Címke: interjú

Nagy Geri nagy kedvenc. 2011 tavaszán is csíptük, mikor a fakóban már rég kinézett srác Supka alatt is kezdte bontogatni a szárnyait. Aztán sérülések sora, de most újból a keretben, egyre inkább a kezdőben, még ha ehhez kellett “Marsi” az interjúban is említett maródisága is, és mi izgatottan szemléljük, hogy egyik nagy reménységünk hogyan, s merre fejlődik tovább.

A Fradi legyőzése alkalmával végig a pályán lévő és hatalmasat küzdő fiatal középpályásunk nem sokat változott legutóbbi interjúnk óta, továbbra is a földön jár, szerény és realista, és ugyanúgy örül a szurkolói támogatásnak mint régen. Gergő, így tovább, szurkolunk, hogy előbb-utóbb a neved alapvetés legyen a kezdőben.

fotó: honvedfc.hu

A találkozót követően rég látott képek fogadták (volna) a péntek esti sétájukhoz a Rákóczi stadion gödrének környékét színhelynek választó kaposvári lakosokat, ha lenne olyan Kapos-parti rezidens, aki tényleg erre sétálna ilyenkor, de nincs nagyon ilyen. Mindenesetre vissza az említett képhez, ami fogadta volna őket: vörös-fekete színekben díszelgő vendégdrukkerek hada fotózkodik Kemenessel, Lanzával, Lovresszel, Nagy Gerivel, Tandiával, de még Alcibiadével, Kaszás Aranyoroszlán Kálmánnal, és ha még tovább maradunk, tán a buszvezetővel vagy Lajtaváry Budával is. Nagy volt a boldogság a győztes csata után, csapat és drukkerek egymásra találtak, örömteli képek, minden szép.

Ezen idilli hangulatban, mikor már tényleg csak vörös-fekete felhőkön a mennyekből aláereszkedő, Komora Imre arcmású csöpp hárfás puttók hiányoztak összképből, kaptuk el egy interjúra a mindig beszélgetésre kész, méltán népszerű kapusunkat, aki szokott módján, lelkességével és elszántságával összegezte az örömteli történéseket és várakozásait a nevelőegyesülete elleni keddi derbi előtt.

Fotó: honvedfc.hu

Szinte napra pontosan egy éve készült legutóbbi interjúnk Sisa Tiborral, exedzőnkkel – ami akkor is furcsa érzés volt és most is érdekes hangulatok kerülgettek minket a beszélgetés közben. Ami 2009 tavaszán és az azt követő nyáron-koraőszön heti rutin volt, az ma már csak évente 1-2 alkalommal ismétlődő ritka eseménnyé vált – és az idő múlására különösen érzékeny bloggerünk bizony hajlamos ilyenkor elgondolkodni. Az pedig nyilván speciálissá teszi a személyét számomra, hogy ő volt az első edzőnk akivel rendszeresen interjúztunk a meccsek után – hát bizony ezek se ma történtek…

Ami viszont nem változott, az a Tréner csibészes mosolya, korrekt hozzáállása, gondolatai, no és az a hihetetlenül szimpatikus és emberi hozzáállás amiért országszerte bármely stadionban igen szívesen fogadják a derék palóc mestert. Amíg nem ismertem, jóval több manírt, mintsem természetességet sejtettem ebben, hiszen annyi fura muksó sertepertél a focink környékén – de a Tanár Úr tényleg olyan amilyennek tűnik. Ne ragozzuk tovább, ő egy jó ember. Akármilyen giccsesen hangzik is ez. Amikor meglátott minket Babar kollegával, és egyből jött kezet fogni a sajttáj elején, a végén pedig első szóra ott maradt egy kis beszélgetésre, majd  mosolyogva közölte: “Gyerekek, ti semmit nem változtatok!“, hát mást nem tudok hozzáfűzni, csak azt: ő egy true arc. Az ember ilyenkor sajnálja igazán hogy úgy alakult a kispesti pályafutásának második köre, ahogy – viszont az MK sikerrel így is beírta magát a történelemkönyvünkbe, bármennyire mondogatja is, hogy ő csak kis pont volt itt csupán. Lehet hogy kis pont, de fontos pont. Kupagyőztes pont.

Úgyhogy lehet, hogy interjúnk sok újat nem mond a tavalyihoz képest, és biztos,  hogy nem ez a beszélgetés viszi el a Vitár Róbert-nagykereszttel ékesített sportPulitzer-díjat, de mégis itt kell hogy legyen a blogunkon, mert… igenis szükség van ilyen arcokra a döglődő magyar fociban mint amilyen a Tréner. Hogy a tegnapi meccs nihilje után legalább egy picit kevésbé kesernyés szájízzel indulhassunk haza.

És ha bármikor eszembe jut a Kispest név, az én Honvédom, akkor a Bozsik-stadion, a centerpálya mögötti jegenyék, a kopottas, 3 kocsis UV villamosok (még a hannoveriek előttről) ötlenek az eszembe és még inkább Csábi-Cseh-Csepregi-Csehi, Mezey doki és Kuusela, Pisont, Warzycha és Kovács Kálmi – és 2009-ből Sisa Tibi, nem pedig Hercegfalvi Zoltán vagy Rabóczki Balázs. Azt hiszem értitek. Ennyi.

A honvédos sajtó- és véleményszabi hemingwayi korlátozása miatt a szombati csörték között Supka mesterrel fabrikált inti sajnos nem kerülhetett fel a hivatalos honlapra, így kénytelenek vagyunk szerény blogunkon közzétenni alkotásunkat. (Gyk: a tulaji biztosítékot az edzőtáboros kérdés-válasz csapta ki.)