Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól

Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 15:30 TV: M4 Sport és m4sport.hu

Egy nagyon hosszú és boldog év utolsó idegenbeli túrája következik. Idén kétszer jártunk Felcsúton, Mezőkövesden, Sopronban, egyszer Balmazújvárosban, Beer-Shevában, Gyöngyösön, Pakson, Pécsett, Tatabányán és Telki után most Debrecenbe is harmadszor utazunk. Van bennünk tehát bőven kilométer. (Bakker, most nézem, hogy a törökországi edzőtáboron kívül egyedül egy telki edzőmeccset hagytam ki idegenben, sőt, ha jól számolom az egyetlen elérhető Honvéd-meccs, amit egyáltalán kihagytam 2017-ben. Ilyen se volt még.)

A zárójelhez tartozva: elfáradtam. Sok volt ennyi minden, és nem az utazások, a távolság, a társaság, hanem tényleg az egész úgy, ahogy van. Bajnoknak lenni egy alapvetően boldog, de fárasztó állapot. Kispesten meg pláne.

Megpróbálom elmondani miért.

“Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól” bővebben

Csámcsogó Debrecenre

Mindenszentek helyett Halloween, Bálint nap helyett Valentin, labdarúgás helyett amerikai foci, csülökpörkölt helyett hamburger, kakaós csiga helyett bagel, és így tovább. Látjuk hogy tör be fokozatosan a nem is tudom mi az életünkbe. De szerencsére a futballunk még kitart legalább a pályán – mert ott szinte semmi köze a világmindenségben játszotthoz, hiába mezben, labdával, huszonketten, még spori is van, meg kapu, néha nézők, a gyep ugyanúgy zöld, satöbbi.

“Csámcsogó Debrecenre” bővebben