Európa, gólkirályság, osztályozókönyv, miegymás

MTK – Bp. Honvéd 1-4

Megvan: a Kispest Európát választotta. Nem volt egyszerű, de ahogy 2011/12-ben, valahogy mintha most sem akarta volna nagyon más rajtunk kívül.

Az utolsó öt fordulóban az Újpest 2, a Debrecen 7, mi pedig 9 pontot szereztünk, ami azért is fura mert az előző öt fordulóban az Újpest 9-et, a Debrecen 10-et, mi pedig csak 5-öt, és nem mondanám, hogy parádés volt a sorsolásunk. Igaz, tíz fordulóval ezelőtt még ki mondta volna meg, hogy az MTK ennyire összeomlik.

Mindegy, a lényeg, hogy megvan, és most sajnálhatjuk az elmúlt fordulókat, ahol pontot-pontokat buktunk ilyen-olyan hibákból. Ebben simán benne volt a bronz. Gondoltátok volna tavasz elején? Hiába, a magyar futball egy csodálatos dolog, ahol nem csak bármi, hanem ha létezik, akkor a bármi ellentéte is megtörténhet, sőt, az akármi és annak fordítottja is. Lásd példánkat.

“Európa, gólkirályság, osztályozókönyv, miegymás” bővebben

Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame

Nekünk ők az elsők.

Az általában hurrápesszimista* RW tegnap tolt egy mondatot a debreceni posztba, ami elgondolkodtatott:

Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk.

(* a hurrápeszimista ebben az értelmezésben: tényleg mindig a legrosszabbra készül, aztán már attól boldog, ha nem jött be a tippje, és mindezt a legnagyobb fokú tudatossággal teszi.)

Évekig – ez a kulcsszó a mondatban. Azt nem tudom, hogy mi lesz jövőre, vagy utána, vagy akár a jövő héten, viszont azt tudhatom, hogy mi történt tavaly, tavalyelőtt, vagy még korábban. Tényleg, mikor volt utoljára Eppelünk?

“Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame” bővebben