Mastodon

Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak

Progrés Niederkorn – Bp. Honvéd @ Niederkorn, csütörtök 17:00

Ismét eljött a posztmentes órák, napok időszaka blogon, ugyanis jó szokásunknak hódolva, ellátogatunk a messzi, távoli Luxemburgba, hogy némi, a kellemesnél azért jóval több közlekedésben való részvétel után, ismét megnézhessük hullafáradtan a Kispest egy újabb európai kupameccsét.

Napok óta Kovácsi Kati számát éneklem magamban, miszerit a luxemburger nagyon drága, nem kapni a mi utcánkba, igaz kijönni nemigen jön ki belőle semmi a puszta dallamtapadáson túl. Egyszerűen imádom az ilyen nyarakat, amikor hirtelen értelme lesz az emberi létnek, nekivágunk, megyünk, leszünk, sebaj, majd hazafelé kipihenjük, estleg a munkahelyen.

Kispest csak egy van.

„Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak” bővebben

Mindenféle fontosabb tudnivalók a Macedóniába?? utazóknak

Stadion, gyülekező, pénzváltás, satöbbi.

Július 11-én, szerdán 17:30-kor Európa-liga-meccset játszunk a macedóniai Szkopjében a Rabotnicki csapata ellen. Mivel Macedónia nem EU-tagállam, ráadásul a magyarok körében nem a legfrekventáltabb turistacélpont, ezért külön posztot szentelünk a mindenféle tudnivalóknak.

Jelenleg a mérkőzés helyszínéről, a szurkolók találkozási pontjáról és pénzváltási praktikákról olvashatsz, de a posztot nem zártuk le, és azonnal frissítjük, amint újabb közlendő akad.

„Mindenféle fontosabb tudnivalók a Macedóniába?? utazóknak” bővebben

Napikispest 2018.06.24.

  • Eppel @ Kajrat Almati // Marci már Kazahsztánban van orvosi vizsgálaton, miutána – a Nemzeti Sport értesülései szerint – a két klub, valamint a klub és a játékos már megegyezett egymással.
  • buszok a Rabotnicki ellen // legalább két szurkolói busz indul Szkopjéba az Európa-liga meccsre. Az első ötvenes már megtelt, vagyis nem érdemes az utolsó napokra hagyni a döntést. Indulás kedd este, szerda Szkopje, délután/este meccs, majd indulás vissza. Csütörtök reggel már akár be is lehet mennid dolgozni, vagyis megúszható a túra egyetlen szabadnappal.

A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni

Tegnap tehát megannyi, hol patetikus, hol pátosszal telített felvezetés után (az elmúlt hetek kb. összes posztjában erről elmélkedtünk vagy sírtunk) végleg véget ért a hosszúra nyúlt »bajnoki év«, most már hivatalosan is. (A szemfülesebb olvasók mindezt a blogfejlécben is észrevehették, hisz KW tavalyi, ünepi kreációja helyett most újat rendelt arculatfelelősünktől a jó Hanta úr). Ilyenkor jó magyar (és RW, de kb veghhantá-t is írhatnék, a blogtárs elmúlt egy évbeni korzóskorlátos öntemetése miatt) szokás szerint most valami brutális síróposztnak kéne jönnie – aki ilyet vár, térjen vissza holnap, én most inkább méltó búcsút veszek a legszebb kispesti évemtől, alapvetően vidáman. „A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni” bővebben

Azt hiszem, tavasszal eddig ez volt a legjobb

Mezőkövesd – Bp. Honvéd 1-2

…és persze mondhatjuk, hogy nem volt magasan a bázisszint ehhez a megállapításomhoz, amivel nem is nagyon tudnék vitatkozni. Ettől persze a magam értékítéletében az állítás igaz, és emiatt nem is nagyon bánkódnék. Végre győztünk, végre  voltak gólhelyzetek, végre voltak momentumok. Meg izgalom a végén. Ez kell a jó (jobb) meccsekhez, nem?

„Azt hiszem, tavasszal eddig ez volt a legjobb” bővebben