Mastodon

Taktikázunk. – Mágnestábla vs. gombfociasztal #2.

Téli elmélkedésünkhöz hasonlóan ezúttal is többféle variáción osonkodunk végig a taktikai elképzelések dzsungelében – bár ezek között sok lesz az átfedés, hiszen keretünk gazdasága azért még nem versenyezhet variációs lehetőségek terén mondjuk a ’93-as Milan anyagával… Ennek ellenére nüanszokban mérhető eltérések azért vannak a vázolt felállásokban és mint tudjuk, az Ördög a részletekben (nomeg Zaréval, Meksszel és Kirchmayerrel együtt az 1992-es Siófok középpályás-sorában) lakozik.

Elsőként érdemes egy alapcsapatot szemügyre venni. Supka a felkészülés eddigi szakaszában jobbára az általa tradicionálisan kultivált 4-4-2-t, vagy annak valamely permutációját nyomatta, úgy fest, az általunk már tavasz közepére jósolt váltás tehát most jött el. Új igazolásaink közül a kezdőbe kívánkozó Némethtel és Délczeggel felturbózva hát a tavaszi sort, valami ilyesmit dob ki a gép.

A 4-4-2 szerkesztőségünk agyába is úgy fest beférkőzött. Ha végigmegyünk a 3 törzsszerző ilyen-olyan topikokban elszórt kezdő-ötletein, a taktika rendre az említett formációt követi, kinél progresszívabb (jómagam) kinél realistább (Hanta, Babar) megoldásokkal próbálkozva. Hogy miért is mondom ezt? Lássuk.

Szerzőnk -ahogy mindig is- variál, ezt láthatjuk. A jobboldalon a beszürkülni látszó Lovricsban bízik a védelem terén, de azzal a kikötéssel, hogy amennyiben Baráth Boti visszanyeri 2010 decemberi formáját, tavasszal már vele is próbálkozzon Supka maestro. Legalább alternatívaként. Kostolani nekem túl szürke. Balhátvédposzton váltásban tolnám Hajdút (itthon, ha támadóbbak vagyunk) és Aleksziszt (idegenben, ha bekkelünk), ugyanígy védekezőközép-poszton itthonra (a bármilyen meglepő, de) passzolni szoftosan elkezdő Horét vagy méginkább egy önbizalommal feltöltött Hidit alkalmazva, míg idegenben remek lesz a strict labdaszerző, ám előrefele csökkentett hasznosságú Akassou. A középpályán ugye egy név nálam nem kérdéses, mindenki tudja hogy belebuzulódtam a cseh vörösfej passzjátékába, viszont Némethnek helyet szorítanék mindenképpen egy kvázi Totti pozícióba, Zeli és Délczeg közé. Jobboldalt pedig Abass és Nagy Geri váltsa (de rendszeresen és ténylegesen) egymást. Az ék meg a jó benyomást keltő Délczeg. Vagy ha a NN-féle Tottizás túl prog, akkor Délczeg mellé első körben Szekulics. Hajrá.

Hantánk hátul a tavaszi bevált védelemre esküszik, míg az általa enyhén szólva nem kultivált Hore/Hidi kettős elpárolog a kezdőből, helyükön Akassou szerepelne. Németh nála jobbszeles középpályás, Abassal váltva egymást, közös kedvencünk, Zeli helye betonbiztos, a csatárduó pedig a Copacabana Markó Ivánja, Danilo, illetve Délczeg. Ikertornyok elöl? Nem tudom. Hanta igen. Meglátjuk!

Babar sem az az eszeveszett újító, két lábbal jár a földön. Egy dolgot reszkíroz meg, az általa egész szezonban kasírozott Novák Alekszisz bekerül hátra, így Hajdú lesz a szélsőközéppályás ugyanazon az oldalon, Gege meg pados. Minden más stimmöl az előzőekkel. Babarunk tehát meglépi a rég áhított Hajdú-előrehozatalt. Vajon Supka is?

Most akkor játsszunk tovább. Mi lehet a best of a jelen keretből, ha a „nevek” alapján tesszük fel a kezdőt 4-4-2-ben? Játéktudás számít, a poszthűség kevéssé. Nos Kemi helye tuti sokunknál, bár Sánta hasonló képességű kapus, én sem vagyok híve a nagy variálásnak és úgy fest drukkereink sem. A védelem kb. OK, Lovrics és Kostolani harca lehet majd érdekes. Ha Novákot, a siófoki stabil idénye miatt alapkezdőnek vesszük, Hajdú Norbinak csak szűrőposzton jut hely, hisz Gegének is kell „név alapján” a hely. No meg Hfalvi barátunknak, akinek szerepeltetése a szememben továbbra is véleményes kérdés, kéne a tudása és a játéka, „más” meg nagyon-nagyon nem, de hát erről nem mi döntünk. De képesség alapján neki kéne Délczeg felé nyomatni a gólpasszokat ez támadhatatlan indok.

Aztán ott az esély arra is, hogy valamiért visszaállunk a 4-2-3-1-re, ami remélem nem következik be, mert az azt jelentené, hogy rosszul indítottuk a szezont és jön a pánik. Na de ha mégis, vagy egyszerűen csak egy variációs lehetőségként tekintünk e hadrendre, hát valami ilyesmi jönne ki. Hátránya, hogy Zelinek és Némethnek egyszerre nem jut hely a kezdőben, hisz Abass klasszikusabb szélső mint Norbi a jobboldalt nézve –  max Gegét szoríthatja ki Norbi, de akkor minek van itt Ivancsics. Irányítónak? Azt még viccnek sem. Nem tudom, sehogy se áll össze a kép.

Elnézve eddigi variálgatásunkat, bizony azt látjuk, kevés akadémiker tűnik fel a nagycsapatban, még kevesebb mint tavasszal. Pedig ott állnak ők is a trambulinon, reméljük, Supka mester engedi őket megmártózni, úszkálni. Ne járjunk úgy, mint 1995-ben vagy 2002-ben, amikor hirtelen kellett kényszerfiatalítani, úgy hogy az ifjoncoknak nem volt elég tapasztalata, és csak azért kerültek mélyvízbe, mert az öregek egyszerre estek ki/árusítódtak ki fölülük. Gondolkozzunk előre. Rendszeres cserejátékosi lét lenne idén az egészséges, 15-20-50 perces játéklehetőségekkel. A kék nevek kis Bozsik-modellünkön jelzik, hogy a posztok nagy részére vannak aspiránsok. Használjuk őket! Ja és ismét idézném, ha jól emlékszem áfonya bácsi kommentelőnk megjegyzését: valahogy fel kéne turbózni e srácokat, ne legyenek ilyen „rendesek” a pályán. Keményen, harcosan. Nagy Gerinél már látszik a beindulás, ezt kell pörgetni tovább.

No és ha minden kötél szakad? Ha besülnek az új igazolások? Ha a fiatalok nem bírják a terhelést? Hát akkor baj lesz…vagy mégsem? Van a Bozsik környékén pár megveszekedett Honvédos, blogunkon egy-két elhivatott kommentelő, a klub körül dolgozó néhány legendary arculat vagy épp a szurkolói fórumunkról néhány egyén akiket vörös-feketébe öltöztetve, ha szét nem is nyerné magát a csapat de legalább megdöglenénk a pályán. Ha Babar térde rendben van, jobbhátvédben simán hozza Lovrics szerepét. Mindig is makulátlan zakóját a korzó korlátjára akasztva (utána mehet tisztítóba) Hanta trinyózhat elöl, a neve alapján kőkemény hátvédjátékot prezentálni képes medvepuszi baloldalt takaríthat, Holé úr meg repked a gólvonal előtt, kezében a zsírosdeszkákkal mutatva be a robinzonádokat. Tulajunk meg majd középről fogja össze a védelmet egy két harsányabb „okay”-t is eleresztve. Irányítónk, M. Józsi, harsány, „hajráhonvédcsakAAAAAA..Kispest!” rikoltásokkal mozgatja majd a támadásainkat. Én? Én meg majd Kovács Kálmisan alibizek elöl amíg le nem rúgnak…

Ha az utolsó variációtól eltekintünk, nem állunk rosszul. Ha a jelen keret ÍGY együtt marad (Zelenka, Németh Norbi, Hajdú, Botis, Lovrics, Debrő) az újak pedig beválnak, meglehet az 5.-8. hely. Nem egy nagy deal, de az utóbbi évekhez képest már ennek is örülnék. Sőt, lehetne itt merészebb álmokat is szőni, ismerve az NB1-es riválisaink átlagszínvonalát de most a földön maradok én is. Két lábbal.

Mit mondhatnék még a témában? Kb. annyit: jöhet a Győr.

Stadionképek: ravasz fondorlattal a tegnapi Pádár László linkről.

Címkép: labdabiztos.blog.hu és blikk alapján RW sufnituning.

Csodálatos panorámakép a Bozsik-stadionról


Bozsik stadion Honvéd FC in Magyarország

Nemrég fedeztük fel Pádár László remek alkotását Szentélyünkről a 360cities.net oldalon, és bár twitterfolyamunkon elcsiripeltük, nem bírtuk ki, hogy beágyazva ne mutassuk meg nektek.

Kommentár? Nincs, csak annyi, hogy gyönyörű, és reméljük a két hét múlva induló bajnokságban minél többen járunk majd ki, és szurkolunk ebben az igazán felemelő környezetben a csapat sikeréért. Csak!

Egy (haza)igazolás margójára

Amikor még a tavalyi bajnokság vége felé beröppentek az első hírek More barátunk távozásáról, Babar kollega egy igazán helyre kis elbocsájtó szép üzenettel fejezte ki mindannyiunk őszinte fájdalmát a kis brászil kerékkötő kispesti fészekből való kirepülése kapcsán. Az a cikk remekül reprezentálta az átlag Kispest-drukker gondolatait és életérzését: pikírt volt, szarkasztikus és ironikus – pontosan azokat a hangulatokat-érzéseket koncentrálta, amikkel mi, egyszeri Honvédosok próbáljuk átvészelni az 1996 óta datálódó mélyrepülést, melyet ugyan a Hemingway-éra kezdete megakasztott, de az igazi eufória, a bajnokesélyes csapat gyors visszatérte elmaradt. Hanta már többször emlegette kettős klubidentitásos, sok igazságot tartalmazó téziseit amiről egyszer talán posztot is ír, itt most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ma végre történt valami olyasmi, ami egy más hangulatú posztra késztet. Nem pikírtre. Nem szarkasztikusra. Csak szimplán örömtelire. Kicsit bizakodóra. Kicsit vakon optimistára. Azért óvatosra. De mindenképp örömtelire. Németh Norbert hazatért.

Haza, igen, nem mentegetőzöm a patetikusság miatt. Kevés olyan játékos van a Bohócban akire még nyugodt szívvel húzhatjuk rá a jelzőt hogy a mi kutyánk kölyke. Akihez eligazolása óta sem kötődik semmi folt, aki sosem tett dehonesztáló megnyilatkozásokat, véleményes megnyilvánulásokat excsapata felé. Felénk. Németh ilyen, ráadásul pályafutásának első kispesti szakasza bizony nem is rossz emlékű. Korosztályából egyenesen a legjobbak közt tartottuk számon. A Reszeli által 1999 őszén a kerethez felhozott 3 ifjonc (NN, Torghelle Sanyi, Kozarek) közül ma is tartom ,hogy Norbi volt a leglabdaügyesebb, bár az is igaz, Sanyink nagyobb karriert futott be, megjegyzem megalkuvás nélkülisége folytán abszolút megérdemelten. De a 2000-2002 közti, NN által is fémjelzett kispesti évek azért ha nagy sikerekben nem is, kisebb szép emlékekben gazdagok (Szuri bás őrült tavasz 2001-ben, 2001 őszi Fradiverések, Détáris kis menetelés stb.). És ennek Németh Norbi is része volt.

Hemingway érkezése óta voltak már bíztató kísérletek igazolások terén. Örömtelinek véltem anno Bárányos és főleg Tóth Misi hazahozatalát. Más kérdés hogy egyik sztori sem úgy zárult ahogy annak kellett volna. A mai gyökértelen világunkban igen is szükség van a kapaszkodókra, így Némethnek kicsit önmagán túlmutató jelentősége lehet: a sok tucatlégiós mellett végre egy a „mi fiaink” közül is újra itt van, egy játékos akinek a Honvéd nem pusztán az udvariassági formulák halmozása miatt fontos klub, hanem akinek jelent is valamit. Aki itt nevelkedett. Aki a Bozsikban mutatkozhatott be az NB1-ben. És aki most úgy fogalmaz: hazatértem.

No nem kell elszállni, ezt én is vallom. Sokat vitáztam -vitáztunk Németh Norbi ügyén az utóbbi hetekben. Volt, aki meg is fedett, hogy NN nem megváltó. Nos, tényleg nem az. Még csak különösen jó formában sincs mostanság, a Tomszk kaland óta. De ne feledjük, hogy anno nálunk, vagy 2006-07 táján a Vasasnál azért emlékezeteset produkált. Nagyon bízom benne, hogy a hazai környezet és egy türelmes hazai közönség ezt előhozhatja belőle. Vagy nem. Akkor sincs tragédia. Viszont akkor is szükség van rá. Kell, mert jelenléte üzenet végre a szurkolók felé, egy tényleg szerethető csapat kialakítása felé, és ha Norbi nem is a legnagyobb vezéregyéniség arculat, azért mégis értelmesebb focisztorikat tud mesélni a fiatal akadémistáknak a jövőjük esetleges menedzseléséről vagy saját tapasztalataiból mint 1-1 pár hónapja itt élő külhoni (nem pejoratíven értve de) zsoldosjátékos, vagy épp…. s itt most nem írok le neveket inkább.

Németh Norbi tehát hazatért, ennek pedig végre örülhetünk. Örülhetünk mint télen a Zelenka-igazolásnak, örülhetünk, mint a fiatal MFA-s srácok közt a tehetségesebbek feltűnésének és örülhetünk, hogy most nem az utolsó pillanatban beeső 10 próbázóval szerződünk. Örüljünk egy kicsit, mert ránk fér. Üdv újra itthon Norbi. Már vártunk.

Fotó: honvedfc.hu

Végre egy bundahír, amiben nem vagyunk benne

Szomorúan olvasom a sportlap online kiadásában, hogy három egykori(?) játékost, és négy játékvezetőt vettek őrizetbe az évek óta húzódó fogadási csalások ügyében. Szomorúan olvasom, mert ilyenkor valahogy mindig előjön egy legendás Újpest-Honvéd, esetleg a Szolnok elleni kupameccsek, netán egy homályos Honvéd-Vasas.

Ezúttal azonban nem! Ahogy megláttam a hírt, azonnal klikkoltam a keresőre, és elkezdtem beírni: Honvéd. Nulla találat az oldalon. Huhh. Nézzük Kispesttel. Úgy is, így a rám ülő kényelmes, felszabadult érzéssel futhattam végig a lényegi olvasmányt.

Megnyugodtam, megnyugodhatunk. (egyelőre)

Supka: Bővülhet a repertoár

A Losonc elleni felkészülési találkozót követően Supka Attilával beszélgettünk, aki a bajnokságra való felkészülés közepén adott helyzetjelentést a hivatalos honlapnak, illetve blogunknak.

 

– Hogy áll jelenleg a csapat felkészülése, milyen munkát végeztünk el eddig, hogy látja a csapat eddigi teljesítményét?

– Nagyon sokat dolgoztunk a játékosokkal az elmúlt hetekben, ami meg is látszott a mai mérkőzésen. Fáradtabban mozogtunk, de nem most kell frissnek lenni, hanem a bajnoki időszakban. Ma több próbajátékos is volt, az ő tesztelésük befolyásolta a meccsen az összeállítást, a játék alakulását. Bízunk benne, hogy hamarosan megtaláljuk azt a két-három embert, akikre még szükségünk van. A héten két fronton dolgoztunk: a csapat egyik fele a a mai NB II-es osztályozó mérkőzésre készült, ez is meghatározta a mai összeállítást. Úgy érzem, hogy amit elterveztünk az eddigi időszakra, azt meg tudtuk valósítani. Bízom benne, hogy hamarosan összeáll az a csapat, amellyel a Győr elleni meccsen el tudjuk kezdeni a bajnoki mérkőzéseket.

– Megjelentek a keretben az első fecskék akikkel már már szerződést kötöttünk. Milyen szerepkörben számítunk rájuk, hogyan tervezi őket beépíteni a csapatszerkezetbe?

– Délczeg Gergely és Novák Alexisz posztja mindenki számára ismert, rájuk nem térnék ki. Marek Kostolanira jobboldali védő pozícióban számítunk. Rutinos játékos, aki megjárta a Bundesliga 2-t és a szlovák első osztályt, bízunk benne, hogy megoldja a feladatát. Christian Tchami személyében a bal oldalra is igazoltunk egy játékost, ő a gyorsaságával lehet segítségünkre.

– Az mindenképp látszik hogy ezek az igazolások olyan posztokra érkeztek ahol tavasszal már volt egy alternatíva. Az újak tehát bővíthetik a repertoárt – nagyobb rotációra számíthatunk 2011-12-ben a kezdőcsapatot tekintve?

– Természetesen szeretnénk mindenkinek lehetőséget adni és kialakítani a versenyhelyzetet a csapaton belül. Tavasszal sikerült megtalálni azt a tizenegy embert a keretből, akik végig tudták játszani a félidényt, most olyan játékosokat igazolunk melléjük, akik versenyhelyzetre késztetik őket. Bízunk benne, hogy ez jó hatással lesz a csapatra, növelni fogja a teljesítményt.

– A mai próbázók közül vannak olyanok, akik elnyerték a tetszését?

– Nehéz erről beszélni, hiszen egy gyengébb játékkal abszolváltuk a meccset. Volt két-három olyan játékos, akit itt tartunk a szerdai Dunaszerdahely elleni meccsre. Ilyen például a baloldali belső védő, Bjelkanovic, illetve Sekulic, a montenegrói csatár.

– Hogy folytatódik a felkészülés a jövő héttől?

Napközis rendszerben készülünk a Bozsik -stadionban, edzőmérkőzésekkel fűszerezve a programot. A jövő hét után pedig egy rövid ausztriai edzőtáborra utazik a csapat.

 

Fotó: Babar.