A változásra szavaztunk?!?!?%!+ De milyenre?

szollosi_elnokTöredelmesen bevallom, soha nem akartam a Magyar Sportújságírók Szövetségének tagja lenni, mert – ahogy most is vallom – bloggernek tartom magam. A blogger véleményt formál, személyes élményekről ír, maga választja a témáját, akkor és úgy fogalmaz, ahogy épp kedve van, nincs szerkesztőségi kényszer, egyedül az olvasó elvárása létezik, ha olyan szerencsés az adott blog olvasója, hogy a szerzőt érdekli egyáltalán. Engem speciel teljesen hidegen hagysz, kedves olvasó, de ezt pontosan tudhatod rólam, hiszen ha a te igényeidet szeretném kielégíteni, akkor – a saját fogalmaim szerint – nem tarthatnám magam bloggernek. Ilyen ez.

“A változásra szavaztunk?!?!?%!+ De milyenre?” bővebben

Egy nagyon rossz kortünetről – válasz egy meg nem keresésre

valogatott_szurkoloKövetkező posztunk szerkesztői és nem szerkesztőségi vélemény.

Fura dolog lett a magyar futball. Belerúgni még mindig odamondás, szapulni szinte kötelesség, de informálódni tisztességgel róla smafu, miközben a meglévő értékeiről soha egy büdös szó sem esik. Pedig igenis vannak értékei, elég komoly értékei.

“Egy nagyon rossz kortünetről – válasz egy meg nem keresésre” bővebben

Tartozom egy vallomással

Na, jó, most már meccshangulatom van.

Szombat a reggel, túl vagyok két kávén, a turistaház udvarán már megtekintettem a félbevágott disznót (nem, nem a sajtóst, hanem az esti hurka alapanyagát), lassan minden kezd a helyére kerülni.

Tizenketten jöttünk le Gántra, ketten ebből kora hajnalban (pestiesen nyolc körül, errefelé az már bőven a nap része), a többiek éppen túráznak a marsbéli tájra hasonlító egykori bauxitbányához, miközben én a kocsmában ülök és ezt írogatom.

Francnak sincs kedve kutyagolni, túl városi vagyok én már ehhez. Mégsem a szépemlékű Stadlerral játszunk ma, hogy a civilizáció-stadion viszonylaton sarat kelljen dagasztani úgy, ahogy azt csak a Sátántangóban tud a két demizsonos. Szerencsére Tarr Bélából csak egy van, bár érte pont kár, hogy nem vállal szerepet a magyar fociban. Hirtelen más dimenziói tárulnának fel az unalomnak.

Csináltunk szelfiket is magunkról, ilyen az ha társaság vagy. Délután majd a kisbabar vagy lovi fog, de akkor majd ott állunk talpig Puskásban.

“Tartozom egy vallomással” bővebben