Úgyis ezt kérdeznétek: mit mondott Józsi?

IMG_0002Őszinte leszek, szinte semmi újat, amit magunktól ne szaszeroltunk volna ki a regnálása idején. Mondom ezt úgy, hogy talán ha összesen kétszer válthattam vele pár mondatot a nálunk töltött néhány hónapja alatt, viszont volt egy olyan hangulat a klub körül, amit egy szóval lehetne jellemezni: őszinteség. Vagy valami olyasféle.

/// Posztunk a csütörtökön, a Futball Házban lezajlott közönségtalálkozóról szól.

Egyszerű paraszti logikával ki lehetett következtetni a dolgokat, elég volt ránézni a nagy-, vagy az MFA-csapat összeállítására, hallgatni a nyilatkozatokat. Vagy csak szimplán ránézni az arcokra, ki felszabadult, ki kedvtelen, és ki akar távozni már a télen, vagy kit kérünk fel mi a távozásra. Ugyanez a felkészülési meccseken is. Valahogy így kellene kinéznie a normális működésnek.

Ilyenkor nem vagyunk rászorulva a klubházból kiszivárogtatott tudásra, mert minek? Előttünk történtek a dolgok.

És bár Józsi sok mindenről beszélt, kissé úgy éreztem magam, mintha a blogon is megjelenteket mondaná vissza a saját szavaival. (Önfényezés kimaxolva.)

Hogy mi ebből az azonnal adódó következtetés? Józsi a mi emberünk volt. Mármint a kispestieké.

Nem csinált semmi extrát, csak hozta és elvárta azt a minimumot, aminek amúgy alapnak kellene lennie egy Honvédnál, és mondjuk ki, már ez sem kevés.

Amúgy tudjátok mi az igazán kegyetlen? Hogy ha lefekszik, akár maradhatott is volna. Ezért én egy kicsit haragszom is rá. Alámerülni, kibekkelni. Ott lenni, megszerezni a területet, csinálni, csinálni, csinálni, hátha a végén győzni tud. Nem mondom, hogy feladta, de ahogy tette a dolgát, talán kicsit belesüppedt a saját naivságába, és ezzel mintegy lemondott a nehézkesen kiharcolt pozíciójáról. A status quo ennek következtében felborult, a többit pedig tudjuk a sajtóból: Cordella vissza, majd Cordella el. De amíg vissza, addig pont kisírta, hogy Józsinak is pá-pá legyen.

És ez volt az este igazi tanulsága, bár nem ért hatalmas meglepetésként: Józsi erre a lefekvős mókára egyszerűen emberileg alkalmatlan. Bizonyossá vált, amit eddig is sejteni lehetett róla, hogy ha leül valakivel beszélgetni, akkor őszinte lesz, mert a legjobbat tételezi fel a partnereiről. (Megjegyzem az ilyen típusú emberekkel kibaszni az egyik legnagyobb aljasság. Végre valaki nem sunyított vezető pozícióban, mennie is kellett. – ez persze a magánvéleményem, és sajna tapasztalatom is, mert – szégyen, jah – de én is megtettem már egyszer-kétszer, hogy azóta máig nem múló lelkiismereti furdalásaim legyenek.)

Sajnos a magyar futball most nem a Csábi Józsik korát éli.

IMG_0015

más

Nem tudom mennyire vagytok járatosak a sajtó számára nyilvános, nem nyilvános, valamint az ún. háttérbeszélgetések műfaját tekintve, így tartok egy röpke fejtágítót. Józsi, amikor vállalta, hogy eljön a Futball Házba, és beszélget az egybegyűltekkel, akkor – nem tudom, mennyire volt ezzel tisztában – egy igen kemény dolgot vállalt fel. Nemrég még a Honvéd edzője volt, a történteket még mindig emésztjük, vagyis várható, hogy a téma főfonala valahogy mindig vissza fog kanyarodni a kispesti öt hónapjára. Ez meg is történt.

A lényeg az, hogy az ilyen szituációk önmagukban hordozzák azt a veszélyt is, hogy néha bizony a közlő elszólja magát, olyat is mond, ami esetleg nem tartozik a szélesebb nyilvánosságra, netán sértő lehet egyes kollegákra, munkatársakra. Ne legyünk álszentek, mindannyiunkkal történt már ilyesmi, ha máskor nem, otthon, a család előtt máshogy beszélünk, jobban elengedjük magunkat, mint mondjuk szakmai, munkahelyi fórumokon.

Nos, a Józsival való beszélgetés így lett számunkra sajtóetikai kérdés, és vált egyik pillanatról a másikra ún. háttérbeszélgetéssé. (Ami nem feltétlen jelenti azt, hogy olyat is megtudtunk, amire nem vagyunk jogosultak, csak maga az esemény szerkezete megkívánta.)

A háttérbeszélgetés pedig egy olyan műfaj, ahol ugyan jelen van a sajtó, jelen vannak a közlők, el is mondanak dolgokat, még többet is, mint ami valaha megjelenhet, viszont fontosak, mert így kerülhetnek képbe a megjelentek. A háttérbeszélgetések nagy értéke, hogy a későbbieken a jelen lévők (jelen voltak?) nem fognak sületlenségeket állítani cikkeikben, ráadásul fenntartanak egy bizonyos fajta kapcsolatot is a közlőkkel, ami később kifizetődő lehet számukra. A közlőnek is jó, mert bevédi a saját seggét (már bocsánat), olyan dolgokról is beszélhet, ami nem feltétlen a nyilvánosságra tartozik, ellenben ha nem mondja el azokat, akkor értelmezhetetlenek lesznek a róla megjelenő publikációk, vagy esetleg nem értelmezhetetlenek, hanem rosszabb: szükségtelenül vádlóak, netán hazugok.

Nehéz tehát írni a Józsi által elmondottakról, miközben amúgy nagyon könnyű, hiszen ahogy már a poszt elején is említettem, megerősítette néhány korábbi fejtegetésünket, amire csak úgy, megfigyelőként is rájöhettünk.

Ami inkább érdekes, és ami lejött, és amit RW egy másik oldalról már pedzegetett a párhuzamos posztjában, hogy Józsival egy nagyon-nagy értéket bukott a Honvéd. Láttátok volna azt a lendületet, ahogy mondta és amit mondott, elképesztő volt. Négy órán át szinte be nem állt a szája, látszott, mélyen élte meg a történteket, és itt nem csak a menesztésére kell gondolni, hanem az egész kispesti szerepvállalására. Higgyétek el, négy órán keresztül nem lehet folyamatosan panaszkodni, az idő jelentős részét a kihagyott lehetőségek, a pozitív dolgok tették ki. Mert bizony ilyenek is voltak, vannak.

Jó kis este volt, érdemes volt elmenni rá. Részemről újra megerősítést nyerhettem, hogy van még Kispest, kispestiség, és arról is, hogy azt manapság jórészt a klubon kívül kell keresni. Az öt hónapos Csábi-éra tehát nem volt más, mint egy röpke kis pozitív intermezzo a ki tudja meddig nyúló szenvedésünkben.

“Úgyis ezt kérdeznétek: mit mondott Józsi?” bejegyzéshez 26 hozzászólás

            1. már a Pápa is necces a Lajjer miatt(és most milyen iszonyat bosszantó az a 2 pont, amit ott is veszítettünk!!), a Dunaújvárosnál meg sok múlik az edzőváltáson

                1. jaja… minimum annyi pontunk kéne legyen, mint a Pápának , és persze nem is csúsztunk volna kieső helyre.Kérdés, hogy ez a kiélezett helyzet mit hoz ki a keretből: vmi plusz motivációt hozzá tudnak tenni vagy jön a végső zuhanás…

  1. Elkezdtem nézni a Havas interút a fönökkel……..minden kérdésünkre választ ad a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.
    Teljesen elvesztette az öreg a kapcsolatát a világgal.

  2. Érdekes dolgot hallottam a napokban……egy nagyon jó barátom Pilisvörösváron él a családjával. Az alsós gyermekének az iskolájában megjelentek a Felcsúti akadémia edzői és az egész iskola fiúállományát egy 2-3 órás foglalkozás keretében letesztelték. Futógyorsaságot,labdavezetést,technikát stb…..néztek. Barátom beszélgetett velük mire elmondták az a tervük hogy minden iskolába eljussanak az országban tehetségeket keresni. Külön népes stáb foglalkozik ezzel orbániában…….mi mindenre telik a pénzünkböl.

    1. volt 3-4 évjárat, aminek a legjobbjai nálunk kötöttek ki, az eredmény látható, hogy mire jutott vele a szabóFC… :( egy ideje a felcsút+az MTK vonzóbb perspektíva a gyerekeknek, mint az MFA…főleg, hogy nálunk nincs is hasonló szintű szervezett szűrés, csak a kiválasztók

    2. Szerintem ezzel nincs semmi baj, számomra inkább ez pozitív dolog!
      A 8-14 éves korosztályról van szó!
      Próbálják a sport és a saját csapatuk irányába elkötelezni a kicsiket! Ezzel nincs semmi baj! Minden iskolába az országba nem fognak eljutni persze, de a saját térségükben megpróbálják erőssíteni a kötődést a klubjukhoz. 100 gyerekből persze 1-2 fog majd csak eljutni az Akadémiájukra, de a többi, ha jól csinálják szimpatizálni fog a klubbal, kijár a mérkőzésekre, kiviszi a szüleit stb. erőssítik a kötősést a klublokálpatriótizmust!
      Ezzel szemben szeretett klubbunknál mi van?
      Nem sokat beszélünk és nem is annyira “lényeges” ez a korosztály, de nagyon sokmindennek alapja kellene, hogy legyen. Kispesten a kerületi és környékbeli 10 éves gyerekeket (átlagban 2 éves Honvédos focimúlt után) “kirúgják a klubbtól”, mert jön egy új szakmai vezető, hozza magával a saját emberét egy új edzőt egy Pest megyei településről, aki hozza magával a saját játékosait arról a településről, ahol eddig edzősködött.
      Ezek az új gyerekek 30-40 km-t közelkednek, hogy bejárhasonak edzésre és persze egy idő után lemorzsolódnak. Nem egyedi eset és nem 1-2 gyerekről van szó, történetesen több mint egy éve nyáron, 20 kispesti gyereknek köszönték meg egyszerre az ittlétet és kívántak sok sikert a további karrierjükhöz.
      Nem biztos, hogy ebben a korban 8-14 év az ELITKÉPZÉS kellene, hogy legyen az irány, nem értek hozzá persze, de szerintem a felcsúti példa a “tömegesítés” a klubhovatartozás erőssítése sokkal fontosabb és ha elérik a kort és 14 évesek lesznek természetesen akkor egyértelmű, hogy csak a tehetségeknek legyen lehetőség a továbblépésre.
      Nem akarok kitérni itt még olyan dolgokra, hogy edzők személye, edzésmunka, infrastrukturális feltételek, tagdíjfizetés anomáliái stb. Ez valahol ebben a korban egy pedagógiai munka is, TANÍTANI a gyerekeket, kihozni belőlük a legtöbbet, képezni Óket, de ez az amire kispesten nincs példa ebben a korosztályban.
      Miért pont ezen a területen mennének jól a dolgok a Honvédben persze?
      Miért van az, hogy egy kerülettel odébb ezt egy másik klubban példaértékűen megtudják csinálni, imádnak oda járni a gyerekek, szenzációsak az edzők és olyan edzésmunkát, edzésmódszereket végeznek, hogy a szülők álla majd leesik. Látható hónapról-hónapra a fejlődés, kialakúl egy közösség, jönnek az eredmények.
      Kispesti abszurd ez az egész……

      1. Messze áll tőlem, hogy igazaz adjak valamiben is a felcsuti névrablóknak, ezért meg se fordult a fejemben. Akiknek volt arcélük kék sárgába öltöztetni, Kispest legendáját, egyébb szemétségre is képesek.

      2. ha jól értettem, Thibby sem magát a módszert kritizálta (az meg, hogy Kispesten mi minden megy rosszul, sajnos alap), hanem azt, hogy közpénzből, ergo a mi pénzünkből nem annyira nehéz…

        1. azért Én kíváncsi lennék arra is, hogy a Honvéd mennyit kap utánpótlás nevelésre /közpénz, aminek az alapötletét Én helyesnek tartok/ és abból ténylegesen mennyi fordítódik a gyerekekre valójában!

          1. Igazad van, a Honvédot valószínűleg egy az egyben ebből tartja lélegeztetőgépen Hemingway. De az utánpótlásra pántlikázott milliárdok felhasználásának visszásságai mellett birizgálhatja az ember csőrét a végtelenül aránytalan pénzpumpálás a kertvégi budi mellé épült felcsúti birodalomba. Egyáltalán, a létjogosultsága.

            1. Teljesen jogos és hidd el nagyon nem vagyok felcsut fan, de sajnos van amit jól csinálnak. Persze könnyű ekkora támogatásból, de nekem az fáj inkább, hogy nálunk az sem megy amihez nem kellene “nagy pénz” :( csak a szemléleten kellene változtatni és sokmindent másként lehetne megoldani.

        2. Így van ! A módszer jól felépített, és kivitelezett. Nekünk is ezt kéne csinálni, elsősorban dél pesten és perifériáján. Továbbá szervezett formában iskolai tornatanárokat érdekelté tenni hogy a bajnoki meccsekre komplett osztályokat, iskolákat hozzanak ki egy erre kialakított iskolai szektorba….természetesen ingyen. De igazából a szájtépés felesleges…….szabó tönkretett mindent.
          Felcsúttal kapcsolatban csak a pénzforrás eredete ami vérlázító, illetve az hogy ezt a pénzt pumpálhatták volna a Honvédba is megérdemelnénk.(ha már Öcsi bával adják el)

          1. Azt hiszem a marketingnek inkább ezzel kellene foglalkozni és akkor talán kézzel fogható haszni is lenne a munkájuknak. A 40 000 forintért eladott kezdőrugások megszervezése azért nem annyira nagy kunszt. Ebben partner kellene, hogy legyen az Önkormányzat is, mert ha jól tudom valamennyit Ők is adnak utánpótlásnevelés címén a költségvetésbe. El kellene kezdeni építkezni az alapoktól, illetve már rég el kellett volna kezdeni. Kispestből és a környező kerületekből, településekből kiindúlva először.

  3. Nem tudom mennyien olvastátok, de a facebookon Piroska János (a Baráti kör volt elnöke) Öcsi bácsi közelgő születésnapja alkalmából belekezdett egy személyes emlékezés sorozatba.

    Hihetetlen érdekes dolgok vannak benne és aki még nem olvasta annak ajánlom a figyelmébe!

    “Tisztelt szurkolók! Közeleg április 1. Puskás Öcsi születésnapja. Most lenne 88 éves. Én, arra kérek mindenkit, akinek valamilyen személyes emléke, sztorija van… Öcsiről, az írja le ezen az oldalon. Így legalább “kitoljuk” az ünneplés időszakát. Nekem ugyan rengeteg elmesélni valóm van Öcsiről, és rengeteg olyan történet, amiről még sokan nem hallottak. Szeretnék minden nap egyet közreadni, és kérek másokat is, ha tudják, tegyék meg. Próbálom kronológiai sorrendben öszeszedni az emlékeimet. Édesanyja: Kispesten a Rákóczi u. 121.-ben lakott. Ez volt Öcsi háza, és benne élt az édesanyja, annak a családja, köztük Domján Gabi is. 1966-ot írunk, és a nyári szünidőben segédkezdtem a házuk felújításában. (kevertem a maltert) Képzelhetitek mekkore megtiszteltetés volt. Két sarokra laktunk, tőlük. Az egyik nap Öcsi édesanyja – nagy könyörgésemre – adott, egy Reál Madrid zászlót. Én voltam a legbüszkébb akkor a szurkolók között. Aztán 1981, amikor Öcsi először jött haza Madridból. Az első útja a Kispest pálya volt. Óriási öröm, mindenki kezet akart vele szorítani. Aztán jött a botrány, a “tisztek” nem engedték beülni a “díszpáholyba”, mondván:Hazaáruló. Nem törödtünk velük és ott fent a tribünön amikor közénk ült, megtelt szeretettel minden. Mára elég ennyi, de szeretném folytatni, ha akarjátok.

    Puskás Ferenc és a KISPESTI sztorik. A rendszerváltás után az MDF hazacsábította Puskást. Ő, örömmel jött. (annyit kell tudni Öcsiről, hogy soha nem politizált…. Neki mert menni a nagyhatalmú Farkas, Honvédelmi miniszternek, mint, ahogy hidegen hagyta Spanyolországban Francó tábornok is) A Magyarok azonban, sajnos, mindig mások. Több politikai párt is elhatárolódott Puskástól, – mondván – ez nem az ő Emberük. Őcsi nem lett “s..g nyaló”, nem ült be az éppen aktuális politikai párt rendezvényeire. Ő egy IGAZI EMBER volt. Az MLSZ. lakást bérelt neki a Logodi utcában. Aztán egy évtizedig nem tudták elintézni, hogy a lakás a nevére kerüljön. 1989-ben a Honvéd Baráti Kör – mint az egyik alapító – létrehozták a “PUSKÁS ALAPÍTVÁNYT”. Ez az egyetlen olyan élő alapítvány, amely a Puskás Öcsi személyes aláírásával jött létre. Ez az alapítvány – hála Istennek – a mai napig létezik. A rendszerváltás után, – mint kerületi képviselő – a javaslatomra elfogadták, hogy újra legyen “díszpolgári” cím. Az első jelölt természetesen Puskás Ferenc volt. (a következő évben Tichy Lajos következet.) Az egész ország ajnározta, 100 és 1000 meghívást kellett neki teljesíteni, hiszen mindenki, mindenhol látni akarta. Egy kis időre szövetségi kapitány is volt. Írországgal játszottunk, és a 4. percben már 2:0-ra égtünk. A második félidőben pedig jött Hamar Pilu és 2 góljával “megmentette” Öcsi bá’t. A végén 4:2-re nyertünk. Puskás Ferenc soha nem halmozott fel anyagi javakat. Szinte mindenét szétosztotta, vagy a szélhámos barátai – pl. az egyik “évszázad sportolója” vette el mindenét. Az IFFHS megszavazta az évszázad góllővőjének. A kevés példányban kiadott emlékplakettet, elsőként szereztem meg. (Ott található a Kispesti Futball Házban.) 1997. április 2. Öcsi 70 éves. A Kongresszusi Palotában volt az ünnepség. Jöttek a világ minden tájáról köszönteni. Kispestet, Zupkó Gábor Polgármester úr, Kozma Mihály, Puczeld Miklós, Maár Dodó és én, képviseltük. Amikor a szinpadra szólították a Honvéd baráti Kört, hogy adjuk át a születésnapi ajándékot, akkor Bányai Nándorral, az ötszörös bajnok játékos társsal, és a Honvéd Baráti Kör titkárával mentünk fel a szinpadra. Egy kiló ezüstből csináltattunk egy gyönyörü, hatalmas emlék érmet. Az egyik oldalon Puskás Öcsi arcképe, a másikon a Baráti Kör jelképe volt látható. Mára ennyi. ( legközelebb a kiszolgáltatotáságról írok)

    Puskás és Barátai III. rész. Mint a leírtakból is kiderül, hogy évtizedekig, csak a Honvéd és a Baráti Kör “viselte gondját” Öcsinek. Még 1993-ban történt, amikor, a Baráti Kör megrendezte, az Eszterházy Marci, búcsúmérkőzését. Ez az alkalom indok volt arra is, hogy az összes csodálatos játékost köszönthessük a pályán. A Baráti Kör 30 db. aranymedált készítet, amelynek a hátlapjára az volt írva:”Honvéd Örökös Bajnoka”. Három ezer néző tombolt a pályán, a régi és az új bajnokok játszottak egymás ellen, Majd a Honvéd Öregfiúk – Színészválogatott mérkőzött. (Vikidál, Eperjes Károly, s.t.b.) A szinpadon a PA-DÖ-Dő játszotta az új Kispest indulókat (Hé, já, héjáhó, Kispestinek lenni jó) A szünetben pedig gratuláltunk azoknak a bajnokoknak, akik legalább 4 bajnoki arany megszerzésében tevékeny részt vállaltak. Természetesen Öcsi kapta az első ARANYMEDÁLT, de jutott belőle Tichy Lajosnak, Kocsis Lajosnak Kozma Mihálynak, és a többi bajnoknak. A Honvédon kívül, Puskás egyetlen igaz barátja, FEHÉR MIKLÓS, a RÉGI SIPOS tulajdonosa volt. Ő támogatta, és találkozókat szervezett az ARANYCSAPAT tagjainak. 1998-ban, Öcsi 71. születésnapjára megjelent az a PUSKÁS KÖNYV, amely az IGAZI. Azért igazi, mert ezt az Öcsi látta, olvasta, és a saját maga dedikálta. Ez a könyv “Egy legenda életre kell” Rogan Taylor munkája alapján készült, Dénes Tamás és Jamrich Klára átdolgozásában. A szponzorok között ott volt a Baráti Körön kivűl a saját cégem is. Igazán meghatódtam, amikor az Öcsi – a Síposban rendezett könyvbemutatón – saját maga köszönte meg a támogatást. (képek vannak) Meghívás érkezett Szombathelyre. Török Péter, aki a Honvéd edzője is volt – és mindenki szeretet – Szombathelyi edzőként küldött nekem egy meghívót. Az állt benne, hogy vigyem le Puskást Szombathelyre, ahol nagy ünnepséget szeretnének rendezni neki. Purczeld Miki barátom vitte Öcsit, én pedig Kaszás Kálmánnal – aki már egy évtizede átvette tőlem a staféta botot – mentünk le. Fogadás a Városházán, ebéd a régi – szombathelyi – játszótársakkal, majd ünneplés a pályán. Öcsin, akkor már a betegség nyomai látszódtak. Bözsi néni panaszkodott, hogy nincsen pénz a megélhetésükre. Ekkor szóltam a Honvéd akkori tulajdonosának – Koncz Lászlónak, – hogy segítsen. Havi 100 ezer forinttal támogattuk Öcsit. Akkora már, minden politikai párt volt hatalmon, de senki, de senki nem tartotta szükségesnek a támogatást. Én, a következő képpen szerettem volna támogatni a Puskás Családot. Kitaláltam, hogy hozzunk létre Kispesten egy Puskás Múzeumot. Én, személyesen, 10 millió forintot szántam rá. (ennyim volt) Megbeszéltem Bözsinénivel, hogy a Logodi utcában levő emléktárgyakat adja át a Honvéd baráti Körnek, Bizományba, a kiállításhoz. Bözsi néni örült a pénznek, kijött a sportmúzeum Igazgatója, Szabó úr is, felértékelték a relikviákat, a biztosítás véget. Még az Öcsi lánya is – amikor Pesten járt – telefonon köszönte meg, a támogatást. A relikviák átadása – a család ügyvédje miatt – egyre csak húzódott. Én pedig jártam, a sportminisztériumokat éveken keresztül, hol Zupkó Gábor, hol Gajda Péter – éppen regnáló – polgármesterekkel. Nem akarom felsorolni az összes államtitkár nevét, de senki nem segítet. (folytatásban: relikviák árverésre bocsájtása, Almási Tamás “Puskás” filmje, kórház, és temetés)


    ……folytatódik

    1. A folytatás:

      “Puskás Barátai és “barátai” IV. rész. Mint az előzőekben is írtam már:,
      vártam, hogy a Puskás Öcsi relikviái átadásra kerüljenek. Aztán a
      család ügyvédje, állítólag megbetegedett, és új ügyvédet talált Bözsi
      néni. Ez az ügyvéd, már egyáltalán nem foglalkozott velünk, hanem
      rábeszélte a Puskás családot, hogy vigyék ki Londonba, – árverésre – az
      emléktárgyakat. Szerencsére az árverésre nem került sor, mert a
      “szaknévsoros” Bognár György, szerencsére visszavásárolta a tárgyakat.
      Amikor személyesen felhívtam és gratuláltam neki, akkor megigérte, hogy a
      leendő kiállító terembe kiállíthatjuk a nála levő tárgyakat. Öcsi
      kórházba került. Otthon nem vállalták az ápolását. de még nem volt
      annyira beteg. A kórházból rendszeresen kijárt, hiszen az ápolója
      mindent megtett érte, és a saját kocsiján vitte még különböző
      rendezvényekre. A Honvéd Baráti Kör klubjába, – a Bombázóba – már nem
      tudott eljönni. A mi klubbunk volt az ország “leghíresebb” találka helye
      azelött, hiszen többszáz szurkoló láthatta és találkozhatott vele
      minden szerdán, ahol a régi aranycsapat játékosai, zsugáztak, egy -egy
      fröccs mellett, a kártya szobában. Aztán megjelent a Baráti Kör
      helyiségében egy forgató csoport, és Puskás Öcsiről kérdezgettek,
      Kimentem velük a Bozsikba is, mutattam merre laktak, az Öccsiék és
      anekdótáztam. Akkor még nem tudtam, hogy a leendő “Puskás” film
      munkálatai zajlottak. Késöbb megkaptam azt a DVD-t amit velem forgattak.
      Mindenki figyelme állandóan a budai kórház felé fordult. Öcsit, egy
      több ágyas szobába rakták. Nem volt egyetlen ÉRTELMES, és TISZTESSÉGES
      politikus ahhoz, hogy Puskás Öcsinek külön szobát biztosítsanak.
      Beszéltem az orvosával aki elmondta, hogy saját erőből ezt nem tudják
      megoldani, mert olyan kevés anyagi támogatást kapnak. A 2×3,5 méteres
      különszoba 3 millió forintba került volna. Ezt a pénzt a barátainak
      kellett összegyűjteni. Amikor Purczeld Miklós barátommal újra bementünk
      Öcsihez, hogy megnézzük a végre, átadott új kórtermet, elszorult a
      szívem. Egy teljesen csupasz, fehér falú, teljesen ingerszegény szobába
      léptünk be. Öcsi egyedül, magányosan ült az ágyon. Hazarohantam és
      összeszedtem mindent, amivel szebbé tehetném Öcsi – vélhetően – utólsó
      otthonát. Az összes addig készült Honvédos emléktárgyak kerültek a falra
      a polcokra. Kispest sálak, “aranycsapat” képek”. A csupasz asztalra, a
      feleségem által hímzet terítő került. Öcsi nem szólt semmit, – hiszen
      nem tudott – de szemében ott csillogott a hála könnye. Öcsi mindent
      értet, csak a feltett kérdésekre nem tudott válaszolni. Ez volt a
      betegsége. 2002. április. Öcsi 75 éves. Fogadás a – volt
      Dunainterkontinentálba – (fene tudja az új nevüket). Mindenki érzi, hogy
      a mai nap egy különleges nap lesz. (ha nem sértek kegyeletet, akkor
      olyan volt ez az érzés, mint az UTOLSÓ VACSORA) Ott volt, Di Stefano,
      Butrageno, Gento és a többi játszótárs is a Reálból. Öcsi a beszédek
      közben felállt és sétált az asztalok között. A jó barátokat észre vette,
      átölelte, megpaskolta a fejüket. Amikor vége volt az ünnepségnek,
      mindenki ment haza, vagy a szállódájába. Egymás után gördültek ki a nagy
      fekete autók a szálloda elöl, és Öcsi, ott maradt a parkolóban az öreg
      Wartburggal és az ápolóval. Nézett a többiek után és a szeme újra
      megtelt könnyel. A népstadionban volt felravatalozva a koporsója. A
      diszsorfalat, soha nem látot és nem hallott felcsúti gyerekek képezték. A
      “csodálatos főszervezőnek, (diploma másoló, és egyéni olimpiai
      aranyérem nélküli “sporthallhatatlan”) – eszébe nem jutott volna, hogy a
      Honvéd serdülő labdarugóit is meghívják. Egyáltalán. Hol voltak a
      Honvédosok? (NA, EZ VOLT UNDORÍTÓ AZ EGÉSZBEN). A temetés és az egyházi
      szertartás, már a Bazilikában zajlott. Szerencsére ott már volt
      KISPESTI. A vita azon állt, hogy ki mondja a gyászbeszédet. Amikor már
      eldöntötték, akkor belépett a Kispesti Római Katolikus Egyház vezetője –
      és nagy Kispest szurkoló – HEGEDŰS ATYA. A Reál Madrid vezetői, amikor
      meglátták Hegedüs Atyát a viola-fehér palástjába, rögtön megváltoztatták
      a döntésüket. A Kispesti Hegedüs Atya, misét celebrálhatot Puskás
      Öcsinek. Legalább ezt már nem vehetik el tőlünk. A “nagyszerü szervező” –
      akiről az elöbb is írtam, – még a Bazilikába sem hívta meg a Honvéd
      Képviselőjét. Amíg, Nyilasi, Dunai, Ihász, s.t.b. ott ültek a padok
      között, addig a több mint nyolcvanszoros válogatot játékosunkat GARABA
      IMRÉT be sem engedeték. Az “alsó-dabasi” futballcsapatba vegyülve
      tudott bejutni a Bazilikába. A Gesztus Uraim, a Gesztus. (talán nem
      lenne annyi “PARASZTOZÁS” ha kulturált körülmények vannak teremtve.
      Elkészült Almási Tamás rendező úr filmje a “PUSKÁS” . Ő nem feledkezett
      meg rólunk, hiszen tudta, hogy az egész történet KISPESTNEK köszönhető. A
      Honvéd Baráti Kör is ott van azok között, akiknek megköszönték a
      segítséget. Talán az egyetlen pozitívum, hogy a Miniszter úr, –
      lehetősége volt rá – hazahozatta az összes emléktárgyat. (Más
      politikusnak is lett volna rá lehetősége, de nem élt vele) Az
      “aranylabda átadáson” a Puskás díj is másféle megítélésbe kerülne, ha
      az – oda nem való – sok paraszt helyett meghívnák a Miniszter elnök és a
      Bözsi néni közé, egy Honvédost is. Már lassan a végére érek a
      történetnek. Holnap, már csak a Puskás Iskoláról, a Puskás utcánkról, és
      a Puskás szoborról írok. HOLNAP ÁPRILIS 1.-ÉN DÉLELÖTT 10 -KOR
      KOSZORUZÁS A KÖKINÉL, KRISTÓF LAJOS ÁLTAL KÉSZÍTETT PUSKÁS SZOBORNÁL..”

      1. Számomra ismeretlen történetek. Köszönöm, hogy megosztottad.
        “ÉRTELMES, és TISZTESSÉGES politikus” ez egy gyöngyszem.

        Ha értelmes volna, ha tisztességes volna, politikus nem volna.

    1. 2013-ban egyébként már lett női csapat amikor a Hegyvidék SE integrálódott be a Honvédba.
      http://www.honvedfc.hu/hirek/9598
      Ezek szerint ennek kudarc lett a vége, mert most “csinálnak” egy teljesen újat?
      Miért pont ez ment volna jól……..

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.