágyálmot, a Hanta mellett álló szokásos váratlan hantavendég -aki most egy DVTK-s arc volt- erre nyomott egy ajakbiggyszetést én meg gondoltam, igazad van öreg, mikor is nyerünk mi 4:0-ra…

…borzalmas első félidő, még borzalmasabb második félidőkezdés…játék nagyon nincs, kraft nincs, középpálya erőtlen, Gege remekül kezd, dicsérem is, aztán 30 perc után megfárad, pedig végre egy rangadószerű meccset lehoz jól, kezdtem már bízni, pont mint tavaly ilyenkor a DVTK ellen amikor kente a zsugákat és Sanyi még nem el- hanem BE-baszta, és Abi a végén szintúgy és katarzis és hangulat és doktorbotis és fieszta… most meg ilyen félnihiles szenvelgés… mi lesz ebből…

…és akkor elpattant az a bizonyos valami, az a húr, vagyis inkább húrok, de hát ezt már írtam fentebb…Vernes jól ível be, Ignja kalapácsfejese, gól, 1:0, Ignja úgy gól-örül, mint Fazekas Nándi és Lékai az olimpián meg ahogy a kéziválogatott anblokk spannolja magát, nagy lekezelések, mell-ütköztetések, nézni is jó, mintha a csapatszellem csírája látszana… és aztán Botika is megunja a töketlenkedést, felmegy, és átteszi jobb lábra és beível…

…namost van a korzón a környékünkön egy régi élő drukkerlegenda, hihetetlen arc, kedveljük, na az ő védjegyes megoldása minden ellenféltől érkező ívelésnél-indításnál a „HAGYD” csatakiáltás, hátha egyszer besz_pja az ellen, de persze 1000 ilyen elhangzik egy meccsen és senki sem megy lépre, miért mennének, de hősünk csak mondja hogy „HAGYD” már 20 éve, mióta kijárok, oké, kicsit eufemizmus ez, de az utóbbi 5 évben biztos, és akkor száll Boti kissé céltalan zsugája, Vernes messziről nézi csak, a DVTK kapus kiindul, a védő ráindul, és „HAGYD”, és megtorpannak, áh, úgyis kimegy, de nem, ez a kapufán megpördül és GÓÓÓL…korzós hősünk a mennyekben, telefonon hív minden ismerőst hogy végre bejött a „HAGYD”, persze a kapus vagy a védő vagy 150 m-re van légvonalban nem hiszem hogy hallották, de kit érdekel, ebből legyen legenda, HAGYD, hát igen, és mindenki mindenkit ölelget, ismerős az ismeretlent, még inkább újabb percek múltán, mikor is a közben két 100%-os ziccert elnagyképűsködő Vernes is betalál előbb 2 m-ről majd tiziből, így mikor feddném őt hogy milyen pökhendi, már nekem mondhajta bárki hogy HAGYD. És nem csak én hagyok, nem csak a DVTK védelem hagy, piroslappal a farzsebben elHAGYja a pályát a frizurabajnok Jeff Silva is, majd szegény Tréner a DVTK kispadot, az egyetlen ember akit sajnálok aznap este.

Hát ennyi. Egy lecsúszott lövés, egy jó korzós beszólás, és ennyi kellett, hogy egy ótvar meccsből az ősz meccsélménye legyen hazai pályán (idegenben Lovresz fehérvári show-ja visz mindent), szóval fura egy ember a bohócliger, fél év szenvedést felejt el egy ilyen 20(15? 10?) percért, és a végén még vigyorogva azt is mondja: „megéri”.

Érdekes egy állatfaj az ember és azon belül mi, magyarfoci-szurkerek. De ezt pont ezért nem is érdemes tovább ragozni.

Úgyhogy, RW, „HAGYD!”.

A csapatból kiemelkedőt nyújtott Boti, Ignja, Tandia, Vécsei és Vernes, bár nála ebből a Vólentes lezserségből a ziccereknél vissza lehetne venni. Időszakosan Gege, Dél és Nagy Geri mutatott biztatót.

Fotó: Babar-1909foto.hu.

Kedves Honvéd, kinek higgyek?

Klubhonlap vs. a klub hivatalos Facebook-csoportja

Az MLSZ adatbankjában jelenleg (10 óra 55 perckor) délután hatos kezdéssel szerepel a meccs, valamint egyetlen hírt sem találunk bármi ennek ellentmondó változtatásról. Viszont ha az nincs, akkor a kezdés valószínűleg maradt hat.

Szerencsére az esemény körüli bénázás keveseket dezinformálhat.

update: a poszt élesítése után három perccel visszaállt minden a normális kerékvágásba. Hatkor lesz a meccs.

Kemény mutatók – az őszi szezon csapatstatisztikái – I. rész

… megjelent a Facebookon egy értesítés, hogy a honvedfc.hu 18-ról 18:30-ra módosította a szerdai Diósgyőr elleni kupameccs íventjének kezdési időpontját. Mivan? Akkor most nem hatkor lesz, ahogy eddig volt? Sipirc fel az mlsz.hu-ra, hogy most akkor mi van? Amikor ezeket a sorokat írom (14:02) még semmi, sehol egy hír, hogy bármi változás lenne. Pedig jó lenne tudni, holnap van a meccs, sőt, alig 28, vagy 28 és fél órán belül.

Viszont hamár az MLSZ oldalait böngésztem, teljesen véletlenül rátaláltam a felső navigációs bizbasz jobbszélén megbújó Meccs Center menüpontra, amire rábökve nagyjából olyat láttam, amit nálunk valamivel szerencsésebb futballközegekben jellemző, itthon viszont az azóta bezárt om5.hu óta nem. Komoly és komplett meccsstatisztikákat, csapatra, egyénekre lebontva, videókkal, lőlapokkal, és úgy mindennel, ami érdekelhet akár egyetlen embert is az országban. Pöpecinnyó – mondtam magamnak, ebből majd lesz statisztika, hogy RW-nek is legyen némi igaza (egész pontosan az általa mondott dolgok igazságtartalma 87,45%, ha általános tényekről, és 98,21%, ha a Honvéddal kapcsolatos bármikről van szó, kivéve páros keddeken délelőtt, mert akkor opcionális esőbónusz, ami plusz/mínusz eltolhat néhány tizedszázalékot).

No, persze a lényeg, hogy jönnek most mindenféle adatsorok, mindenféle rövid kommentárokkal, hátha ki tudjuk bányászni belőle, hogy is állunk féltávnál. Figyelem, az egész szövegre jellemző lesz, hogy egy ránk nézve rossz mutatóban képesek leszünk meglátni a jóságot, míg fordítva nem feltétlen.

Labdabirtoklás:

  • Egész őszre vetítve összesen 354 percet és 46 másodpercet volt nálunk a labda (vagyis 5 perc 14 másodperc híján négy teljes meccset), ami 50,53%-ot jelent, míg az ellenfeleinknél valamivel kevesebbet, 343 percet (49,47%).
  • Egy gólunk előkészítéséhez tehát nagyjából 14 és fél percnyi labdabirtoklásra van szükségünk, ahhoz pedig, hogy kapjunk, 15 és félre, csak épp az ellenféltől. Kíváncsiak lennénk, hogy összenbéegyes szinten ezek a számok mit jelentenek, de mivel mi csak a Honvédra végeztük el a számításokat, így csak reménykedhetünk, hogy valaki majd megteszi másokra is. (Az adatok forrása: mlsz.hu Meccs Center)

Lövések:

  • 251 alkalommal próbálkoztunk (vagyis kb. másfél percenként) kapura lőni, meccsenként nagyjából 16-17 alkalommal. A sikerességi rátánk nem vészes, négy percenként el is találtuk, összesen 91-szer, amiből ugyebár 24 gólt szereztünk. (10,5 próbálkozás és 3,8 kaput eltaláló lövés kell egy gólunkhoz.)
  • Ellenfeleink 166-szor kísérletezhettek, ebből kapura 60 jött, de mivel 22 be is akadt, a 2,7-es átlaguk azt sejteti, könnyebben kapunk, mint lövünk. Pedig nem! Számoljunk csak utána: a 60 az annyit jelent, hogy mérkőzésenként legfeljebb 4 védenivalója van az aktuális kapusunknak, vagyis valami nagyon működni látszik csapatvédekezés szinten. (Egyedül a Loki (9) és a Diósgyőr (7) lóg ki kicsit a sorból, de közülük is az utóbbit vertük otthon, szóval annyira nem gond.)
  • És ha ehhez hozzávesszük, hogy a 86 adott szögletünkre egész ősszel csak 52 volt a válasz, akkor máris láthatjuk, valami nagyon a kész közelében van a védelemnél, csak még pont nem állt össze tökéletesre.

Szabálytalanságok:

  • Ami nem megy ésszel, azt sem oldjuk meg erővel. 271/ősz, azaz 18/meccs szerintem belefér, illetve bele kell férjen, hiszen az ellenfeleink 238 összesnél és 15,9-es átlagnál tartanak. Minimális különbség.
  • Begyűjtöttünk 44 sárgát és 3 pirosat, miközben ellenünk csak 27/3 a lapok száma. Kicsit elmerülve a statisztikák olvasgatásának módszertanában, azt kell látni, a 44 sárga nagyjából három per mérkőzés, vagyis ha egyenletes az eloszlása, akkor négy meccsenként körbeér a csapaton, és mivel öt lap után egy pihenő, a 20. fordulótól rendre legalább 3-4 játékosunk lesz eltiltva folyamatosan. De mivel a lapok eloszlása tipikusan nem egyenletes, valamint egy keret nem csak 11 főből áll, így Baráth, Hidi, Ignjatovic és Lovric készülhet arra, hogy 8-10 meccsenként kihagy egyet.
  • 34-szer kerültünk leshelyzetbe, ami, hogy jó-e, vagy sem, azt nem tudom, de azt igen, hogy mi 49-szer állítottunk lesre, dicsérve tovább a védelmünket (miközben 22 dugónkkal a Siófok, Eger és Pápa hármasa mögött a legtöbbet épp mi kaptuk).

Passzjáték:

  • Az mondjuk nem igaz, hogy szétpasszoltuk volna az ellenfeleinket. 4770 jó passz egy félév alatt 318-as meccsátlagot jelent, valamint 75,2%-os sikerességi rátát. Ezzel ugyan valamivel jobbak vagyunk az ellenfeleink átlagánál(!) (4665, 311, 74,6%), de nagyon nyugodtak azért nem lehetünk, hiszen bárhogy nézzük, minden negyedik passzunk nem magunkhoz megy. Messze még a Barcelona tiki-takája, nagyon messze.
  • Ami viszont érdekelne, hogy a labdajáratásunk milyen gyors, és ha nem feledem, megnézem majd valamelyik nyugati bajnokság adatait az összevetés kedvéért. Egy egyszerű számítással megkaphatjuk ugyanis, hogy a ~355 percnyi labdabirtoklásunkra eső 4770 jó passz, ami 6343 összes passzt jelent 17,9 percenkénti átlagot eredményez, vagyis átszámítva 3,4 másodperces gondolkodási időt kapunk. Három és fél másodperc, ennyit van átlagosan a labda egy játékosunknál. Ez sok vagy kevés? Ez gyors labdajáratásnak számít, vagy tökölésnek?

Párharcok:

  • 1427 nyert, 1344 vesztett (51,3% vs. 48,7%), azaz meccsenként 95-ször mi, 90-szer az ellenfél drukkerei örülhetnek valami részeredménynek. Hogy pontosan az adatközlő mit ért párharcok alatt, az jelenleg még homályos, de annyit már most ki merek rá jelenteni, hogy az NB I második legfiatalabb keretével is inkább mi nyerjük őket, vagyis ismét kiderült, valamit megint jól csinálunk.

Egy példa, hogy milyen perspektívák vannak a rendszerben: Egyéni statisztikák a Hali elleni meccsről (mezszám, név, index, lövés, kapura lövés, pontos passz, pontos passzok százaléka, nyert párharc, nyertes párharcok százaléka, szabálytalanság, ellene elkövetett szabálytalanság)

Végletek az ősszel

Legtöbb idő a labdával:

  1. vs. UTE 2-2, otthon: 35:58
  2. vs. Eger 3-1, idegenben: 31:11
  3. vs. Kecskemét 1-2, idegenben: 28:14

Legkevesebb idő a labdával:

  1. vs. FTC 2-0, idegenben: 18:31
  2. vs. Videoton 1-0, idegenben: 18:57
  3. vs. Győr 0-0, idegenben: 19:02

Érdekesség, hogy mindhárom meccs idegenben volt, és egyiken sem kaptunk gólt, ráadásul kettőt meg is nyertünk, úgy, hogy a háromból két csapati is előttünk áll a tabellán, a Fradi pedig csak eggyel gyűjtött kevesebb pontot nálunk. A magas labdabirtoklású meccseken látványosan alacsonyabb az eredményességünk, tehát tudunk becsülettel és hatalmas figyelemmel bekkelni, ha kell, de nem tudunk hozni olyan meccseket, amik nyilvánvalóan nekünk állnak.

Leghosszabb ideig védelemben: (ellenfélnél a labda)

  1. vs. Kaposvár 5-3, otthon: 29:58
  2. vs. FTC 2-0, idegenben: 28:15
  3. vs. Győr 0-0, idegenben: 26:30

Legrövidebb ideig védelemben: (ellenfélnél a labda)

  1. vs. UTE 2-2, otthon: 17:08
  2. vs. Eger 3-1, idegenben: 17:29
  3. vs. Pápa 1-2, idegenben: 19:48

A Rákóczitól kapott hármas ugyan nem ezt mutatja, de azért észre kell venni, hogy ha nagyon kell védekeznünk, akkor nem, vagy csak nagyon kevés gólt kapunk, míg ha csak szórványosan jönnek át a térfelünkre, akkor még a Pápától is képesek vagyunk kikapni. Egész ősszel egy tényleg nyomasztó fölényes meccset játszottunk, az Újpest elleni 2-2-t (jó, az Eger ellen is a Fáyban), amikor 68-32%-ban vittük a labdabirtoklást, 33-szor lőttünk a 7 ellenében, és mégis döntetlen lett hazai pályán. Emlékezzünk, az egyik első statisztikánk szerint 15,5 percnyi labdanembirtoklásonként kapunk gólt, az Újpestnél, összesen volt 17-et.

Labdabirtoklásunk, százalékban: (teljes lista)

  1. 67,7 UTE 2-2, o
  2. 64,1 Eger 3-1, i
  3. 58,1 Kecskemét 1-2, i
  4. 55,6 Paks 3-3, o
  5. 53,6 MTK 1-2, o
  6. 53,5 Siófok 1-0, i
  7. 49,8 Diósgyőr 2-1, o
  8. 46,6 Pápa 1-2, i
  9. 47,4 Haladás 1-1, o
  10. 45,5 Pécs 0-1, o
  11. 45,4 DVSC 1-4, i
  12. 45,2 Videoton 1-0, i
  13. 41,8 Győr 0-0, i
  14. 41,0 Kaposvár 5-3, o
  15. 39,6 FTC 2-0, i

A legtöbb és legkevesebb lövésünk egy meccsen:

  1. 33 Újpest 2-2, o
  2. 26 MTK 1-2, o
  3. 23 Paks 3-3, o
  1. 7 Győr 0-0, i
  2. 9 Pécs 0-1, o
  3. 9 FTC 2-0, i

A legtöbb és legkevesebb kapott lövés egy meccsen:

  1. 21 FTC 2-0, i
  2. 19 DVSC 1-4, i
  3. 16 Győr 0-0, i
  1. 4 Eger 3-1, i
  2. 5 Pécs 0-1, o
  3. 7 Pápa 1-2, i
  4. 7 UTE 2-2, o

Az mlsz.hu Meccs Centere alapján készített teljes statisztikánk megtekinthető itt. Mivel ezeket az adatokat kihámozni és összerakni sem kis meló, sajnos – és reméljük csak egyelőre – nem tudjuk megmondani, hogy az itt látott számok mit jelentenek az NB I viszonylatában, de amit találunk hasonló kimutatást más csapatról, megosztjuk veletek.

Az új éra holtversenyes második legjobb őszi szezonja az idei

Lehet fanyalogni, csak nem érdemes. A 2006-ban rajtolt Hemingway-korszak második legjobb őszét (őszi szezonját) zártuk idén Rossi mesterrel. Nyilván nem tartunk még ott, ahol 2007-ben, egy nyomasztó Tatabánya elleni vereség után, amikor elhittük, összejöhet a régenvágyott tizennegyedik. Naptári éves bajnoki cím, de a végén egy kegyetlenül kiábrándító tavasz és nyolcadik hely.

Aztán ott volt a tavalyi ősz, Supka összerakott Torghellével, Daniloval, Abassal vagy akár Zelenkával, Botissal egy remek kis kezdőt, a negyedik hely teljesen jogos volt, minimum. Az pedig csak egyéb jellegű furcsaság, hogy a mostanit megelőző mindkét eredményt Supkával sikerült összehozni.

2010/11 is jól indult, Moralesszel vertünk mindenkit aki számított, de kikaptunk bárkitől aki nem, hogy végül a mester egy újpesti zakó után lemondjon, átadva helyét a kietlen középmezőnyben való lubickolásnak.

A többi évet inkább hagyjuk, volt, hogy kiesőhelyen álltunk, volt, hogy oda tartottunk, tapintható volt a koncepciótlanság, a keret milyensége, és teljes kilátástalanság, amíg nem jön valami tabula rasa. Jött.

Idényzárók a Hemingway-érában:

2006-07. Bp. Honvéd – Vasas 0-1
Tóth I. – Schindler, Debreceni (Baranyai), Pomper, Vincze Zoli – Dobos, Genito, Mészáros (Zana), Diego – Disztl (Koós), Hercegfalci edző: Supka Attila

Dolcettivel indultunk Csepelen, majd 15., kiesést érő hely az őszi szezon végén, aztán Supka és egy remek tavasz után 8.

2007-08. Tatabánya – Bp. Honvéd 4-3
Tóth I. (Borel) – Schindler, Benjamin, Smiljanic, Vincze Zoli – Abass (Magasföldi), Genito, Bárányos, Ivancsics (Palásthy) – Abraham, Hercegfalvi edző: Supka Attila
gól: Bárányos, Abraham, Hercegfalvi

Második helyen fordultunk, de tavasszal jöttek a sorozatos egygólos vereségek, így végül visszacsúsztunk a 8. helyre.

2008/09. Bp. Honvéd – Kaposvár 2-1
Rabóczki – Takács Ákos, Smiljanic, Benjamin, Vincze Zoli – Dobos (Abass), Genito, Maróti, Diego – Hercegfalvi (Stojakovic), Moreira (Arsenijevic) edző: Pölöskei Gábor
gól: Hercegfalvi, Diego

Pölővel hiába indítunk jól az Intertoto-kupában, a bajnkságban szenvedés, az őszi 11. hely után tavasszal már Sisával maradunk bent egy megalázó 13. hellyel.

2009/10. FTC – Bp. Honvéd 0-0
Tóth I. – Takács Ákos, Vukmir, Botis, Hajdú Norbi – Nagy Zoli (Abass), Horváth Adrián (Moreira), Hidi, Diego – Hrepka (Zsolnai), Palásthy edző: Massimo Morales

Bármekkora szerelem is legyen Sisa Tibi, egy 14-16. helyen töltött ősz alatt mennie kellett. Morales köszönte szépen a nyári selejtezést, majd befejezte a művet, és egy lecserélt kerettel végül kilencedik.

2010/11. Bp. Honvéd – Siófok 0-1
Kemenes – Takács Ákos, Debreceni, Botis, Hajdú Norbi – Abass, Akassou, Horváth Adrián (Hidi), Moreira – Bojtor (Sadjo), Danilo (Bajner) edző: Szalai László

Morales lemondott, Szalai Laci beugrott a tavaszi Supkáig. Amíg volt pénz és edző, addig élmezőny, illetve annak közelében, de így folyamatos zuhanás, végül az őszi nyolcadikat egy évvégi tizedikre cseréljük.

2011/12. Bp. Honvéd – Pécs 1-1
Kemenes – Horváth Adrián, Debreceni, Botis, Novák – Abass (Tchami), Johnson (Hidi), Ivancsics, Hajdú Norbi (Németh Norbi) – Danilo, Torghelle edző: Supka Attila
gól: Torghelle

Egyértelmű szezon. Amíg a többiek alakultak, addig mi harmadik-negyedik, utána negyedik.