Mastodon

Napikispest 2019.04.25.

TAO // eddig 658 milliárd forint pattant el TAO-ra – írja a 24.hu. Számmal kiírva: 658 000 000 000, csirkefarhátban pedig: (179 ft/kg-al számolva) 3 675 977 653 kg, azaz 3 675 978 tonna, ami 10 millió magyarra számolva fejenként 368 kiló. A TAO 2011 óta eltelt éveire vetítve pedig egy életre megutálta volna a lakosság a csirkét, ha ennyit meg kellett volna ennie belőle. (Mekkora demagógia, veregetem is bőszen a vállam.)

vákuumtechnológiás antigravitációs futópad // ha már TAO, Felcsúton még a NASA-technológiára is futja belőle. És nem az adó egy százalékokból.

Hemingway jó üzletet kötött // a Honvéd eladásával – írja a qubit. Semmi új információ, de vannak benne szép grafikonok.

Honvéd – Fradi // csak klubkártyával lehet jegyet venni még személyesen is! Figyeljen oda, akinek nincs, mert könnyen kígyózó sorok lehetnek a klubkártyás pénztárnál a meccs kezdése előtt.

klublicenc // elsőfokon megvan a nemzetközi licencünk a következő idényre. (via MLSZ)

„Napikispest 2019.04.25.” bővebben

Osztályozókönyv // Honvéd – Felcsút 2-1

A csapat újra a dobogón, Holender pedig a góllövőlista élén.

Csodálatos ez a magyar bajnokság. November elején, hat meccsel ezelőtt nyersz utoljára, majd hirtelen egyet, és máris visszaugrasz a dobogóra. Sőt, kettő, azaz kettő pontra vagy a második helytől, az amúgy a lehetőségeivel behozhatatlan távolságban pöffeszkedő Videotontól.

Rendben, az is igaz, hogy a dobogó igazából a 3-6. helyeket jelenti ebben a pillanatban, annyira sűrű a mezőny. Viszont így még hihetetlenebb, hogy a teljes véletlenszerűség, és a hónapokon át tartó nyeretlenség együttesen képtelen volt ún. középcsapattá silányítani minket tabellaügyileg.

Szokásos osztályozókönyv, én pedig csomagolok, mert elutazok pihenni végre néhány napot.

„Osztályozókönyv // Honvéd – Felcsút 2-1” bővebben

Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

„Lóra, lóra, rabló jő” bővebben

Napikispest 2018.10.02.

Két twit.

Egy // mikor volt utoljára négy kerettag Kispestről a válogatottban?

Kettő // Csányi Sándor a sarkára állott

 

Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról

Tényleg az van, hogy egyelőre ötletem sincs mit mondani, annyira nem értettem a tegnapot. Nem állítom, hogy egykapuztunk, de azt igen, hogy helyzeteink inkább nekünk voltak, erre ugyanaz dettó, mint a Fradi ellen: egy egyéni hiba, egyetlen kihagyás, kapunk egy gólt az első negyedórában, és onnan vége, képtelenek vagyunk egyenlíteni, vagy akár fordítani. Miért? A helyzetek megvannnak, a nyomás megvan, igazából attól sem kell nagyon félni, hogy bekapjuk a másodikat, és mégsem, valahogy mégsem. Nem értem.

Inkább osztályozókönyv egyelőre, aztán hátha lesz gondolatom hosszabban. Vagy RW-nek.

Ja, és egy kérdés: vajon Supka miért képtelen rangadót nyerni? (És most számoljuk ide a Felcsútot is, mert nekünk az eléggé fontos. Utoljára 2011 augusztusában vertük vele otthon a Fradit, majd a Videotont, azóta semmi.)

„Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról” bővebben