beharangozó

Ma este végre bedurrantjuk a focinyarat

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Fáy utca, 21h

Kezdjük rögtön egy klasszikus #nemértem dologgal. Tegnap került ki a Zalgiris elleni keretünk, és abban szerepelt az isteni Mezghrani. Némi konstatálás után örömtáncot lejtettünk, hogy felépült a kicsi, nagyon kelleni fog a sebessége a szélünkön, és amúgy is, tavasszal óriási kedvenc lett.

Alig telt el pár óra, és hoppá, megjelent egy másik hír is a klubhonlapon, mégpedig “Jobbulást, Moha!” címmel, és a fotón, igen, egy fotón ott áll egy fő tulajdonos, egy fő vezetőedző és pár fő játékos a begipszelt lábú, láthatóan megműtött Mézga mellett.

Komolyan? Múlt héten, amikor le kellett adni a keretet, még nem tudtuk, hogy műtét, és mint kiderült, hat-nyolc hónap kihagyás vár a srácra?

bővebben

Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé

E kép czukksági faktorára már nincsenek szavak. Jó lenne holnap egy hasonló fotó, mondjuk Lovrics -Supka kivitelben, a hátsó pólópápa meg legyen Kaszás Kálmán <3

Hosszú hajrát nyitok a mai nappal és ezzel a poszttal a holnap elé. Lehet, hogy ez lesz végleg a beharangunk és a kibeszélőnk az IDEI NAGY MECCS elé – de valamiért úgy sejtem, Hanta sem hagyja ki a ziccert, hogy holnap reggel ne töltsön fel egy “Minden InStat mutató szerint jobb a Videoton, így fix Honvéd sikert várok” jellegű posztot, amiben 80%-ban a saját lapcsánkareceptjeit elemzi, de ha így lesz, legalább sokat olvashattok ráhangolódásként. Én mostanában is keveset írtam, munka, munka, munka, meg lekaptak a kezemről is egy ganglion nevű cuccot, ami a kinövések Rouanija: veszélytelen, ámde ronda, így gépelni se nagyon tudtam, csak olvastam a posztokat és a kommenteket, és ma ömlesztve reagálok pár dologra.

bővebben

Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom

A park és a vár, ami úgy néz ki, mintha Kőszeg egy saroktornyát házasítanád a Dreher sörgyárak Gitár utca decensen pusztuló tömbjével – nyilván RW pozitív!

Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a “gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.

bővebben

Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

bővebben

Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen

A debreceni beharangozóhoz a következőket voltunk lusták kitalálni: cím és tartalom.

Péntek este egészen véletlenül elkeveredtem egy kiállítás megnyitójára. Vagyis nem egészen, és inkább már az első mondatot felejtsük el, és kezdjük elölről a történetet, hiszen nem volt túl precíz a megfogalmazás. A megnyitó helyszínére még véletlenül sem csak úgy odamentem, ahogy az ember odamenni szokott valahova, hátha lesz egy jó kis darkos buli, hozzá a falakon néznivaló fotók, mert az egyrészt nem érdekel túlzottan, másrészt amúgy a törzshelyemről beszélünk, ahol minap szóltak, hogy fogyóban a csapra szerelt Inside IPA, utána Hangover lesz Armandótól, tehát spuri van, a korábban felrakott hordók még éretlenek voltak, talán majd most.

Nem kellett csalódnom.

“Akinek nincsen ünnepe, annak hétköznapja sincsen” bővebben

Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.

Lassan én leszek a blog Pölője, lássuk be: le vagyok igazolva, ott vagyok a keretben, csak ritkábban látnak játszani, mint a csapatorvosnál… Ugye ilyenkor általában az az indokom, hogy sok a meló, ami most is igaz – LESZ, hétfőtől az év végéig, viszont az elmúlt két hetet nagyjából pihenéssel töltöttem, előbb a Dél-Dunántúlon, aztán Madridban, hogy rohaggyak meg, de mentségemre szóljon, hogy ilyen nagyobb szabit már rég csináltam, gyakorlatilag évekkel ezelőtt, szóval rám fért. Mint ahogy a mai nap végén a hazamenetel is, hogy készítsek valami jobb vacsit a spanyol fővárosban beszerzett progjazz CD-m mellé, amikor pittyeg a chat, Fanta az, “bocs, hogy ezzel zargatlak, de ígértél paksi beharit “, utal vigyorogva a másfél héttel ezelőtti sörözőtörzshelyén való összefutásunkkor tett könnyelmű ígéretemre, úgyhogy kabát vissza a fogasra, és jöjjön a beharang, hiszen most még épp van pár szabad percem… “Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.” bővebben

Ez nekem (viszont) poszt

* követhetetlenül hosszú, többszörösen összetett körmondat a semmiről és mindenről, szokásos RW-stílusjegy

Az történt, hogy ma reggel bejöttem, leültem a gép elé, megnéztem, mennyi a meló (k. sok), bele tudok e sűríteni egy beharangot (nem), Hanta írt -e valamit a máról (igen), azaz kell-e valamit feltolni. A válaszok nem abba az irányba mutatnak, hogy bármire is szükség lenne részemről, ha egy, az újságírás és a professzionalitás mércéje szerint működő blogról beszélnénk, de a CSAK (asszem) még nem az. “Ez nekem (viszont) poszt” bővebben

Epilógus

Epi tavaly rendesen beverte a zöldeknek. Nehéz lesz ismételni, de kéne…

Ülök itt a gép előtt, szombat kora reggel, és azon gondolkozom (szokás szerint), hogy milyen elképesztően gyorsan elrepült ez az év. 365 napja ilyenkor közepes gyomorgörccsel készültem a debreceni túrára, pakolgatva össze a napi cuccokat a hátizsákba, nem is sejtve, hogy egy 5-2-t tolunk a végén a szezon legjobb első félidejével. Aztán jött a felejthetetlen utolsó hét, amit csoda, hogy túléltem, a bajnoki döntő napján még a kocsmakvíz országos döntővel is. Nos, a Quiznight döntőjébe ezúttal is bejutott a csapatunk és ma oda is megyek – viszont onnan eljőve mindenre megyek, csak bajnoki döntőre nem.

“Epilógus” bővebben

Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű

Egy jó Nagyerdő. Legjobb. Remélem nem fürdünk be (DIRR).

Ha itthon játszanánk, már tölteném is be a sablon húsvéti RW-beharangot, amit kb. minden, de minden évben leírok, hogy ugye, HA Húsvét és HA itthon, akkor etc, etc.. Na most a keresztény ünnepkör jeles eleme pipálható, de hazai meccs az nem, és hát a körülmények, azok sem a tuti irányba mutatnak. Nem mintha az említett Húsvétoknak a tuti lett volna a lényege: mármint a győzelem persze tuti volt, de az esélyeink pont hogy nem, mégis mindig nyertünk, szóval ez alapján akár bizakodhatnék is most…mégsem teszem.

“Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű” bővebben

Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk

A posztcímben feldobott ukáz két szinten is igaz: a csapat sem úgy rajtolt idén, ahogy szeretett volna. A télbe csúszó tavaszkezdésben volt itt minden, amit nem szeretünk: nagy zakó az Üllőin, nyögvenyelős majdnem-önsorsrontás a Sió ellen oda-vissza, elmaradó meccsek sora. A nagy tervekkel indított tavaszt tehát ideje igaziból megkezdeni. És igaz ez az egyéni szintemen is: a siófoki és fradipályás végigfagyoskodást követően egy héttel később a tél utolsó megfázáshulláma úgy tett a torkommal, mint Budovinszky szeretett volna a Debrecennel 2005 február végén – ám a bacilusok ezúttal eredményesebbek voltak az egykori kispesti bombázónál. Kihagytam a hólapátolást a Vidi ellen, majd az MK-gyötrődést, de ma visszatérek, hogy számomra és a csapat számára is elkezdődjön, most már igazából, a tavasz. “Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk” bővebben