mert célunk csak egy van
Haladás – Honvéd 1-2 g.: Eppel, Eppel
Haladás – Honvéd @ Sopron, 15:30
Két hét alatt bejárjuk a fél országot, és majdnem mindig azzal játszunk, aki nem csak névleg, hanem valóban is a házigazda. NB I., 2017 – a Balmazújváros Balmazújvárosban fogad minket.
De addig még Sopron, Haladás, második kör.
A Dió közben kitette a tervezett szektorbeosztást, amire rögtön jöhet a kérdés, hogy ennek így mi értelme?
És a Nagy Kérdés: az MLSZ jegyrendszere képes arra, hogy a három vendégbe háromféle klubkártyával jönnének emberek, plusz ugye a hazai lokis és a szövetségi futballkártya? Melyik hova lesz érvényes, milyen kombók zárják majd ki egymást?
„Már megszoktam, hogy Kispesten nem vagyok nagy kedvenc, bár igazából nem értem, hogy miért. Bosszant, hogy miért foglalkoznak velem, de becsületemre legyen mondva, egyszer sem reagáltam arra, amit mondtak. Pedig néhányat elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy miért foglalkozik velem ennyire teátrálisan. Nagyon csúnyán viselkednek velem mindig, amikor ide jövök. Tűröm, tűröm, csak nehogy egyszer elszakadjon a cérna, remélem, megállom. Egyszerűen nem értem az okát, mert sosem bántottam a Honvédot. Az, hogy végig velem foglalkoznak a mérkőzéseken, nagyon felháborít.” (via nso)
“Vajon miért is nem szeretjük Mészöly Géza Haliját a Bozsikban?” bővebben
Mikor tegnap kitettem a beharangba a ‘tube-on talált ’91-es nyitányunkat, még nem sejtettem, hogy csodás párhuzamba nyúltam az arany kezemmel: a tegnap estével konkrétan lemásoltuk az első bajnokcsapatom nyitányát. Volt itt minden, ami anno: az akkor közel teltházas bajnoki ünneplés után 2 hónappal jóval szolidabb nézőszám, döcögő játék, láthatatlan ellenfél, a küszködő Honvédtól egy-két hirtelen villanás (akkor Pisonté volt a passzcsoda), végül egy sima 2:0. Most ugyanezeket le is írhatnám, és befejezhetném a posztot. Persze nem RW lennék, ha így tennék. “Döcögő játék és csodagólok, vagyis méltó CÍMVÉDŐI rajt, nincs itt semmi látnivaló” bővebben
Ízlelgessük nyugodtan a fenti címet, nyammogjunk rajta és dőljünk hátra elégedetten estig a kis fotelunkban otthon, mert ez még mindig egy összehasonlíthatatlan érzés. Ma este elindul az NB1 új idénye, és a csúcsmeccs az ugyanúgy a Bozsikban lesz, mint 1991 augusztusában az akkori első fordulóban, amikor a Győri ETO-t fogadta a regnáló magyar bajnok; most egy másik nyugati csapat, a Hali jön, de a BAJNOK és a stadion ugyanaz, és már alig várom a kezdő sípszót! “…és az megvan, hogy ma este a BAJNOKCSAPAT megkezdi az új szezont?” bővebben
Itt a gól:
Itt pedig a vonatkozó szabályrészlet a jelenleg hatályos szabálykönyvből:
A labda kezezése
A labda kezezésekor egy játékos a kezével, vagy a karjával szándékosan kerül érintkezésbe a labdával.
A következőket kell figyelembe vennie:
• a kéz mozog-e a labda fele (és nem a labda a kéz felé);
• az ellenfél és a labda közötti távolság (váratlan labda);
• a kéz helyzete még nem jelenti azt, hogy szabálytalanság történt;
• a labda érintése egy kézben lévő tárggyal (ruházat, sípcsontvédő stb.) szabálysértésnek számít;
• a labda megdobása egy tárggyal (cipő, sípcsontvédő stb.) szabálysértésnek számít.
A rangado.hu cikke szerint kéz volt, szerintetek?
Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) “Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben
Legutóbb nyáron rándultunk le a Civitas Fidelissimába (majd a töriszakosok kijavítanak, ha rosszul írtam), és akkor egy szokásos megfáradt, szürke idényre készültünk lélekben. Azóta ez a szezon minden lett, csak szürke nem, így a jól megszokott punnyadt tavaszközepi hangulat helyett most megint összeszorult gyomorral ülhetek autóba… és ez nem csak azért lesz így, mert Old Babar Kratelli Dzsozefinnel és K.O. Lacival tölti fel (Hantát boldogítva) az autós daltárat. “Megint Sopron – de mégis mennyire más hangulatban” bővebben
Még mindig keressük a hangunkat, és próbáljuk rendezni a gondolatainkat.
