Mastodon

Csapjuk fel az útikönyvet

Én alapvetően korzós arc vagyok, így ha választani kell, hogy hazai, vagy idegenbeli meccs, a mai napig reflexből rámondom, hogy a hazait preferálom. Pedig ez az utóbbi 15 évben már egyáltalán nem állja meg a helyét, de hát a régi reflexekkel nehéz mit tenni. Ugyanis az idegenbelieknek is megvan a maguk bája, és a kellemetlen, fárasztó utazásokat kiegyensúlyozó előnyük: maga az élmény, az új stadion felfedezése, és az új térség felfedezése. Jó esetben egy jó kirándulással, városnézéssel, külföldi túráinkon pár nap hozzátoldásával akár kis nyaralássá is transzformálható a trip. Na most a holnap éjfélkor induló craiovai kéjutazásra e megállapítások annyira illenek, mint a „visszafogott” jelző anno Hemy úr nyakkendőkészletére.

„Csapjuk fel az útikönyvet” bővebben

Információk a Craiovába utazóknak

Folyamatosan frissülő posztunkban gyűjtjük össze a legfontosabb tudnivalókat.

Kérek mindenkit, a poszt alatt csak az utazással kapcsolatos témákról beszélgessünk! Minden másra kitettem egy kibeszélőt ide.

A posztban a következőkre kaphatsz választ:

  • hol és mikor tudok jelentkezni a buszos túrára?
  • mennyibe kerül?
  • mikor indulnak és érkeznek a buszok?
  • ha autóval jönnék, mit csináljak?
  • hol tudok meccsjegyet venni és mennyibe kerül?
  • egyéb.
„Információk a Craiovába utazóknak” bővebben

Krumpliföldjéről jelentjük

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Vilnius, 19h (helyi idő szerint: 20h)

Csütörtök reggel*, kipihentük magunkat, egy jó alvás, egy-két kávé, egy hideg zuhany**, egy kis vadászat reggelire, rendes kávéra***, hamar elmúlik a tegnapi sörözés**** minden nyoma.

Este mérkőzés, addig pár megjegyzés, utána egy minimál poszt.

*_ az megvan, hogy litvánul a jó reggelt napot vagy estét így hangzik: labas vakaras.

**_ tipikus szovjet zuhany. Kell pár perc, amíg bemelegszik a legszélsőségesebb meleg állásban, majd jön a pillanat, amikor hirtelen elviselhetlenül forróra vált. Ilyenkor, ugye, elkezdjük egyre hidegebbre tekerni, majd még hidegebbre, és még hidegebbre, és egyszer csak azt látjuk, nincs már hova tovább tekerni, de a víz még mindig forró. Ismerjük ezt, jártunk eleget Ladával, ismerjük a szovjet módit: ha egyszer bedurran, akkor az be van durranva, és tartja a végtelenségig, igaz, egyáltalán nem energiahatékony módon. Na, a szovjet, az szovjet.

***_ tipikus magyar tursták vagyunk, bizalmatlanok az országokkal. Reggel a franc se akar kávéért koslatni, tejet szerezni, én nem is cukorral, hanem pötyivel iszom (vajon hogy mondják litvánul a pötyit?), inkább hozunk magunkkal instant kávét, tejport, pötyit, reggel egy áthidalónak vállalható megoldás. Később majd szerzünk ihatót is.

****_ bakker, nyolc óra pár perckor mentünk le egy boltba, hogy az esti kocsmatúra előtt vegyünk pár üveggel a szállásra, ha visszaérünk, legyen lehetőség a folytatásra, levezetésre. Beszarás, képzeljétek, nyolc után nem adnak el alkoholt a boltban! Érthetetlen. Ha már van egy ilyen hülye szabályuk, akkor azt tessenek kiírni a határon, hogy az ember még az utolsó pillanatban dönthessen úgy, legyen mégis egy másik ország a célpont.

„Krumpliföldjéről jelentjük” bővebben

Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd

Négyből négy, nem mondom, hogy nem vagyok picit meglepve ettől a sima indítástól, és ez azért nem rossz érzés. Tény, hogy nem  a Bohóc legerősebb kvartettje volt az eddigi négy ellenfél, és hogy az igazi rázós kör majd most jön, de ettől még most fújhatunk egyet: 12 ponttal állunk, azaz Mezőkövesden is állva maradtunk, abban a városban, ami másfél éve szinte a líbling stadionunk a szerzett győzelmek arányát tekintve – a kétezres évek közepének REAC-pályája ugrik be, ha hirtelen hasonló szépemlékű túrahelyszínt keresek. „Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd” bővebben