Mastodon

Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1 // osztályozókönyv

A szombat legvárósabb pillanata ismét a négy óra, vagyis az adatbank feltöltésének legkésőbbi időpontja volt. Kik játszanak, kik hiányoznak, kik ülnek a padon, milyen Honvédról beszélhetünk egyáltalán?

Aliji, Balogh, Batik, Cipf, Craciun, Eppel, Gale, Gazdag, Horváth Andris, Lukács, Mezghrani, Ugrai, Uzoma, Traoré

Tizennégy (14!) játékos, akit neveztünk a Videoton, Paks, illetve a Nemesapáti meccsekre, de nem neveztünk a Mezőkövesd ellen.

„Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is” bővebben

A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló

Bp. Honvéd – Mezőkövesd @ Hungária körút, 17h

A múlt heti bejelentés óta pörög a koronatotó Kispesten. A szurkoló következtetéseket szeretne levonni a kupameccs keretéből, listázza az edzésképeket, vadul pörgeti az Instagramot, a Facebookot, hátha lehullik valami információmorzsa. Mindenféle hírek terjednek, mindenki nagyon jól értesült, a szurkoló pedig hinni szeretne, reménykedni, miközben a legrosszabbra készül.

Pontosan tudja, hogy itt még nincs vége, hogy a helyzet nyilvánvalóan rosszabb lesz, hiszen előbb mindig rosszabb kell legyen egy helyzet, és csak utána jöhet a javulás, ha egyáltalán beszélhetünk a javulás lehetőségéről. A szurkoló tehát úgy reménykedik, hogy pontosan tudja, a reményei szinte sohasem azonnal, belátható időn belül, hanem majd valamikor a jövőben válhatnak esetleg valóra, ha akkor még egyáltalán aktuálisak lesznek. Ezért a szurkoló igazából nem is reménykedik a szó szótári értelmében, hanem valami teljesen mást művel, amire a szót sem tudom hirtelen, azonban a jelentése valami ilyesmi: a jelenben tudni, hogy a reménykedésnek még nincs itt az ideje, és amiatt, hogy majd lesz lehetőség reménykedni, magabiztosnak és önazonosnak maradni.

Lehet, per definitionem ez volna a hit?

„A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló” bővebben

Engem egyáltalán nem sikerült megnyugtatni a csütörtöki edzés képeivel

A Honvéd kitett egy harmincegy képes galériát a csapat csütörtöki edzéséről, vagyis kaptunk némi beszédtémát (és kapaszkodót) a szombati meccs elé, hiszen meg lehet nézni, hogy kik szerepelnek a képeken. Diktálom, mezszám szerinti sorrendben:

Nagy Sanyi, Mezghrani, Kálnoki-Kis, Hidi, Zsótér, Craciun, Tamás Krisztián, Kamber, Lovric, Szendrei, Gale, Baráth, Bocskay, Tujvel és Vezér Ádám.

„Engem egyáltalán nem sikerült megnyugtatni a csütörtöki edzés képeivel” bővebben

Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi

Mezőkövesd – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

Szinte minden a megszokott rendben történt:

  • odafelé menet elfüstöl az autó, menteni kell; (a sztráda mellett szerencsére felvesz minket egy srác, és behoz a meccsre.)
  • Gazdag góljánál a mosdóban vagyok – ismét nem látom; (ez már tényleg vicc. esküszöm, szándékosan csinálja velem.)
  • győzelem Kövesden.

Nincs bajom az ilyesmi hétköznapokkal, mert kalandosak, szórakoztatóak, utólag mesélhetőek, azonban ha odafelé történik, akkor legalább egy meccsre igyekvő ember nem jut el a meccsre, és az nagyon rossz.

Persze, mulatságnak sem olcsó, a háta közepére kívánja az ember, hogy a sztrádán adja meg magát az autója, minket mégis valahogy mindig megtalál a szerencsétlenség. Két éve Paksra menet, akkor hazafelé vontattak minket; tavaly Debrecenből hazafelé, akkor mentő jött a kocsiért, és tegnap, Kövesdre oda. Ilyen széria egyszerűen nem létezik. Előtte soha, de tényleg soha semmi bajunk nem volt, pedig az utóbbi pár évben alsó hangon megkerültük együtt a Földet mindenféle eszközökön utazva.

„Bizonyos nézőpontból egészen váratlanul hétköznapi meccs lett a kövesdi” bővebben