mert célunk csak egy van
Rákóczi László 91 évet élt. Nyugodjék békében.
Ha minden igaz, a tizenöt pályára lépett játékosból már csak Patyi Mihály (?) (29/0) maradt közöttünk.
(nyitókép: a Honvéd 1951-ben: Budai II László, Lóránt Gyula, Városi György, Bányai Nándor, Babolcsay György, Bozsik József; Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, Rákóczi György, Budai I László, Grosics Gyula.
Elment a Mágus, és bevallom, megkönnyeztem. A Mágusban benne volt szinte minden, amiért ezt a kis magyar futballt még lehet szeretni. A Mágus egy hús-vér ember volt, aki valóban focit akart csinálni, és nem csak a pályán – az életben is. Harcolta a pénzt, de nem volt manager; csinálta érzésre a taktikát, mert nem volt mögötte szoftver; élte a játékot, mert csak úgy érdemes. Nagyon fog hiányozni. “Ess, eső ess; viszlát, Verebes!” bővebben
Délelőtt érkezett a hír, hogy iszonyat fiatalon, 32 éves korában, hosszan tartó betegség után elment Fülöp Marci, válogatottunk korábbi kapusa. Felfogni sem, nemhogy megemészteni tudtuk volna a dolgot, amikor egy másik család közleményt juttat el a távirati irodának: elhunyt Várhidi Pál, az Újpest legendája, az 1954-es világbajnoki ezüstérmes csapat utolsó két élő kerettagjának egyike.
A blog szerzői és olvasói nevében részvétünket fejezzük ki a családoknak, barátoknak.
Este háromnegyed kilenckor a magyar válogatott az elmúlt évtizedek talán legfontosabb mérkőzését játssza Norvégiával. Cél a 2016-os Eb.
