Mastodon

Címke: születésnap

Bozsik #98

Vannak ugye a dolgok, képzetek, amik meghatározzák a személyiségünket, világlátásunkat, és úgy általában minket. Másokhoz hasonlóan, nálam is létezik néhány sarokpont, mindennek az origója, ahonnan eredeztetni tudom magamat, és Bozsik, valamint amit Bozsik képviselt, és igen, ebbe beletartozik a kommunista parlamentbe beültetett Bozsik is, szóval nekem Bozsik, illetve a Bozsikhoz társított képzeteim* mindenképp a fontosabbak között helyezkednek el.

*_ Bozsik nagyon ritkán szólalt meg nyilvánosan, így szinte bármit, és tényleg bármit hozzá lehet társítani, tetszőleges szintig fokozhatom a magamban kialakított pozitív karakterképét. A személyes Bozsik-kultuszom mellé egyedül Mayer Béla alakja volt képes felnőni, de róla kicsit később.

„Bozsik #98” bővebben

Tizenhárom évesek lettünk

Ismét eltelt egy év, és újra itt van november 4., a születésnapunk, a visszatekintés, az évértékelés napja. Tizenhárom lettünk, még egyet kell kihúzni valahogy, és behozzuk darabra a Honvéd bajnoki címeinek számát.

Tizenhárom év rettentő sok az interneten. Akkoriban a most is rettenetesen elavult Nemzeti Sport még máshogy volt elavult, és így nézett ki, az újságként működő Origo így, a pár éve még szintén újság Index így, az MLSZ oldaláról megtudhattuk, hogy Vanczák gólt lőtt Sionban, és a közszolgálati médiát még nem a gyurcsánysorosmigránsozás, a dollárdugóhajléktalanbaloldalazás meg a csöcsök lepték el, hanem azt olvashatjuk rajta, hogy a tavaszi választásoktól mindössze novemberig tartott az elmúltnyolcév elszámoltatása, mert ekkor az elszámoltatási biztosból inkább polgármester lett, hogy aztán később ő maga is korrupciógyanús ügyekbe keveredjen. (Ha valaki nagyon izgulna emberünkért, nyugalom, nem hagyták az út szélén.) Egészen más volt a világ körülöttünk 2010 novemberében.

Tizenhárom év akárhogy is nézzük, rettentő sok.

„Tizenhárom évesek lettünk” bővebben

Bercinek szeretettel szülinapjára

DVSC – Honvéd @ Debrecen, 17h

A helyzet továbbra is változatlan: ahhoz, hogy értelme legyen számolgatnunk, nyernünk kell. Illetve, létezik egy speciális eset, ha hármat nyerünk, mert akkor nem kell számolgatnunk, ellenben a három győzelemhez ugyanúgy nyernünk kell Debrecenben, mint a számolgatáshoz.

Tényleg ennyire egyszerű.

Mindegy, hogy kik játszanak, mindegy, hogy mi a taktika, mindössze egyetlen cél létezhet: a győzelem. Ha kell, akkor Enninnel, bár nehezen tudom elképzelni hogyan, és ha kell, akkor Plakushchenkóval, hiába esik a játszatása kívül az ép ésszel befogható értelmezési tartományok mindegyikén.

És az sem zavarna, sőt!, ha Kerezsi harmadszor. Verjük be, és csá.

„Bercinek szeretettel szülinapjára” bővebben

Détári 60!

Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.

A magyar csapat 1987. április 27-én Verebes József szövetségi kapitány vezetésével megérkezik a hollandiai Schipholba, az Európa-bajnoki-selejtező mérkőzésre. Balról: Détári Lajos, Kiprich József, Verebes József, Híres Gábor, Sallai Sándor (fotó: Bart Molendijk / Anefo)
„Détári 60!” bővebben

Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc

Három rövid fejezet a mai Paks elé, ahol ebben a mondatban írjuk le utoljára, hogy mennyire, de mennyire fontos lenne a győzelem a bentmaradásunk szempontjából.

A továbbiakban ugyanis Bognárgyuriról értekeznénk kicsit, és elmagyarázzuk, hogy miért lehet szeretni azért, amiért normális esetben gyűlölni kellene, valamint szembesítjük a számaival.

Aztán jöhet Farkas Ádám, akit megkaptunk mára, mintha a küldéssel próbálnák finoman jelezni: srácok, nektek annyi.

„Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc” bővebben