mert célunk csak egy van
A meccsek zártkapusak az ESMTK edzőpályáján, vagyis a régi Téglaégetőn, de a kerítés átlátszó, ahogy kémeink jelentették. Az átlátszó kerítésen át látni egy lelátót, ami létezik, csak lelátni nem lehet róla, mert tilos. Nem értjük, és maradjunk annyiban, inkább nem is akarjuk érteni.
A sporttelepen van egy jégcsarnok, a jégcsarnokban büfé, melegedni, ebédelni lehet hol, tehát tessék jönni, hiszen másfél hónap után újra pályán a bajnokcsapat!
Miközben épp hatalmas elánnal vetettem bele magam a “Források a kispesti stadionépítések történetéhez” munkacímű forrásjegyzék összeállításába, befutott egy igencsak szomorú, ám igazából egyáltalán nem váratlan hír:
Túl a hetet elvivő Lanza-hír sokkján és a kötelező örömködő/bizonytalankodó posztokon, a hétvégi fordulómentesség által adott lehetőséggel élve úgy döntöttünk, folytatjuk a dél-pesti fókuszú meccsexpedíciós sorozatunkat, ráadásul olyan mértékben, hogy ezúttal se nem déli, se nem pesti volt a célpont: Dorogra ugrottunk le nyíregyi vendégjátékot nézni. (Tudom, rohadjunk meg, hogy nem a Diósd-Honvéd II-re osonkodtunk ki, de néha nekünk is jár a szabi). “Délpesti focikalandok 2. – Se nem dél, se nem Pest” bővebben
