mert célunk csak egy van
Kezdenek kijönni a következő szezonra érvényes bérlet- és jegyárak a kluboknál, vagyis eljött az a pillanat, hogy kontextusban is értelmezni tudjuk a Bozsikra megállapított árakat.
Két egyszerű grafikon fog következni:
A grafikonon az az érték látható millió forintban, ami a Honvéd FC Kft. egyszerűsített éves beszámolóiban található források összesen cellát osztja el az adott bajnokságban elért pontszámmal.
A források összesen nagyjából azt jelenti köznapi nyelvre lefordítva, hogy ennyi pénzből gazdálkodott a cég. Fizetések, rezsi, adósságok törlesztése, minden benne van. Nem a legjobb mutató, de azért elég látványos.
„Egy rém egyszerű grafikonban mutatjuk meg, hogy mennyire alkalmatlan a jelenlegi klubvezetés” bővebbenNe kerülgessük: érthetetlenül drága lett az új Bozsik.
Tegnap megjöttek a korábbi bérleteseknek és a Honvéd hírlevelére feliratkozóknak a következő szezonra érvényes jegy- és bérletárak. Egy rövid posztot mi is kidobtunk róla, és megállapítottuk, hogy nem csak kifejezetten húzósra sikerültek egyes elemei, hanem egyenesen az NB I. második legdrágább stadionjává varázsolták az új Bozsikot. Az első Fradihoz képest egyelőre még jelentős a szakadék, azonban a harmadik Videotonnál a legdrágább, legjobb helyre szóló bérlet ára is mindössze 42700 forint, ami az új Bozsikban inkább a harmadik kategóriához (39000) van közelebb, mint a másodikhoz (47000).
Dél-Pest és az ország többi részének gazdasági teljesítőképességét, lakóinak, a klub hagyományos szurkolóinak a kereseti viszonyait egyáltalán nem célunk most elemezni, annyit azonban kijelenthetünk, hogy az új árképzéssel közel sem sikerült a környék teljesítőképességére és lehetőségeire lőni. És különösen nem sikerült eltalálni az új szurkolókat.
„Némi matek után kiszámoltuk: ha bérletes voltál akkor maradj bérletes, ha viszont nem voltál, akkor nem feltétlen érdemes” bővebbenSzemüvegkeretem, amelyet 2008 táján vásároltam, eltört. Természetesen gyorsan egy új keretbe kellett helyezni a lencséket, és ezért el kellett látogatnom Belek belvárosába. Ott a sok optikus közül csak egy volt nyitva, aki viszont készségesen megoldotta problémámat. Őszinte bánatára az általam használt, relatíve olcsó keretfajta nem volt kapható, és csak a méregdrága Ermenegildo Zegna keretet tudta nekem ajánlani. Megjegyzem, a szezon utáni kihalt városkában más lehetőségem nem volt, és a török kapitalizmus farkastörvényei érvényesültek. De legalább a problémám megoldódott.
