Négyszer vittél ki minket Európába.
Nagyon furcsa, alig pár hónappal azután, hogy szinte a leváltásodat követeltem, most azzal a mondattal búcsúzni, hogy nálad alkalmasabb edzőt a magyar közegből, ha beledöglök se tudnék mondani. Komolyan.
Mondjuk az állításomat akkor is tartottam, de ugye a körülmények, azok a nyamvadt körülmények, amik mindig lesznek, azok egyszerűen ellened fordultak. Akkor úgy éreztem, ha a körülmények adottak, merevek, akkor nincs más esélyünk, mint alkalmazkodni hozzájuk. Ma is vállalom minden mondatomat, hiszen tudod, tudjuk, első a klub, és csak utána jöhetnek az egyes személyek.
Egy dologgal azonban nem számolhattunk, hogy alig egy hónappal a poszt megírása után gyökeresen megváltoznak a körülmények, és Kispesten egy új időszámítás kezdődik. Tetted a dolgodat, legjobb tudásod szerint odakormányoztad a csapatot, ahová az elvárás szólt: Európába. Kihoztad belőle közel a maximumot – ugye, a körülményekhez képest -, emelt fővel adhatod át a helyed, amit
én egyszerűen képtelen vagyok megérteni.
„Kösz mindent, Attila!” bővebben
