mert célunk csak egy van
Amennyiben a mai egy normális nap lenne, egy normális világban,
Bp. Honvéd – Videoton 1-1 // osztályozókönyv
Az imént írtam István barátomnak:
Ahogy a művelt angol mondta, miután feltalálták a labdát: tebenned bízunk eleitől fogva.
Visszagondolva a Kispest-Videoton eldöntetlen eredményt hozó mérkőzésre (szemerkélő eső, vezette Csonka), hirtelen nem is a pályán történtek jutnak eszembe, hanem az a minden, ami teljessé tette a tegnap esténket.
“Ma is arról fogunk beszélni, hogy mennyivel több egy meccs a mérkőzésnél” bővebbenValamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.
Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a “csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a “védekezés második szakaszába”.
“Visszatérés a pályákra” bővebben
