Mastodon

Álmomban nem voltam beteg (óda és köszönet a csodáért)

Álmomban nem voltam beteg,
magasan láttam a jövőt, fönt –
s írtam reggel egy levelet
Piroskának: jegyezz Tervkölcsönt!*

A kiegyensúlyozottság nevében (…)

Fontosnak tartom személyesen is elmondani, kiemelni, mennyire hálás vagyok államunknak, pártunknak, és külön-külön a bőség zavara miatt itt fel nem sorolandó személyeknek, természetesen élükön a miniszterelnök úrral, a külügyminiszter úrral, egyes vállalkozó urakkal, hogy lehetővé tették azt, amire én, mint állampolgár, mint alattvaló, mint oktondi báránya e hatalmas nemzetnek alkalmatlan lennék: létrehozták, megteremtették a világ legcsodálatosabb létesítményét, az új Bozsik Arénát.

Értem, nekem.

“Álmomban nem voltam beteg (óda és köszönet a csodáért)” bővebben

Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda

Kisvárda – Bp. Honvéd @ Kisvárda, 17h

Ismét egy péntek, ismét leültem a törzskocsmámban egy asztalhoz, pedig nem szoktam, igazi pulttámasztó vagyok a piros bárszékemről, kirendeltem egy Supersideot (Yeastside), hozzá kísérőnek egy pohár vizet, a söralátét a tavalyi Fehér Nyúl szortimentje (címlapképünkön), az iTunesban felcsendül a Sexepil (What Do You Say), nagyjából minden stimmel, egyedül a témát kívánom a halál véreres f*szára: Kisvárda.

Merengős poszt következik.

“Remélem, hogy kicsit magadra ismersz, és nem én vagyok az utolsó svájcisapkás vén komenista (írói kép!), aki a padlóra köp, ha meghallja: Kisvárda” bővebben