„Csak a szokásos meccset követő mindenféle statisztikák” bővebben
Címke: Lovric
Vesztes meccs utáni közhelyszótár, n+1. fejezet: „legalább a lelátói teljesítményre nem lehetett panasz”
Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.
Napikispest 2017.12.01.
- sérültlista // el sem hiszem, hogy néhány hét bizonytalanság után megkegyelmezett nekünk a kispesti klubkommunikáció és elárulták:
- Lovricnak (november 4.) a vádlijával volt baj, Debrecenben már játszhat;
- Nagy Geri (október 14.) az első sérüléséből felépült, majd a Felcsút elleni meccs előtti utolsó edzésen újra megsérült;
- Bobál (október 21.) Achilles-ín;
- King (július 15.) már edz;
- utóbbi három játékos idén már nem játszik, bár Nagy Gerinél külön nem említették.
- (zárójelben, hogy az adott játékos mikor lépett utoljára pályára bajnokin. megjegyzés: ma december elseje van. || ha beírjátok a honvedfc.hu keresőjébe, hogy sérülés, áprilisig fog visszamenőlegesen listázni, egész pontosan nulla releváns találattal.)
„Élesben jönnek ki azok a dolgok, hogy ki alkalmas arra, hogy a Puskás Akadémia mezét magára öltse és ki nem”
– mondta a meccs után Pintér Attila.
Segítünk: senki, vagyis csak nagyon kevesen. Persze van, létezhet az a lelkület, mindig lehet reménykedni, de innen árulom el, egy átlag huszonévesben viszonylag ritkán fedezhető fel az érett szervilizmus, és akkor még csak a rovarnál tartunk, viszont bogárnak, vagyis futballistának is kéne lenni. Maradnak tehát a külföldiek, akik azt sem tudják miről szól a Felcsút, és akik ugyan csodálkoznak a falu töküres stadionján, a mindenhonnan feléjük áradó gyűlöleten, de amíg havonta jön az sms a bankszámláról, addig elhitetik: szívük, de legalább a lábuk a klubé.
Még egyszer vegyük át Attila, hátha sokadikra megérted: csinálhatsz bármit, a képződmény, ahová kineveztek vezérbikának soha, de soha a büdös életben nem fog futballklubra hasonlítani. Zsoldosaid lesznek legfeljebb, sőt, kényszerzsoldosaid, hiszen tudjuk, a tegnapi kezdődben is legalább két olyan magyar játékos szerepelt, aki kimondta, hogy nem akar Felcsúton játszani, végül mégis ott találta magát.
Így nem lehet focit csinálni, lassacskán meg kéne érteni, és beelőzni a történelem ítélőszékét, csendben magunktól elbukni, visszamenni nevelőegyesületnek, ha már a bíróság is kimondta, hogy az bizony közpénz, amit a fürge kis mamelukok úgy toltak le talicskaszám hozzátok, hogy az m1-es és a régi 1-es mellett külön szervizutat kellett kiépíteni számukra, hogy ne akadályozzák a forgalmat.
Amúgy valaki tudja, hogy ki számít magyarnak a keretünkben?
Az MLSZ-t próbáltuk segítségül hívni, de úgy lepattantunk róla, mint Tel-Avivban a kocsibérlésről.
Elméletileg nemzetközi kupaindulóként akár öt légióst is játszathatnánk egyszerre, azonban az Öreg néhány hete kijelentette, hogy saját hatáskörben ragaszkodni fogunk a legfeljebb háromhoz. (Nem egy tipikus posztfelütő mondat, de mindegy, már marad.)
A nagy kérdés azonban az, hogy a keretünkben található légiósok/légiósnak vélt játékosok most akkor minek minősülnek?
„Amúgy valaki tudja, hogy ki számít magyarnak a keretünkben?” bővebben