Mastodon

Címke: nem értem

Kedd reggeli nemértések röviden az edzőkérdésről és a lakossági internetről

Rögtön egy gigaápdéttel kezdünk, mert úgy látszik, hamar célba ért a reggeli posztunk (9:16 -> 11:00) első fele:

  1. Horváth Feri: eddig háromból semmi.
  2. A miérteket feszegető kombinálásokkal később jelentkezünk. (Addig úgyis megelőztök minket kommentekben, szóval: hajrá, hajrá.)

Vajon lesz negyedik edzője is a Kispestnek 2020-ban, vagy áttolják a bejelentést a következő évre? A felkészülés január 4-én kezdődik, az első bajnokit 23-án játsszuk a Zetével, vagyis idő az pont nincs sok.

Mondjuk mindegy is, mert negyedikéig legfeljebb csak nekünk mondanának nevet, amin aztán lehetne addig hőbörögni, esetleg egyetérteni a döntéssel, netán ismét, ki tudja már hányadszor kivárásra játszani, és nyugtatni a népeket.

„Kedd reggeli nemértések röviden az edzőkérdésről és a lakossági internetről” bővebben

Mondanánk, hogy ma eljön az igazság pillanata, azonban az MTK is csak egy meccs lesz a sok közül, ahol végre valamit mutatnunk kellene, hogy kissé megnyugodhassunk

Nem aludtam jól az éjszaka. Nem tudom miért. Nincs hova menni, nincs mit csinálni lassan egy hónapja, az ember otthon kell meghülyüljön szűk körben. Jó, tegnap pont rákóstoltunk egy Gingerbread Lattéra, egy Blackcurrant Trilfére (mindkettő Mad Scientist) és egy 2017-es Frankyre (Monyó), azonban azt gondolom, hogy az évek és a rutin mellettem szólnak, ennyitől még nem fogok szarul aludni.

Igaz, közben megnéztük hangyafocin (tableten) a Zete-Kövesdet és a Diósgyőr-Fradit, vagyis volt mivel nyomasztani magunkat.

„Mondanánk, hogy ma eljön az igazság pillanata, azonban az MTK is csak egy meccs lesz a sok közül, ahol végre valamit mutatnunk kellene, hogy kissé megnyugodhassunk” bővebben

Napiegyéb 2020.11.20.

  • elszomorító, hogy mi lett a Nemzeti Sportból // ma például ezt a valamit nevezik elemzésnek. A leadben még azt ígéri, hogy „Összefoglaltuk, kik milyen szerepet játszottak eddig a Marco Rossi-éra sikereiben.”, ezzel szemben kapunk egy semmitmondó felsorolást, két még semmitmondóbb grafikont, viszont az egyáltalán tudjuk meg, hogy kik milyen szerepet játszottak.
    • igen, arról a lapról beszélünk // amelyik száz éve még a világ élmezőnyébe tartozott például adatvizualizáció tekintetében, és amely kimondottan magas presztízsűvé tette évtizedekre a sportújságíró szakmát Magyarországon. Bezzeg manapság. (nehogy kattints!, Szöllősi újabb vezércikke lesz mögötte)
    • sajnos az ilyesmi semmitmondó anyagok és összemosások // patent helyzetet teremtenek, hiszen az egyszeri olvasó könnyen elbizonytalanodik, hogy pontosan mit is kéne értenie, hogy aztán belefusson Csányi Sándorba: „A futball ma Magyarországon sokkal szélesebb és magasabb színvonalú bázison nyugszik, mint korábban, ez a sportág csúcsán is tükröződik. A hazai bajnokság színvonala lényegesen erősebbé vált, stabilizálódott a csapatok pénzügyi helyzete, ugyanakkor a költségvetésük még mindig csak töredéke például egy jó horvát élvonalbeli együttes költségvetésének”
    • sőt, hogyasznogya // „A magyar labdarúgásban jelenleg minden értelemben rend van, innen feljebb lehet lépni, és cél az is, hogy a válogatott ott maradjon, ahol jelenleg van, valamint innen is előrébb jusson” – mindezt azt követően, hogy az Izland elleni pótselejtező 88. percében már biztos volt(!) abban, hogy a csapat elveszíti az összecsapást. Vagyis temette az egészet, miközben az Eb-selejtezősorozat nem számított, az előző NL-ben elért helyezésünk és a finnek kijutása miatt pótselejtezhettünk, ahol végül az utolsó két percben fordítottunk. Két meccs kellett, és megcsináltuk, ha neccesen is, de megcsináltuk. (Rossi <3) Tényleg érdekelne, hogy mit jelent az a szint, ahol a válogatott jelenleg van, és szeretnénk ha legalább itt megragadna.
    • még a végén // Kelét kell linkelnem?

Zalaegerszeg is csak egy meccs a sok közül, ahol újabb válaszokat kaphatunk a kirakósunkhoz

Zalaegerszeg – Honvéd @ vasárnap, 15h

Nem lesz egyszerű Zalaegerszeg. Egyrészt mert idegenbeli meccs, és Egerszegen hagyományosan nem megy nekünk, másrészt győzelmi kényszerben játszunk, harmadrészt a meccs után két hét szünet következik.

Lesz tehát mit kombinálni.

Gondoljuk végig, mi van, akkor, ha minden aleset nélkül, szimplán csak kikapunk megint? Kihasználják vajon a szünetet egy edzőcserére, esetleg már talonban is van egy név, vagy újra nekifutunk a fejek rendbetételének, és hátha?

Aztán létezik olyan is, hogy tisztán csak aleset van, és a végeredmény nem számít. Például ismét újra gondoljuk a játékfelfogásunkat. Kapkodunk tovább, mintha nem erre készültünk volna tavasz óta. Esetleg visszatérünk valami bevált formához, bár akkor elismernénk: hibáztunk, netán: alkalmatlannak bizonyultunk.

„Zalaegerszeg is csak egy meccs a sok közül, ahol újabb válaszokat kaphatunk a kirakósunkhoz” bővebben