Kora délután 10-13 fok várható, azonban a meccs végén inkább 6-7 fokkal érdemes számolni. Eső nem várható. Aztán a valóságban mi lesz, a fene tudja, hiszen tíz éve már, hogy államosították az időjárás-előrejelzést, így simán lehet, hogy napközben virágba borulnak a pálmafák. Az állam, mint az látjuk Kispesten, általában remek tulajdonos.
A szutyok, ködös időhöz természetesen megkaptuk Farkas Ádámot sporinak, mert miért ne? Utoljára 2022 első meccsét, a hazai, Gyirmót elleni zakót fújta nekünk, összesen pedig huszonhetet 2010 óta. Átlagban 1,07 pont, versus ugyanebben az időszakban a Honvéd többi meccsén mért 1,39. Látványos különbség.
A szakma előzetes várakozásai természeten sima Fradit mondanak, azonban nem vették figyelembe egy komoly taktikai fegyverünket: az edzőcserét! Cherchesov alig egy éve ült le a padjukra, és máris a harmadik kispesti edző ellen kell meccselnie. Nem irigylem szerencsétlent, hogy rendre az ismeretlenre kell felkészítenie a csapatát.
Ráadásul november 13. van, egy jeles dátum, talán emlékeztek még rá, hogy
- 2006-ban előbb Csepelen játszottunk 0-0-át a Pakssal, majd
- 2009-ben Morales 0-0-át Craig Fradijával az Üllőin, hogy
- napra pontosan egy évvel később, 2010-ben, egy újpesti 1-3 után hirtelen lemondjon. Volt ott utána minden, Hemingway “beteg embernek” jellemezte. A valódi indok, mint utólag kiderült valószínűleg, az akkoriban el-elmaradó fizetésekben volt kereshető. Morales végül 1,52-re bezuhant(!) pontátlaggal hagyta itt a Honvédot. (A nemrég tizenkét éves blogunk első gyermeki lépései pont erre az időszakra estek. A meccset RW írta meg, sőt, még interjút is csinált a frissen lemondott Massimóval. Sajnos a hanganyag elveszett a költözések során, a leirata viszont megmaradt.)
Visszagondolva, a Hemingway-korszak eredményességének igazán nagy mélyrepülése valahol ezzel, az újpesti meccsel ért véget. A 2009-es, egyébként győztes kupadöntőre morális csődbe zuhanó klubot kemény munka lehetett újra talpra állítani. Moralest Supka váltotta, jött egy rég nem látott negyedik hely, majd rohadt nagy szerencsével bejött Rossi, és húsz év után újra érem, egy bronz. Egy rövid Cordella-féle ámokfutást és egy bajnoki címet leszámítva felsőközép csapat/klub lett a Honvédból, egészen a Metalcom érkezéséig. (Morales után 1,44 pontot hozott a Honvéd Hemingway, és 1,18-at a Metalcom alatt. Ennyit számít, ha van tulajdonosa egy klubnak.)
A köd közben nem akar oszlani, a beharangozót is megírtam tegnap. Utóbbira aludtam egyet azóta, azonban a benne leírt gondolatokat továbbra is tudom tartani: jelenleg a Kispestnek arra van szüksége, hogy minél többen megmutassuk, mi szurkolók a helyszínen, a médiaképes arcok pedig a médiában, hogy igenis van mögöttünk erő, tömeg, akarat, és ez az erő, tömeg és akarat változást szeretne.
Tegnap nem fért bele a posztba, azonban mindenképp meg akartam mutatni nektek ezt a twitet. Az MLSZ, Csongvai válogatott behívója kapcsán kitett egy grafikont az NB I. középhátvédjeiről, ahol a vízszintes tengelyen a pontos progresszív akciók, a függőlegesen pedig a sikeres védekező akciók számát mutatja kilencven percenként. A grafikon közepén szaggatott vonallal jelzik az átlagokat, és osztják négy részre a területet, ahol:
- a jobb felsőbe kerülnek azok, akik átlag fölötti értékkel rendelkeznek mindkét mutatóban: Batik, Bobál, Romanchuk, Stopira, Prenga, Serefinov és Stronati, bár utóbbi három erősen rajta van valamelyik vonalon.
- a bal alsóba pedig azok, akik átlag alatt teljesítenek. Itt csak pár nevet emelnék ki: Baráth, Hidi, és épphogy nem Cirkovic.
Vegyük észre, a felső, megjavított (kiszínezett) grafikonon, hogy sikerült három értelmezhető, és kettő értelmezhetetlen belsővédőt lecserélnünk két legfeljebb átlagosra. (A grafikon elkészülte után Batik két góljával nyert a Felcsút a Debrecen ellen.)
Ja, és ha már linkeltem az elején, itt szeretném megjegyezni, hogy az egész Ez a divat 1957-1962 című Komár Laci album csodálatos. (Igen, Komár ismert fradista volt, viszont összerakták vele az egyik legjobb magyar feldolgozás-lemezt. Rá is fért a mesterre, mert az előző kettő, az Elvis-dalokat magyarító Emlék, és a mindenfélét magyarító Szuvenír valami elképesztően szánalmasra sikeredett. Elég annyit, hogy Domenico Modugno Volaréja Voltál-e címmel szerepel rajta. Spotifyon például nem is találom, ezért a Youtuberól teszem be. Tényleg csak erős idegzetűeknek!)
