Valahol mélyen hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült elérnünk, egy Felcsút elleni felcsúti mérkőzésen nem a Felcsút a legnagyobb problémánk. Mármint az esszenciális létezésük alapja, ésatöbbi. (Bár az ésatöbbi előtt nincs vessző.)
Annyira mocsokgyengék vagyunk, mindössze két győzelem tíz meccsen, hogy az elsődleges problémánk jelenleg a bentmaradás kérdésköre. Mármint az, hogy meglesz, vagy sem?
Nyilván, az elvi dolgokat ilyenkor sem érdemes feladni, ahogy például szerencsétlen atlantisziak is kitartottak a saját igazságuk mellett, azonban annyi a zaj, annyi a párhuzamos történés, hogy a prioritások automatikusan átértékelődnek a mentális térképünkön.
Meccs előtt például ki a fenét érdekelnek a felelősök? Meccs előtt reménykedni kell, a meccsen szurkolni, majd a meccs után – amennyiben van értelme – jöhet a jogos kritika.
Egy jobb világban mondjuk eleve nem lenne Felcsút, vagy ha lenne, akkor nem ezen a néven. Aztán egy közel normális világban a Honvéd nem a kiesés elől menekül, tehát eltekintve attól, hogy a Felcsút, mint olyan, nem lehet részhalmaza egy közel normális világnak, mégis, ebben a közel normális világban meccs előtt inkább azzal kéne foglalkoznunk, hogy minek vannak, és mi vezetett odáig, hogy létezhessenek egyáltalán? Közpénz, politikum, arcátlanság, miazmás.
De nem, most egy egészen másik normális világot kell eljátszanunk, ahol saját magunkkal foglalkozunk, hogy miért vagyunk ilyen gyengék, milyen lehetséges kiutak léteznek, egyáltalán mit lehet tenni?
A megváltoztathatatlannal, aminek eleve nem szabadna megváltoztathatatlannak lennie, legyen az bármennyire is ellentétes a viselt erkölcsi normáinkkal, nem tudunk mit kezdeni. Reménytelenül mantrázzuk ugyanazt évek óta, értsd mind a Felcsútra, mind magunkra, azonban süket fülekre találunk ott, ahol a döntések születnek. Az, hogy az úgynevezett közvélemény esetleg velünk ért egyet, teljesen érdektelen, hiszen jó ideje nem olyan rendszerben élünk, ahol a lakosság, az emberek véleménye valóban számítana.
Majd feltesznek marginális kérdéseket, eljátszva, hogy érdeklik őket az emberek, de közben tudjuk jól, alattvalóként tekintenek ránk – és úgy is viselkednek. Mi legfeljebb tömeg lehetünk, akit vezetni kell, de még jobb, ha tömeg sem vagyunk, mindössze emberek, hogy nehogy elérjük a kritikus tömeget, ami esetleg hajlamos lehet berobbanni.
Kapd meg a minimumot, legyél beszorítva határok közé, fogadd el, hogy egy óvodás szintjén kommunikálnak veled, és akkor jó életed lesz. Magyarul: hagynak vegetálni.
Márpedig ennyi nemhogy országosan, hanem Kispesten is kevés.
Nekünk nem ott van a helyünk, pláne nem a most képviselt módon, ahol épp tartunk. Amennyiben ragaszkodunk, és mivel ragaszkodunk a Honvéd névhez, akkor próbáljunk meg a régi indulónk szerint viselkedni:
Célunk csak egy van, a Honvéd a sportban,
Mindig az élen, az elsők közt legyen!
Mert ezt várja el a név és a hagyományok.
Persze, nekünk az sem baj, ha egy másik utat választunk véletlenül, nevezetesen a kispestit, és elfogadjuk, egy munkáskerület (város) klubja vagyunk, ahol a helyi gyerekekből nevelünk játékosokat a csapatnak, és érünk el annyi sikert, amennyi bennünk van. A hiányposztokra aztán lehet igazolni, ahogy például hoztuk az MTK-ban is játszó, azonban ott nem befutó Nemes-Nehadomát, hogy inkább nálunk rúgjon kétszáz gólt. Az már csak hab a tortán, hogy Nemes-Nehadoma erzsébetfalvai, vagyis mai nevén pesterzsébeti születésű volt.
Néha sajnos el kell adnunk egy-egy játékost a megmaradásért, ahogy eladtuk például Dudás Gyulát az Újpestnek, Mészáros Dodót a Fradinak, vagy évtizedekkel később Kovács Zolit a Győrnek. Ez benne van a történetben, cseppet sem gyengíti annak narratív erősségét.
Azonban az, hogy se Honvéd, se Kispest nem vagyunk, mindössze egy sodródó, médiavezérelt valami, azzal nagyon nehéz azonosulni.
Mondok egy példát. Tételezzük föl, hogy Kispest vagyunk, tele saját nevelésű játékosokkal, pár igazolással, és nagyon nem megy a csapatnak. Évek óta a kiesés elől menekülünk, azonban valahogy mindig elkerüljük. Hogyan reagál erre egy szurkoló?
Elfogadja. Igen, elfogadja, mert látja a koncepciót, látja mögötte a munkát, a törekvést, a felelősséget, képes azonosulni a helyi és környékbeli srácokkal, hiszen úgy tekint rájuk, hogy akár ő maga is lehetne az, aki a piros-fekete mezben kifut a pályára. A szurkoló szeretni fogja ezt a csapatot, és reménykedik, hátha a következő eresztés jobb lesz, hátha a tudatos munka beérik, és a csapat sikeres lesz.
Az eredményesség és a szurkolói megfáradás között csak akkor van szoros kapcsolat, ha a klub nem rendelkezik saját filozófiával. Ha vannak igazodási pontok, akkor a szurkoló képes igazodni, és ha képes igazodni, akkor látja a lehetőségeket, és látja a határokat, aminek következtében elfogadja a történéseket. Magáévá teszi a klub filozófiáját, és szurkol mellette.
A jelenlegi Honvéd nem közvetít semmit az égadta világon, vagyis nincs mivel azonosulni. Nyilvánvaló, hogy a folyamatos kiútkeresésbe, sodródásba a szurkoló is belefárad, hiszen hamar eljön az a pillanat, amikor reménytelennek érzi az egészet.
Márpedig ez nem jó, ilyet nem szabad csinálni.
A klub egyik legfontosabb feladata, hogy valamiféle értéket képviseljen, értéket közvetítsen. Legyen az akár saját érték, de lehet beemelt, a közösség felől érkező. Mindegy, a lényeg, hogy legyen.
Láttátok Jeles András filmjét, A kis Valentinót? Érdemes megnézni, könnyen magunkra, a klubunkra ismerhetünk benne.
A húszéves Sz. László egy főváros környéki szövetkezetnél kocsikísérő. Egy napon nem adja postára a hivatalosan rábízott pénzt, dolgozni sem megy, hanem ötletszerűen tölti az időt, kószál és szórja a pénzt, csupa olyasmire, amiben egyébként nincs része: édességek, taxizás, vendéglők, Balaton, nők stb. Bár estére elkölti a pénzt, és az egész nap mozgalmasan, változatosan telt el, nem történt semmi számára fontos vagy örömteli esemény, továbbra sem kötődik semmihez és senkihez igazán.
(via Kritikus Tömeg)
És tudjátok mi az igazán abszurd? Még a Felcsút is képvisel valamit. Szörnyű kimondani, azonban az arroganciájában, a közösséghez való hozzáállásban, a valóságértelmezésében szorosan követi a – inkább hagyjuk, hogy mit. De követi, és ez a lényeg.
És eközben ma mit nevezhetünk Honvédnak, netán Kispestnek? Egyszerű kérdés, és maradunk válasz nélkül, teli következmények nélküli fogadkozással.
címlapkép: a Honvéd pályája 1956-ban. fotó: Fortepan / Faragó György
Batik Bence nagyon korrekt volt és a leghatározottabban nem ünnepelt.
https://uploads.disquscdn.com/images/26fbd3fcf09c4795fd2312a18953b26cb317dbc90288da8128ba411203b96b57.jpg
Viszont a tévében én úgy láttam, hogy amikor kiment a padhoz, felnézett a VIP-re, látszott a szemén, hogy keres valakit/valakiket, majd a két mutatóujjával feléjük bökött, mozgatta őket, majd felnézve a VIP-re, köpött egyet… én ezt Menjdelényiéknek szólónak éreztem.
https://uploads.disquscdn.com/images/956c9b2ff1f050bac7ab2f3df7c5496cdde62fdfa79ef70b4da41b8de64d0ca3.jpg
videón itt, 0:27-nél:
https://m4sport.hu/magyar-foci/labdarugas/cikk/2022/10/15/batik-pazar-kapasgoljaval-verte-a-puskas-akademia-a-meccset-tiz-emberrel-befejezo-honvedot/
Igen. Azzal, hogy a renitenseket, öltözőbomlasztókat, szegény légiósokat elnyomókat sikerült likvidálni, az eredményesség, az előrelépés kézzelfogható!
Örülök, hogy így tett, én is ezt csináltam volna.
Egyértelmű volt és bizonyára jogos is.
Ebbol eleg volt bzmg, beallok
még jó, hogy a dzsíniusz elégedett :D
https://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/nb-i-batik-a-goljaval-bizonyitotta-kar-volt-elengedni-hornyak-2918805
Csak ne Tujvel helyére, ott bajt is okozhatsz.
Jaja. Tujvi elképesztően jó volt.
Ez a kanadai minden idők egyik leggyengébb kispesti légiósa, a skót meg dettó ugyanaz a negatív rekord a padon.
Vicc.
Itt már csak Szalai Ádám segithetne… , ha szép keretet akarna adni a karrierjének és itt vezetne le.
Meg a piócás ember.
Az lenne csak a szép keret. :)
Azért a kisMancini érdemeit ne vedd már el 😅
Egyezzünk ki X-ben! :)
Egyezzünk ki X-ben! :)
Ne álmodozz róla. A múltkor is vmi olyat nyilatkozott,hogy nem gondolta volna az újpesti(!) műfüvesen,hogy ilyen karrierje lesz. Ebből én nem kispesti levezetést gondolnék,de persze enélkül sem.
Szapi úgy döntött a szünetben, hogy ennyi elég volt neki Kispestből?
Rossz emlékként felsejlik a tatabányai 4-3, mikor Tóth Iván kért cserét a szünetben.
Két apróság. Az első: 25. perc után nem kevésszer lehetett látni, hogy védekezésért „felelős” játékosaink egymással veszekednek, mint akiknek fogalmuk nincsen néha, hogy pontosan mit is kellene csinálniuk.
Második: volt pár szituáció, ahol olyan szintén tolódtak el védőink, hogy ha kevesebb szerencsénk van, akkor mögöttük 3-4 szinte teljesen üresen lévő felcsúti érkezett a hosszún, aminek látható eredménye lehetett volna gyorsan. Mindezek után azt hiszem én is lejöttem volna :D
Be lett rakva egy vadiúj ember középhátvédbe, meg egy jobbhátvéd balhátvédbe. Én nem igazán nézem folyamatában a meccseinket, csak néha pillantok a képernyőre, de amennyit ez a Courts csávó variál a kezdőcsapatokon, az nekem azt jelzi, hogy még mindig fingja nincs, ki mire alkalmas ebből a keretből. Pedig ennyi idő után talán nem ártana. Bár remélhetőleg már nem kell ezzel tovább foglalkoznia.
Nekem is pont az a mérkőzés ugrott be basszus…😔😔😔
Szia Dani! Hát azt nem felejti soha, aki élőben látta. :) Mondjuk ott Iván helyett a bundás német jött, Tujvelről ilyet nyilván nem feltételeztünk. :)
…és még mindig vannak, akik a fiatalokon és az akadémián verik el a port! Még mindig ők a kerékkötők, az akadémia meg a pénznyelő!
A Prengak meg a qrva jók! Hihetetlen..
Fasza. Ismét volt játékosunk alakítja sorsunkat, gratulálok szakmai vezetés ! Lehet magyarázni a nagy semmit, de kizárólag az a szerencsénk, hogy az elmúlt években mindig volt nálunk két gyengébb csapat. Nem lesz ez így mindig…
A felcsút nem képvisel semmi mást, csak a „””Főnök””” akaratát. Gyökértelen semmirekellő alakulat, amit el fog söpörni az idő, és -majd, egyszer- ugyanúgy fogunk rá emlékezni, mint a Scornicesti-re. Kár, hogy lehet, hogy minket is magával fog rántani a mélybe ez a kor/kór.
Erre az irásra csak annyiban reflektálnék hogy nyáron egy ismerősöm beszélgetett Bozó úrral üzleti ügyekben és mivel futballrajongó a megbeszélés végén pár szóban rátért a Honvédra hogy “nem szerepelt valami fényesen!“
„Miért nem?… hát nem estünk ki!” jött a válasz. És ez nem vicc vagy kitaláció.
Bozó, meg a többi góré megnyugodhat. Idén már beérik a munkájuk, sikerül teljesíteni az elvárást és simán kihullunk.
elvárásaink helyett elvtársainkat olvastam a címben
nincsenek véletlenek
Tegnap egy ismerősöm megosztott facebook-on egy képet, amit a Várbarátok nevű oldal posztolt, amit én elsőre Vibrátorok-nak olvastam… szóval mindig van lejjebb. :)
Ez a csapatnak nevezett valami nem a Kispest. A 2 megszerzett győzelmünk aktív szereplői a magyar fiatalok voltak. ( Szabó , Kerezsi, Kocsis ) . Ezt csak Hantának, mert szereti a statisztikát. :) Mindenki látta, hogy az eddiginél is rosszabb irányt vettünk az idei szezonra. De ne fanyalogjunk, ne kritizáljunk. Adjunk időt. Minek? Kinek? Szar az egész. A kurva gyengézésnél az jutott eszembe, hogy anno az ” ébresztő” skandálásban azért benne volt a remény, a hit a csapatban. Most meg semmi. Sajnáltam, hogy visszajöttünk Debrecenben a meccsbe. Egy nagy zakó hátha………..de nem, akkor is lett volna magyarázat, hogy ilyen előfordul a fociban, ha bíró akkor máshogy ítél….stb. ………… És akkor jön Nagy Geri,az ellenfél mezében. ünneplés, közös éneklés, fotozás, mindenki látta. Na, nekem azzal esett le, hogy tulajdonképpen már nincs Kispest! De ő még Kispest. Ő is. Puskás, Tichy, Détári, Pisont és remélem Kocsis Dominik, Kerezsi és a többiek is Kispest lesznek egyszer!
Napikomment, grat!!!!
A Kis Valentinonak ennél sokkal több a mondanivalója. A hetvenesévekbeli megrekedés, nem a politikai, hanem sokkal inkább társadalmi kérdés. A kitörési pontok keresése, választási lehetőségek hiányában, maradnak a szürke hétköznapokból való kiszakadási ( ma megteheted, tegyük fel kimész Londonba, Bécsbe, Párizsba, Berlinbe stb)lehetőségek. Akkor ez a lehetetlennel felérő vállalkozás volt, közelebbi ismeretségek hiányában.
Természetesen ettől függetlenül egyetértek a poszt nagyívű tartalmával; eszmei hozzáadott értékével és politikai mondanivalójával!
A következő mérkőzés rovatban 15 órás kezdés szerepel!
Én valami 14:15-öt láttam, de annyira szürreális volt, hogy el is engedtem (bocsika, én a következő hazai meccsünkre gondoltam elsősorban)
Ceterum censeo Felcsút esse delendam.
Az utolsó kérdésedre a válasz egyszerű a Kispest mi vagyunk ! A szurkolók a szimpatizánsok .A családi an van egy 70+-os úriember Szekszárdról jár a meccsre vonattal busszal .Mindenki Lajosnak ismeri Tichy a kedvence . Ő a Kispest es persze mindenki ismer ilyeneket es lehet valaki rólunk mesél mint igazi szurkolokról . Mi ne adjuk fel ,menjünk felcsútra ! Amikor legutóbb voltam kikaptunk es ünnepeltük a csapatot! A szerencsétlen falusi szttyokat senki nem ünnepelte es oda jöttek a kanyar elé ! Azt hittèk őket ünnepeljük ,de rájuk senki nem kiváncsi ! El érnek minket persze ,de a végén tapsoljuk meg a csapatot mert az a Kispest ! Mi nem Dokát ünnepeljük mi a Kispestet !
Szegény Kovács Zoli, nyugodjék békében. :(