Nincs mit szépíteni, totális csőd az elmúlt egy évünk. Lehet mentegetőzni a vírussal, a két (három) edzőváltással, a sportigazgatós-projektjátékos modell kiépülésével, lehet tényleg bármivel, azonban a következő számokkal nem érdemes vitába szállni.
2020-at elk*rtuk, és nemkicsit, hanem nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYON!!!
Egyszerűen nevetséges a teljesítményünk. Ott tartunk, hogy nem csupán a modellnek, hanem a játékosoknak is illenék magukba szállniuk, mert nem lehet a végtelenségig 2017-re, a válogatott kerettagságra, meg úgy általában a jó képességekre hivatkozni, ha egyszerűen az előállított produktumunkkal minden szembejövő feltörli a padlót.
Eljött a pillanat (igazából már rég itt van), amikor abba kéne hagyni mind a szurkolók, mind a klub részéről, hogy struccosat játszva, fejünket a homokba dugva mantrázunk magunknak mindenféle hazugságokat, amiket aztán jól elhiszünk, mert annyiszor hallottuk saját magunktól. Tik-tak, tik-tak.
“Négy kérdés, négy grafikon, négy válasz – és nem kicsi megdöbbenés” bővebben
