A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.
A hétvégére beharangozott eső és hidegfront egyenesen viharokkal érkezett. Már szombat reggel döbbenten láthattam a Kossuth téri piacra a grillezés zöldségeit beszerzendő kibuszozva Wekerlén át, hogy a Körző utca óvoda előtti részén egy hirtelen született, új holocén (antropocén?) tó áll, a Határ úti Shopmark előtt pedig kidőlt a gyerekkorom óta ott nyomuló decens nyárfa. Utóbbit meg is sirattam.
Gyuri úr aggódva ránk is írt, hogy vasárnap délre is esőt ígérnek, mi lesz így a sütögető show-val, de én amondó voltam, ha csak lóg az eső lába, megtartjuk, elegendő akkor kimondani a halasztási döntést, ha másnap délben is szakad. Tehát mi kitartottunk – más részei Kispestnek nem voltak azonban ilyen szerencsések. A Bozsik aréna ugyanis beázott a viharban, legalábbis a főépület, így kiderült, a meccsnapon a felvezető showelemek elmaradnak délután, hogy legalább meccs lehessen. A 3 célkitűzésből tehát egy már szombaton elvérzett – de ez érthető, egy 40 éves stadion már nehezen bír el egy ilyen esőt. Vagy várjatok…
Két célkitűzés viszont még tartotta magát, így vasárnap reggel a söröket is beszereztem, salátát gyártottam, önzetlen szülői segítség-bevonással csirkemellet pácoltam és esőtáncot jártam a wekerlei udvaron, hogy a 13.00-ra tolt kezdésre úgy érkezhessen meg Giorgio és KisBabar, hogy ugyan nedves, párás a levegő, ázott a kert és a farakásaink, de a Doki barátomtól kapott grillbegyújtó minikémény segítségével azért csak lett parázs, és kezdődhetett a sütögetés, hogy Ábel, majd jó két óra múlva Botiék befutásával elkezdődhessen a szerbákolás. Egy cél elfüstölt, egy bejött: döntetlen. Már csak a legfőbb attrakció volt hátra.
A stadionba indulás előtti utolsó negyed órát a kihűlő tűzhely mellett beszélgetve töltöttük, ismét tippelgetve az estére. Gyuri szigorúan tartotta magát a múlt heti 3:0-s sikertipphez, „majd most bejön” jelszóval; Viktor és Ábel sovány hazait vártak, ahogy én is, 2:1-et érezve: megint vezetünk majd, aztán egyenlít a második félidőben a ’misleny, végül a végén (na de nem annyira a legvégén, mint egy hete) katarzis-győzelmet aratunk. Ez, reménykedtem, elég lesz ahhoz a lendülethez, amivel egy pontot a veszélyes Nyíregytől is elhozhatunk, sőt, ha vérmes reményeket táplálunk az NB2-vel szemben, akkor egy szerencsés győzelem is kellene majd a Szpari ellen, és ahhoz is adhat muníciót a mai siker.
A Bozsikba kiérve pont a kezdésre estünk be: Kristóf Lajos és egy szurkolóhölgy-társunk szomorú búcsúztatása után a ManCity szerű szerelésben és egy Kun Agüero klónnal büntető Kozármisleny masszív védekezéssel kezdett, mi pedig hoztuk a Csákváron látott lassú építkezést. A kispadja előtt némileg megdurranva-megrottyanva álló Aczél Zoltán által irányított Kozárnak aztán néhány támadáskezdeményre is kezdte futni az erejéből, de ettől nem nagyon ijedtünk meg: veszélyes ziccer nem alakult ki, a türkizkék mezes csapat inkább furkó szabálytalanságaival vétette észre magát, azaz tényleg tiszta Csákvár-hangulat kezdte belepni a légteret. Aztán elkezdtünk felpörögni.
Előbb egy formás szabadrúgáskombináció indult ki Holmantól, a büntetőterületen belül valaki mellre vette a beívelést, letette társának és gól, de az idegesítően krakéler spori és felajzott asszisztense eszeveszetten integettek: les. Pár perc múlva már a bíró sem segített a dél-baranyaiakon: újabb pontrúgás után a lecsorgó labdát Benczenleitner segítette a hálóba, a múlt heti furagólja után most rendesen is betalálva. A félidő utolsó 5 percét rendesen megnyomtuk, ekkor érett a következő gól, legalábbis én így éreztem. Majd szünet.
A második félidő két Kozár helyzetecskével indult, Viktor aggodalmasan jelezte is: megint bealudtunk, mint Csákváron. „Ugyan!”- legyintettem, hiszen Kerezsi készített le lövést Keresztesnek, akit épphogy blokkoltak, majdnem 2:0 ide. Ám kiderült, mégis egykori fotósunknak volt igaza. Ugyanis a Kozármisleny egy, a Csákvári egyenlítő gólt idéző sakk-mattot tolt, a védelmünk megint vakon, 1:1. És nem lett vége – a csapat megtorpant, a Kozár pedig kb. 15-20 perc nihil után megint talált egy helyzetet és már 2:1 oda.
A hétközi ankéton engem is elvitt az amúgy tényleg létező szimpátiám a jelenlegi keret irányába és az erős kontraszt a szarházi Lukics-érával szemben, így nem nagyon hőzöngtem a találkozón, azok alá tercelve, akik még mindenképpen igazolni szeretnének. De kb. mind a 4 utolsó posztomban leírtam, hogy egyszerűen, ha a soványan épp kitelő kezdőcsapatunkból valaki kiesik, már nincs megfelelő helyettes a Lovrics-Kálnoki csereszabatos duót leszámítva, sőt, eleve a legerősebb kezdőben pont, hogy húzó szerepkörben számítunk a tavaly legjobb esetben sutyi ex-edzőink által csak megtűrt perememberként számításba vett srácokra. Ez így nagyon karcos, ha necces szituba kerülünk – nincs, aki adjon lendületet, tartást, hitet, új impulzust, amikor megakad a fogaskerék. Az egyetlen tuti igazolásunk, Dávid hátul és az öltözőben is jó malter lehet, de személyiségre nem az a belső taktikai hadvezér, mint lenne mondjuk egy Vadócz kaliberű csóka, vagy anno Vén Gabi, Keller Fater. Tudom, hogy nincs pénz, és én részemről nem bánom, hogy a Mitrovics, Vinicius, Nagy Dominik jellegű futballprostik nem nálunk keresik szarrá magukat. De 2003-ban is csőd közelben voltunk, mégis sikerült 6 Kálnoki-Kist idehozni ügyesen, okosan. Most egy teljes + két fél tag (Nikolasz szimpatikus és ügyes, de tegnap pl. felőrlődött a 70. percre, Adorján pedig… hát, nem tudom)… nem elég. Kocsis megsérült az első meccsen, sem az akkor helyette bedobott, borzasztó lámpalázas Haragos (aki tegnap beállva sem volt még szegény a helyzet magaslatán, ennyi a difi az NB3 és NB2 között?), sem a tegnap kezdőbe próbált Átrok (aki Csákváron remekül szállt be, de a kezdőcsapattagság még láthatóan sok volt tegnap) nem tudta megfelelően pótolni.
És bizony tegnap is: hiába áll be Krajcsovics és Simon, utóbbi mutatva egy penetránsan remek beadást, lengetem is a kalapom, de a kép mégsem áll össze. 5 percre (???) jön Lovrics is, hátha ad tartást, valamint érkezik a hosszabbításban Holman szabadrúgás, Dúzs, Lovresz és Kálnoki fejesek, 4 szöglet zsinórban, 4 nagy helyzet, és vége. 1:2, a tervezett repülőrajt rögtön földbe állt az első hazai meccsen, a Kozármisleny ellen. És még a Nyíregy, Győr, Gyirmót, Vasas meccsek sehol. Haj-jajj…
Az a helyzet, hogy nekem végtelenül szimpatikus, amit most csinálunk (fiatalok + néhány nagyon jól megválasztott öltözőkovász „öreg”), csak az a baj, hogy megint átestünk a ló túloldalára. Kispesten valahogy mindig akkor jövünk rá, hogy mekkora nevelőklub vagyunk, ha elfogy a pénz: 1995: Illésék el, Bari, Kovács B., Gabala, Hungler, Kabát be.; 2003 Hrutkáék (köztük Mészöly Sámán idolja, Zombori Zalán!) el, Vadi, Kozarek, Takács Zoli, Mészáros Attila, Kaszás, Bojtor be; 2023: futballcsaló férgek el, Dúzs, Szabó, Benczenleitner, Eördögh, Bocskay, Kocsis, Kerezsi be. Ismerős dátumok, ismerős szituk, ugye?
A ló túloldalára persze én is szeretek átesni, tudjuk, és ezt sem kell. A Vasas két vereséggel indított, az ellenünk fogalmatlan, nulla tahófocit nyomó Csákvár otthon simán lelépte a Halit, a BMTE kettő győzelemmel áll, a Nyíregy csak ikszelt tegnap, szóval nagy keresztbe verések lesznek még itt. A fájdalmam csak az, hogy pont ezek alatt a keresztbe verések alatt lehetett volna most az elején szar játékkal, „nyögvenyelve” is meglógni és szedni össze annyi önbizalmat és lendületet, ami talán átrepített volna a nehéz meccseken is minket. De mi most IS a nehezebb utat választottuk. Kispest-karma, tudom, mit csodálkozom.
Az ankéton a vezetőség elmondta, még keresünk embert, de nem minden áron. Ha megfogadnak egy tanácsot tőlem, pont, hogy minden áron keressünk. Inkább zárjuk le a teljes A szektort, és az egész büfét, sőt, ne legyen semmilyen körítés-műsor idén, lemondunk róla, de két olcsóbb ám megbízható kulcstagot még hozzanak erre a keretre. Ezzel nem a fiatalok elől vesszük el a helyet, hanem kiegészítjük azt az ígért gerincet alájuk, ami egyelőre igencsak nyaklik. A kadétok pedig ugyanígy hajtsanak tovább, mint eddig, nem véletlen kaptak így is vigasztaló tapsot a végén. Ti csak menjetek előre, gyerekek, mi szurkolunk tovább, a keretet összerakó korifeusok pedig remélem, gyorsan levonják a szükséges tanulságokat, vagy – vagy pedig álljuk ki a napfényre és valljuk be, amitől sokan azért tartanak, hogy itt egy 5 éves feljutási projektről van szó. Vagy-vagy. Az őszinteség sok mindenre gyógyír.
Jövő héten Nyíregy, Balmazon. Nagyon kíváncsi leszek.
Osztályozókönyv
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.