mert célunk csak egy van
mert lassan hányok az egésztől, és napról-napra egyre kellemetlenebbnek tartom, hogy egy általunk üzemeltetett felületet mosnak össze vele.
uff, beszéltem.
Innen kívánnánk mind magunknak, mind minden kedves olvasónknak boldog születésnapot.
Történtek tehát bőven dolgok velünk, és mindeközben általában jól éreztük magunkat. Folytatása minden bizonnyal következik.
Posztot most nem ígérek, mert iszonyat fáradt vagyok. Olyan sok és változatos élmény ért minket, olyan sűrűre sikeredett ez a pár nap, mintha heteket nyaraltunk volna. Annyira balemerültem a nyaralófokozatba, hogy felhozni magam a múlt szerda óta történtekkel is melósnak ígérkezik.
Mondjuk azt lehet, hogy elmesélitek, mi volt a legfontosabb, vagy legfontosabbak a kinti meccs óta, és akkor azzal időt nyerünk.
fotó: bika az úton, valahol Lagadin és Sv. Neum között
Macedóniából jelentjük.
Ahogy a külföldi túrák idején szoktuk, úgy ezúttal sem ígérünk semmit. Elméletileg lesz poszt a meccs előtt és után, ellenben én csak vasárnap este jövök haza Macedóniából, ezért a hét további részében vélhetően a blog is szabadságon lesz. Talán megbocsájtjátok, hogy inkább a búvármaszkot tettem be az úticsomagba, mintsem a laptopot.
@csakblog Tweetjei
„Miközben a csapatnak fel kell pörögnie, mi erősen takarékra kapcsolunk” bővebben
Dugjuk össze a fejünket, és találjunk ki erre az időszakra valamit.
Skacettinyók. Az van, hogy alapvetően szeretnénk, ha az oldal a Kispesttel és a magyar futballal foglalkozna, ami tudjuk, igencsak tág téma, és bizony, az ismert körülmények miatt nagyon nehéz elkerülni, hogy innen-onnan be ne egye magát valami kis politikum.
Azt sem tagadom, hogy nekem is van egy értékrendem, amit – ha szükséges – próbálok nem túl tolakodó módon beleszőni az adott posztokba, hiszen mégiscsak a blogolás egyik alappilléréről beszélünk. A műfaj valamiféle hitelességét biztosítja, ha ismerni véljük a szerző látásmódját, amivel nem feltétlen kell azonosulni, senki sem várja el, viszont ha elhagynánk, akkor egy szétfolyó, franc tudja milyen ömlesztett karakterhalomba menne át a történet, vagy ami még rosszabb, egy unalmas, eredményközlő oldalba, azt meg csinálja az, aki visszasírja Bojan Bozovicot. Ugye, ilyesmit nem akarunk?
„Ajjaj, egyre jobban érezni, hogy nyakunkon a választások” bővebben
és meccset nézünk, strandolunk, eszünk-iszunk, látványosságokat látogatunk meg, satöbbi.
A tabletem marad itthon, csak egy telefon jön velem, bár arra felhegesztettem egy szerkesztőt, amiből lehet posztolni, de inkább nem ígérek semmit. Mert aztán a fene tudja hogy lesz. (A mobilnet horribilis áron méretik az EU-n kívül, így az tuti nem.)
Azért beszúrom ide a blog twitterét, mert oda mégis egyszerűbb bármi kontentot kitolni, és ha úgy adódik, ezzel könnyebben tudunk élni:
Ha csak hirtelen meg akarod nézni, hogy mi történt egy meccsen az elmúlt két évben, vagy csak egy gólt az idei szezonból, akkor most már tudni fogod hova kell kattintani.
