magyarfoci

Alapértékké tesszük az önbecsapást, vagy valamikor eljön az őszinteség forradalma?

A poszt nem szerkesztőségi vélemény.

A poszt nem Ukrajnáról szól, hanem a magyar futball közegéről.

Oroszország egyoldalúan jogot kreált magának arra, hogy bevonulhasson egy nemzetközileg, és így Oroszország által is elismert határokkal rendelkező Ukrajna területének egy részére. Oda, ahol egyébként már évek óta jelen van, ahol az aktív segítsége nélkül ha nem is béke, de legalább viszonylagos nyugalom lenne.

A helyzetet bonyolítja, hogy Oroszország a fogyasztókat elbizonytalanító, sokszor a dezinformációra és valóságtorzításra építő kommunikációjában a gondolkodásának és a tetteinek pont az ellenkezőjét szajkózza: Ukrajna támadja folyamatosan Oroszországot, tehát jogos az önvédelem. Oroszország Ukrajnát, vagy legalábbis Ukrajna egy részét is Oroszországnak tekinti.

Oroszország úgy agresszor, hogy nem ma, vagy tegnap kezdődött az agresszió, hanem folyamatosan jelen volt a térségben. Most azonban formát válthat.

bővebben

Nem gondoltam volna, hogy 2022 rögtön az elmúlt évek egyik legerősebb nyilatkozatával kezdődik

– Harmadszor lettünk bajnokok és harmadszor kerültünk csoportkörbe zsinórban, élen állunk a bajnokságban úgy, hogy nem mi vagyunk a legnagyobb költségvetésű NB I-es klub. Talán a másodikok, de lehet, hogy a harmadikok vagyunk a költségvetések terén. Pont a múltkor Csányi Sándor elnök úrral volt egy beszélgetésem, ahol ez kiderül és nagyon rácsodálkozott, hogy van néhány olyan klub, amelyeknek nagyobb a költségvetése, mégis megelőzzük őket. (…) Mindig meg kell szenvedni, minden bajnoki címért, minden kupába való bejutásért. (…) Akkor is ez a célunk, ha néha túlfizetett kollégák vannak az NB I-ben, akik azt gondolják, hogy a klub felett állnak, akkor is, amikor járvány van és akkor is, ha átalakul a piac. (…) Mi vagyunk Európában szinte a legkisebb költségvetésű csapat, de úgy állunk most itt, hogy jövőre Európa Liga nélkül csalódás lenne az évünk.
mondta saját szájával Kubatov Gábor a hagyományos évértékelőjében.

bővebben

Napikispest 2020.01.21.

álnaiv módon // felteszem azt a kérdést, hogy vajon miért Magyarországon (és Kazahsztánban) ekkora a szürke csík? (Ahh, a franc tudja miért, de a hülye Reddit nem embedeli a szöveges posztokban lévő képeket, szóval kattintani kell egyet.)

Közel sem lehet azt állítani, hogy a magyar futballcsapatok bevételeinek szerkezete egészséges lenne from csakblog

bővebben

Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól

Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 15:30 TV: M4 Sport és m4sport.hu

Egy nagyon hosszú és boldog év utolsó idegenbeli túrája következik. Idén kétszer jártunk Felcsúton, Mezőkövesden, Sopronban, egyszer Balmazújvárosban, Beer-Shevában, Gyöngyösön, Pakson, Pécsett, Tatabányán és Telki után most Debrecenbe is harmadszor utazunk. Van bennünk tehát bőven kilométer. (Bakker, most nézem, hogy a törökországi edzőtáboron kívül egyedül egy telki edzőmeccset hagytam ki idegenben, sőt, ha jól számolom az egyetlen elérhető Honvéd-meccs, amit egyáltalán kihagytam 2017-ben. Ilyen se volt még.)

A zárójelhez tartozva: elfáradtam. Sok volt ennyi minden, és nem az utazások, a távolság, a társaság, hanem tényleg az egész úgy, ahogy van. Bajnoknak lenni egy alapvetően boldog, de fárasztó állapot. Kispesten meg pláne.

Megpróbálom elmondani miért.

“Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól” bővebben

Csámcsogó Debrecenre

Mindenszentek helyett Halloween, Bálint nap helyett Valentin, labdarúgás helyett amerikai foci, csülökpörkölt helyett hamburger, kakaós csiga helyett bagel, és így tovább. Látjuk hogy tör be fokozatosan a nem is tudom mi az életünkbe. De szerencsére a futballunk még kitart legalább a pályán – mert ott szinte semmi köze a világmindenségben játszotthoz, hiába mezben, labdával, huszonketten, még spori is van, meg kapu, néha nézők, a gyep ugyanúgy zöld, satöbbi.

“Csámcsogó Debrecenre” bővebben