mert célunk csak egy van
Szeptember 23-án Bonyhádra, a helyi megye egyes Bonyhád Völgység LC-hez látogatunk a Magyar Kupa legjobb következő körében. Budapesttől (Clark Ádám tér) a helyi stadion nagyjából 170 kilométer kocsival, ami pihenővel együtt nagyjából két óra.
Végre megtudtuk, hogy minek van Tolna megye, ha magyar futball: oda megyünk kupázni szeptember végén!
(És igen, ha nem szólnak, eszembe se jut, hogy Paks.)
A nagyobb jó érdekében ezúttal a Magyar Kupa sorsolását nem adja semmilyen formában az MLSZ, mert miért is lenne érdekes a második számú hazai sorozat egy ilyen eseménye?
Nagyon meleg van, nagyon fáradt vagyok és ami a legfontosabb: annyi minden extra nem is történt ma Győrben (teszem hozzá: szerencsére, mert az MK korai szakaszában az extra az bizony negatív meglepetés lenne, az meg nem baj, ha hiánycikk), hogy litániákat kellene szánni rá, így a következőkben röviden bulletpontokba foglaljuk a lényegesebb tudnivalókat azok számára akik nem jutottak le.
Hattól kupázunk az egykor szebb napokat megélt Győr otthonában, amit ráadásul a tévé is érdemesnek tart a közvetítésre, így ugyanúgy hattól nézhető az M4 Sporton, vagy a mediaklikk.hu oldalon. Előtte egytől ugye megismétlik a paksi vendégjátékunkat, teljessé téve ezzel az akár Egy délután a Honvéddal címen is futtatható műsorrendet. (Részemről a bajnokiba belekapok és rögzítem későbbi visszajátszásra és osztályozásra, a kupameccsről pedig az utolsó pillanatban derül ki, hogy Győrött, vagy a tévében.)
Meccs közben trécseléshez meg legyen ez a dedikált poszt.
Ha csak ma reggel olvasom az eredményt, minden részlet és kommentár nélkül (ti. továbbjutott a Fradi), nem lepődök meg, csak szomorúan vállat vonok. Ha elnagyoltabb részleteket is olvasok (ti. büntetőkkel ment csak tovább az élcsapatnak kikiáltott zöld-fehér alakulat), már hümmögök is egyet, ha nagyon részletes beszámolóba botlok (ti. Dibusz tartotta benn az MK-ban az FTC-t konstans pagliucázásával), már konkrétan meg lennék lepve.
De így, hogy kinn voltam és végig is néztem az elhúzott mézesmadzagot a saját orrunk előtt, a minden idők egyik leggyengébb MK nyolcasába kerülésre, és tizikkel kizúgni, mindezt az év első ótvarhideg meccsén, csontig átfagyva, hát így már inkább sírok. Illetve sír az egyik szemem. A másik meg mosolyog, vagy még inkább: reménykedik egy picit. Mindjárt elmondom, miért. „Megint majdnem” bővebben
