Számokban a Megújult Magyar Futball – A televíziós közvetítések

Kezdjünk egy igencsak szomorú számmal: 11 forduló alatt mindössze 28 mérkőzést adott le élőben (a lehetséges 66-ból) a közvetítéseket nyáron államosító köztévé. Tavaly, amikor a Sport1 és a Duna közösen birtokolta a jogokat, akkor nyolcból hat-hét meccs ment le, ami 75-87,5%-os sugárzási aránynak felel meg. Ez változott idén 42,4%-ra, és romlik fokozatosan, mert szeptemberrel a hétvégi három meccs kettőre csökkent, vagyis fokozatosan konvergálunk a 33,33% felé, fölötte a ponttal, ahogy általánosban jelöltük a végtelen tizedes törteket.

Hiába azonban a kevés tévés meccs, azokban se lehet sok öröme az egyéb jellegű szurkolóknak, mert még ennek a kevésnek is a fele-harmada az, ahogy a Ferencváros éppen elveri az aktuális ellenfelét. Tizenkét csapat normál eloszlás mellett három hét alatt körbe kell érjen, tehát tizenegy fordulót követően mindenkinek legalább háromszor, de inkább négyszer a képernyőre kellett volna kerülnie. Ezzel szemben mi történt?

Vegyük észre, a Békéscsabának még az is kevés volt a tévés meccshez, hogy az Üllőin játszott a Fradi ellen. Még a legelső fordulóban, amikor akadozott a Haladás-Fradi (mi más?) közvetítése Szombathelyről, akkor jobb híján átkapcsoltak Csabára, ahol a Loki épp egyenlített, durva hanghibák kíséretében. Vagyis valószínűleg az van, hogy minden meccset sugároznak élőben, csak azokat mi, egyszerű fogyasztói a közszolgálatinak, nem láthatjuk, mert a fene tudja miért.

Illetve jórészt elmondták: ha kevesebb a tévés meccs, akkor több a néző helyben. Hogy ez mennyire kőkorszaki szöveg, azt nem is érdemes feszegetni, mert csak azt vennénk észre, hogy kilóg a lóláb a mammutbőr poncsó alól.

Sőt, ott tartunk, nemhogy nem nőtt, hanem valamicskét csökkenni látszik a helyszíni nézők száma, tehát a tévés meccsek elmaradása még inkább immunissá tette az embereket a magyar futball iránt. Miközben – a tévék saját közlésére hivatkozva – átlagosan 200.000 (kétszázezer!!!) kanapédrukkert bukunk per leadott meccs. Ez katasztrófa, félelmetes, hogy vannak, akik komolyan gondolják az egész jelenséget.

Sőtkettő, pont Hemibá mondotta a minap belinkelt Hírtévés beszélgetős műsorban, hogy a várva várt szponzorokat baromira nem érdekli a helyszíni nézőszám, pláne nem az a száz-kétszáz amivel talán megemelkedik, ha minden összejön, mert a szponzort csak a tévés jelenlét érdekli, az élő, az ismétlés, meg az a sokszázezer ember, akihez eljut a reklámja. Magyarán a köztévé nettó károkozója kell legyen jelenleg a magyar futballnak, mert optimális piaci körülmények között messzire kergeti a lehetséges támogatókat a kluboktól. (Azt most tegyük zárójelbe, mert egyéb és komolyabb elemzést érdemelne, hogy mennyi az állami, félállami, satöbbi államközeli cégek szponzorációjának aránya a futballunkban, akiket aztán tényleg nem érdekel a tévés megjelenés, mert nem azon múlik a bevételük.)

Ilyen körülmények között talán még arcpirítóbb, hogy az államilag agyontutujgatott Fradi az a csapat, amelyiknek szinte kivétel nélkül minden meccsét közvetítik. Vélhetően azért, mert a nép erre kíváncsi. Alapvető tény, hogy ha Fradi van a címlapon, jobban fogy a Nemzeti Sport (ződsport, ugye?), ezért törekedni kell arra, hogy sűrűn legyen ilyen, mert piaci kényszer a lapeladás, hiszen abból élnek. Teljesen jogos érvelés egy piaci cégnél, viszont elképesztő félreértése a közszolgálatiságnak a köztévénél.

Azért közszolgálati a közszolgálati, mert – és itt inkább hadd idézek a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról c. valamiből:

A közszolgálati médiaszolgáltatás alapvető elvei
82. § A közszolgálati médiaszolgáltatás
(…)
c) működésének biztosítása elsősorban a Magyarországon élők közös áldozatvállalásával, állami finanszírozás mellett történik,
d) tevékenysége nem irányulhat elsősorban nyereségszerzésre.

Vagyis a törvény szerint az állam a mi adóforintjainkat elköltheti arra, hogy számunkra médiaszolgáltatást nyújtson bizonyos feltételek mellett. A nyereségszerzés az mindegy, mert úgyis adóforintból megy, elég neki, ha minden más nyereséges, vagy csak simán adózik.

A közszolgálati médiaszolgáltatás céljai
83. § (1) A közszolgálati médiaszolgáltatás célja:
a) a társadalmi és kulturális értelemben átfogó médiaszolgáltatás nyújtása, amely a lehető legtöbb társadalmi réteghez és kulturálisan elkülönülő csoporthoz, illetve egyénhez kíván szólni,
(…)
m) kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás,
(…)
(3) A közszolgálati médiaszolgáltató részt vesz a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és történelmi jelentőségű dokumentumok tartós megőrzésében, archívumban való elhelyezésében, szakszerű összegyűjtésében, gondozásában.

Miután zsebben a sok adóforint, kinevezve minden haver, rokon és rokon haverja, vagy haver rokona a megfelelő posztokra, utána jöhet a pénzszórás, majd a törvény nagyjábóli leszarása magasabb szempontok figyelembe vételével. Ilyen magasabb szempont például a nap mint nap tapasztalható teljes szakmaiatlanság, pedig azt gondolná az ember, hogy fél évvel az indulás után talán belejönnek. Aztán ott van a hírek furcsa ferdítése, kiforgatása, a tudósítás értelmének megcsúfolása, amikor az ember mást lát és tapasztal, mint amit bemondanak este a hírekben, hiába volt ugyanott, ugyanakkor. Satöbbi, satöbbi, nem erről szól a blog.

Arról viszont igen, hogy a magyar futballt jelenleg a köztévének van joga közvetíteni, így kénytelenek vagyunk foglalkozni magával a köztévével is. Például a törvény 83. § (1) a) pontjában rögzített átfogó médiaszolgáltatással, amiből ha foci, akkor a Békéscsaba teljesen kimarad, nyilvánvalóan azért, mert se nem társadalmi réteg, se nem kulturálisan eltérő csoport, és még messze is van Budapesttől. Vele szemben a Ferencváros már önmagában olyan sokszínű, hogy mint a köztársaság elnöke, megtestesíti a nemzet egységét, vagyis nagyon mást nem is kell közvetíteni, letudjuk egyben, és még spóroltunk is.

Sajnos így értelmezik mifelénk a közszolgálatiságot. Pont én voltam az, aki lelkendezett az M4 Sport indulásakor, mert kevés jobb dolgot tudtam elképzelni a televíziózással, mint egy állami, a nyereségre nagy ívben tojó sportadót. Ott akkor majd újra lesz kosárlabda, nem Veszprémből kézilabda, tenisz és minden, amit a kilencvenes évek középéig adott a köztévé, mert az országban történt és sport volt.

Aztán kezdtek jönni a hírek, hogy hiába a sportadó, futballmeccs hétvégén csak szombaton lesz, akkor is egyszerre, ezekből pedig kettőt ad a tévé, hogy még véletlenül se nézhessen meg valaki többet, véletlenül se legyen átfogó képe a magyar bajnokságról, a termékről, amit épp felemelni szándékozunk, bevezetni a piacra, népszerűvé tenni. Bravó, jogos a taps.

Az M4-et, az elmúlt évek legjobb dolgát úgy elcseszték, mint ebben az országban nagyon kevés dolgot, pedig brutálisan erős versenyben indultak.

2015-re sikerült odáig eljutni, hogy

• Európában egyetlen országként nem közvetítjük csak a forduló meccseinek egyharmadát, miközben például a szomszédos Romániában három tévétársaság is leadja az összes mérkőzést (33% vs 300%),
• a mérkőzések videós összefoglalóira másfél napot kell várni, mire felkerülnek az MLSZ saját csatornájára, miközben ez tavaly a meccsek lefújását követő fél-egy órában megtörtént,
• a nem közvetített meccseket leadja az M4, méghozzá hétköznap, a délelőtti műsorsávban, amiért vélhetően tízezrek vesznek ki szabadságot, hogy láthassák mondjuk az addigra négynapos Paks-Békéscsabát,
• fordulónként alsóhangon 4*200.000, azaz 800.000 (nyolcszázezer!!!) nézőt veszít a magyar futball a tévék előtt, és ki tudja mennyi szponzorpénzt, mennyi társadalmi tőkét, mennyi bármit, amit csak el lehet veszíteni.

A magyar futballt szépen, fokozatosan, a nagyobb jó nevében és céljával, szóval a magyar futballt egyszerűen elvették az emberektől, miközben oda akarták adni a családoknak, az új és szép stadionokban szurkoló családoknak.

Ez lett belőle, innen is szeretném megköszönni.

/// Arra még kíváncsi vagyok, hogy mikor és ki fog kiállni a jónép elé, bevédeni a mi jól gondoltuk, csak nem jött be c. álláspontot, ahogy azt tették a szurkolói kártyával, mielőtt visszacsinálták volna az egészet. Vajon mennyi idő kell még ahhoz, hogy felfogják az okosok, megint valami ordító nagy hülyeséget műveltek?