“Nagyon szép időszaka volt az életemnek amikor kétszer is itt dolgozhattam” – beszélgetés Sisa Tiborral

Beszámolónkban már jeleztük, hogy a találkozót követően Sisa Tiborral, korábbi edzőnkkel is elbeszélgettünk. Egy kicsit részletesebben, egy kicsit emocionálisabban, egy kicsit rendhagyóbban szokásos interjúinknál. A Tréner továbbra is remek beszélgetőtárs, aki ráadásul csapata veresége ellenére is készséggel állt diktafonunk elé, s a beszélgetést végighallgatva az egyszeri Honvéd drukker csak még jobban sajnálja, hogy pont neki nem jött össze Kispesten a “nagy áttörés”. Emlékszem, anno a labdabiztoson még Hanta értekezett a 2009 február végi edzőváltásunkról, valami olyasféle címmel: hogy Kispesten az “Egyetlen”. (Tudom, ahogy Lakat T. Károly mondaná, klasszikust csak pontosan idézzünk de most meló közben nincs időm kikeresni az inkriminált veghhanta-zsengét). Még akkor gondoltam is: szimpatikus arc ez a Sisa, de nem túlzás ez? Nos, nem volt túlzás. Ma már külön utakon járunk, a Tréner és MI, a Kispest, de a 2009-es MK-siker és régi interjúink azért örök emlékek maradnak.

 

 

Fotó: Lovi – honvedfc.hu.

Lovric: “Csapatként működtünk, egymásért küzdve”

A szombati találkozó hősével, Ivan Lovric védőnkkel a meccs lefújását követően beszélgettünk el – az eredményt e kis villáminterjúban szemrevételezhetitek. A szimpatikus és visszafogott horvát fiú láthatóan boldog volt a győzelem miatt és bizakodva tekint a tavasz folytatása felé. Reméljük optimizmusa nem kincstári – mindenesetre a teljesítményével eddig elégedettek lehetünk mi, szurkolók. Bár minden igazolásunk így sülne el.

 

+ Ivan, először is gratulálunk a duplázáshoz és a sikerhez!  Hogy “érezted” a mérkőzést a pályán?

– Köszönöm a gratulációt. Most nagyon boldog vagyok. Az elmúlt hetekben keményen dolgoztunk, nemcsak én, az egész csapat természetesen (mosolyog). Ennek most végre meglett az eredménye is. Nagyon örülök, hogy végre három ponttal gazdagodtunk. Remélem, a mai teljesítményünket csak megfejeljük a jövőben.

+ Jó volt látni a találkozó során az eksztatikus gólörömötöket a találatokat követően. A meccs kiemelt fontosságát ezek szerint átéreztétek…

– Bizony, létfontosságú mérkőzés volt ez számunkra. Nagyon nagy szükségünk volt a 3 pontra, amit el is értünk végül. Az egész csapat nagyon megküzdött ezért a sikerért a pályán és tényleg CSAPATKÉNT működtünk, egymásért küzdve. Mint egy család. Szóval ez a csapatjáték 3 pontja volt, mondhatjuk így is.

+ Amiben te különösen fontos szerepet vállaltál 2 góloddal. Eddigi pályafutásod során előfordult már, hogy kétszer is beköszöntél egy mérkőzésen?

– Nem, még soha nem dupláztam. Első ligás mérkőzésen legalábbis ez volt az első alkalom.

+ Hogy látod a közeljövőt a csapat szempontjából? Meglehetősen veszélyes pozícióban állunk a tabellán, hogy jöhetünk ki ebből a tavasz végére?

– Optimista vagyok. Ma jól játszottunk, s ha minimálisan is, de elléptünk a vetélytársainktól. Reméljük sikerül elérni a célunkat és bennmaradunk az első osztályban, illetve….helyesbítenék: BENN FOGUNK MARADNI AZ ELSŐ OSZTÁLYBAN. ha így játszunk, mint ahogy ma tettük, az eredmények is jönni fognak. Én bizakodom!

 

Fotó: honvedfc.hu.

Rákóczi Lászlóval beszélgettünk

Egy igazi legenda, a 85. születésnapját a napokban betöltő, Puskás-féle ’50-es évekbeli kispesti aranycsapat egyik tagja, Rákóczi Laci bácsi is megtekintette a Szolnok elleni szombati mérkőzést. Bár a tálálkozóban nem volt sok örömünk, a kezdő sípszó előtti vastaps, illetve egykori játékosunkkal való beszélgetésünk mégis valahol megbizsergette a riporter szívét (is), tényleg ekvivalens volt az élmény ahhoz,  mintha Öcsi bácsi vagy Bozsik ült volna fenn a lelátón. Laci bácsi visszacsempészett valamit a stadionba egy régi dicső korszakból, kár, hogy ezen az estén a csapat nem tudott győzelemmel kedveskedni a végtelenül szimpatikusan és visszafogottan nyilatkozó ex-hátvédünknek. Laci bácsi, még sok egészséges évet kívánunk.

Fotó: Babar.

Supka: “Mérkőzésről mérkőzésre lépünk előre”

Supka Attilával a találkozó után beszélgettünk, miután sikerült kiszabadulnia a rá még mindig jó szívvel emlékező cívis fanatikusok közös fotóért illetve kis beszélgetésért sorban álló köréből (az “Attila, annak idején kidobtál nekem egy Karát  melegítőt a lelátóra, azt azóta őrzöm” beszólást konkrétan megkönnyeztem). Szakvezetőnk a tegnapi mérkőzésen domináló birkózásról, a bekapott gólok kapcsán a sajnos tendenciózus figyelmetlenségünkről, illetve ennek kivédhetőségéről, végül a keddi esélyekről is értekezett.

 

Fotó: honvedfc.hu.

Supka Attila a mérkőzésről – mi pedig egy boxeralsóról

A találkozót követően vezetőedzőnk értékelte a látottakat és némi előretekintésre is vállalkozott a cívisvárosi mérkőzésünk kapcsán, illetve a csapat összeállásának folyamatáról.

Az utolsó kérdés kapcsán megkerülhetetlen annak a felvetése: a hazai játékvezetői és asszisztensi körben hogy vagyunk képesek összevadászni ennyi sült brokkolit. A meccs jelentéhez ugyanis a 2. játékrész közepén értünk el, mikor is Vólent helyére Supka edző Brightot akarta beküldeni. Nos a cserénk 5 percig húzódott mert a túlbuzgó partbíró a stoplik ellenőrzése után a kiwi srác nacija alá is bekukkantott majd intett hogy bukó van, itten nem lesz beállás és elfutott szöglethez lengetni. A kispad 5 percen át könyörgött neki hogy jöjjön vissza megnézni még 1X az esetet de egyáltalán kideríteni hogy mi a problema?! Partjelzőnk azonban csak peckesen integetett hogy ő a maga részéről lezárta az esetet. Végül érkezett SzabóZsé és ő is belesve a Bright-i gatya alá végül engedélyt adott a cserére. Interjúnkból kiderül, hogy az epikus szenvedés oka prózai volt, én meg azon gondolkozom, az ilyen (szereplés-orientált, az hagyján de a szabályzathoz is tufa) csókákat mint a derék vonalbíró, honnan szerzi be ilyen nagy tételben az MLSZ?

Hihetetlen.

Fotó ismét Babar.

PosztFradimeccs beszélgetés Supka Attilával

A találkozót követően Supka vezetőedzőt kaptuk mikrofonvégre. Az érthetően nem túl feldobott szakvezető azért még nem esik kétségbe, némi variálással a kezdőn készülünk a jövő hét 3-mas terhelésére ami az ellenfelek sorát (Vidi, Debrecen, majd ismét Vidi, ebből kettő idegenben) nem ígérkezik sétagaloppnak. A szurkolók segítségére számító vezetőedzővel való minibeszélgetésünket a tovább után olvashatjátok.

 

 

–    Ahogy azt a sajtótájékoztatón is említette, nem könnyű bármit is mondani egy ilyen meccs után – egy erősen X-szagú találkozón maradtunk pont nélkül…

–    X szagú, igen, mondhatjuk. Sajnálatos az eredmény, mert egyenrangú ellenfelei voltunk a második helyezett Ferencvárosnak, és bőven akadt olyan momentum, elsősorban a második félidőben, amire lehet építeni a továbbiakban- ezért is különösen fájó a vereség. Nagyon buta gólt kaptunk, ezen a szinten, NB1-es játékosok, gondolok itt a védelemre, nem engedhetik meg maguknak az ilyen figyelmetlenséget – le kellett volna védekezzék ezt a szituációt. Abban bízunk, hogy a jövőben –ha fogalmazhatok így- kiegyenlítődnek a „külső körülmények” amelyeket a csapat nem tud befolyásolni és akkor majd mi örülhetünk. A sérültek gyógyulásával a variációs lehetőségeink is bővülhetnek.

–    Kezd kellemetlen közelségbe kerülni a kiesőzóna is ezzel a két tavaszi vereséggel- és a közeljövő sorsolását elnézve nem lesz könnyebb dolgunk. Mi lehet tenni a felkészülés során, hogy ne uralkodjon el a csapaton az idegesség?

–  Nem gondolnám, hogy nagy gond lenne. Ma szoros vereséget szenvedtünk az összeszokott FTC ellen, a második félidőben szinte felborult a pálya, ám nem tudtunk eredményesek lenni. Nem hinném, hogy a csapatnak idegeskednie kéne, dolgozunk tovább és bízunk abban hogy az eredményeknek jönniük kell.

–    A sérülések miatt átalakított kezdőben 2 fiatalunk is helyet kapott és Vólent is lehetőséghez jutott a 2. játékrészben. Az ő teljesítményükkel mennyire volt elégedett?

–    Elégedett voltam de azt látnunk kell: ezektől a srácoktól még nem várhatjuk el hogy ők nyerjék meg a meccseket. Most még. Részfeladatok megoldására viszont már alkalmasak. Nagy Geri ma kezdő volt , ma ennyi volt benne a játékában, ezt mondhatjuk el Patrikról is, és Vólentnek is adtunk lehetőséget. Tehetséges srácokról van szó akik értékei a klubnak, de fokozatosan kell tapasztalatot szerezniük. A közeljövőben is (ők is és mások is) megkapják az esélyt továbbra is, de szerepeltetésük és ennek foka nyilván meccsszituáció függő.

–    Szembetűnő volt az első játékrészben a kreatív játékos hiánya a középpályán, a második félidei kettőscsere ezen javított valamelyest. Zelenka hogy áll fizikailag és ön szerint megoldhatja ezt a problémát?

Én nagyon bízom ebben. Folyamatosan hozza be a lemaradását, éri utol magát, ma már 30 percet játszott is, reményeink szerint a jövőben egyre nagyobb feladatok hárulhatnak rá, egyre nagyobb szerepet vállalhat a játékunkban. De természetesen nem szeretnénk pusztán egy emberre kihegyezni a felállásunkat.

–    Nem könnyű hét vár ránk: Vidi-Debrecen-Vidi.
–   Nem könnyű valóban. Nincs idő a sebeinket nyalogatni, a két kupameccs és a következő bajnoki is a nyakunkon. Fel kell állnunk, nyilván lesz 1-2 variálás a kezdőcsapaton, és próbálunk tudásunk szerint a legtöbbet kihozni a mérkőzésekből. A Fehérvár ellen hazai pályán mindenképpen szeretnénk egy olyan eredményt elérni, ami a továbbjutás szempontjából optimális esélyeket kínál nekünk a visszavágó előtt. Ehhez nagy szükség lesz a közönségünk támogatására is, akik ma is remekül szurkoltak, ezt ezúton is szeretnénk megköszönni nekik!

Fotó: Babar.


Supka: “A második kapott gól után már futottunk az eredmény után”

 

A meccsvégi sajtótájékoztató zárása után Supka vezetőedző válaszolt kérdéseinkre. A lefújást követően a játékosait a szurkolókhoz a biztatást megköszönni kiküldő szakvezető a jövő heti találkozó kapcsán is kiemelte, hogy a drukkerek plusz erőt jelenthetnek majd a csapat mögött a  zöldek ellen. Úgy legyen.

 

Kapacina Valérral beszélgettünk

Újabb fiatal tehetséget kaptunk mikrofonvégre a hétvégén. Kapacina Valér játéka hasonlóan Nagy Gergőhöz, Sós Márkóhoz, Czár Richárdhoz arról árulkodik: ha a szakmai stáb és a vezetés ügyesen sáfárkodik a fiatal titánokkal és a rutinosabb arcokból kialakított gerinc (mondjuk ezt már jó lenne látni) mellé okosan építik be őket, lehet még egyszer nagy Kispestünk. Ránk férne…