Ne szépítsük: Supkának mennie kell

Bp. Honvéd – Haladás 1-3 // + osztályozókönyv

  • Két hete elvert minket, azóta 12 gólt kapott két meccsen a Diósgyőr, és már kieső helyen áll.
  • A Haladás augusztus és november közepén nyert csak meccset a bajnokságban – mindkettőt otthon.
  • Utoljára 2018 áprilisában nyert idegenben a Haladás.
  • Három gólt legutóbb 2018 májusában rúgott – hazai pályán. Idegenben 2017 decemberében. Mindkettőt a Felcsútnak, ahogy az utolsó győzelmei is szinte kivétel nélkül a Felcsút elleniek.
  • Továbbra is 11 ponttal van lemaradva a bentmaradást jelentő tizedik helytől.

Tegnap este hazai pályán kaptunk ki a Haladástól 3-1-re, értékelhetetlen futballal.

Nem kellett sok sört inni ahhoz a gyorsmérleghez, hogy megállapítsam

Supkának mennie kell!

Idő közben aludtam rá egyet, talán megfontoltabban gondolkodom, de még mindig úgy érzem, hogy nagyon nagy a baj. Nem maga a Haladás elleni vereség fáj, mert az csak egy betegség tünete, amit lassan kezelni kell, mert egyre jobban látszik, lábon képtelenek leszünk kihordani.

Ha azok a meccsek (Diósgyőr, Felcsút, Haladás) se mennek, ahol önbizalmat gyűjthetnénk, ahol összekaphatnánk magunkat, akkor mit várunk az idénytől? Konkrétan október óta mintha elfelejtettünk volna focizni. Alig észlelhető tudatosság a játékunkban, szinte minden a szerencsétől függ. Kamber és Batik oldja meg hátul, Holender vagy Danilo pedig hátha betalál. Ez kevés, nagyon kevés.

A bajnokság kétharmadánál el kell fogadnunk, hogy ezzel a kerettel megyünk tovább. Ha Európát akarunk, akkor is ez a keretünk marad, változtatni alig lehet rajta. Marad tehát az edző kérdése, az látszik, hogy valamit sürgősen tenni kell, ez így nem mehet tovább.

Ha elvétve húsz-harminc percekre vagyunk alkalmasak, ha bármelyik ellenfelünk kiszagolhatja, hogy ennyik vagyunk, akkor azt ki is fogják szagolni. Láthattuk a jelenséget Diógyőrben, láthattuk a Kécske elleni visszavágón, és láthattuk most, a Hali ellen. A Haladás ellen! Értitek, a csontutolsó ellen nulla önbizalommal fociztunk. Mi lenne, ha Holcsika is beállna a sorba, és még az emelést se próbálta volna meg?

És még így is azt mondom, hogy nem a Haladás a gond, hanem a betegség, ami felemészt minket. Supkával próbáltuk kezelni, úgy látszik nem működik, vissza kell menni kontrollra, megvizsgálni, hátha egy másik megoldásra jobban reagál a szervezetünk.

Sajnálom a mestert, mert nem emlékszem, hogy akár hasonló előfordult volna a pályafutásában. Egyszerűen képtelen értelmesen hozzányúlni, képtelen bármit kezdeni a keretével.

Lehet, marad a padon; lehet, beüt az élet, és visszajövünk valahogy, de tartom, ez most nem az a pillanat, amikor érdemes további bizalmat szavazni. Megvártuk a félidőt, frissítettünk a csapaton, itt az 57. perc, jöhet az első csere. Mert indokolt.

Nem érdekel a közhangulat, – ami feltételezem, nem kicsit lehet most Supka-ellenes, – csupán egy dolog mozgat: Európa. Ha akarjuk, akkor akarjuk tisztességesen, és ha ehhez edzőváltás kell, akkor váltsunk edzőt. Esküszöm, én fogom legjobban sajnálni Supka távozását, de ilyen az futball. Ne erőltessük azt, ami látványosan nem megy.


Osztályozókönyv //

címlapkép: 1909foto